Történelem kérdésekkel

Mindig is érdekelt a történelem. Középiskolai tanulmányaim alatt viszont már feltűnt, hogy bizonyos történelmi események hivatalos magyarázata, és az azokban foglalt állítások egy része, nemhogy megvilágítaná az adott témát, hanem csak újabb és újabb kérdéseket vet fel, melyekre elfogadható válasz nem születik! Ugyanakkor a történelmünk oktatása során az látható, hogy csatavesztéseinket kiemelik, de győzelmeinket kicsinyíteni igyekeznek és elhanyagolhatónak kívánják feltüntetni.

Első példaként említeném meg az ókori római birodalommal kapcsolatos véleményemet:

Az alábbi térkép az ókori római birodalom kiterjedését mutatja Pannónia megszállása előtt:

Mint láthatjuk, a rómaiak nem csak Európára, hanem Afrikára, Ázsiára is igyekeztek kiterjeszteni hatalmukat. Mégis kérdésként felmerül: a Kárpát-medence területét miért hagyták szinte érintetlenül, mindazok ellenére, hogy közeli fekvése, különleges éghajlati adottságai miatt, de nem utolsósorban stratégiai okokból is, annak megszállása indokolt lehetett volna? A hivatalos történelmi felfogás szerint ezen a területen barbárok, civilizálatlan népek éltek, így a borostyánút kivételével a Kárpát-medence érdektelen, értéktelen volt római szemmel nézve. Azonban, ha a térképre nézünk, ugyanaz elmondható lenne jó néhány általuk már elfoglalt, vagy hatalmuk alá vont afrikai vagy ázsiai területről is! Tételezzük fel, hogy a Kárpát-medencét akkor a rómaiak értéktelennek tekintették kitudja milyen okokból, de érdektelennek semmiként! A birodalom ellen irányuló estleges támadást a Kárpát-medence irányából lehetett volna leginkább végrehajtani, melynek velejárója: akár a birodalom esetleges kettészakítása, de szerencsés esetben akár magának Rómának a bevétele.

Erre logikus magyarázatként, csak azt lehet feltételezni, hogy őseink (nevezzék is őket szkítáknak, pannonoknak, hunoknak, avaroknak, stb.) a testvéri népekkel együtt itt a Kárpát-medencében, egy katonailag erős, de nem terjeszkedő államot hoztak létre, mellyel még a római birodalom sem mert ujjat húzni sokáig! Az, hogy a korabeli időszakról fennmaradt írások azt állítják, hogy itt barbárok laknak, inkább arról tanúskodik, hogy kedvét igyekeztek szegni az esetleg idelátogatóknak, mert olyan dolgokat tapasztalhattak volna, ami nem Róma érdekét szolgálná! Pl. a rabszolgatartás hiánya, az írás olvasás általános tudása, magas szintű növénytermesztés, valódi demokrácia, stb. Tudomásom szerint az etruszkokról (valószínűleg közvetlen rokonaink!) is hasonlóakat állítottak, annak ellenére, hogy tőlük tanultak meg építkezni, amit persze tovább is fejlesztettek!

Igen, jól gondolod kedves olvasó: mindez feltételezés! Ha nem értesz egyet vele, akkor viszont Te magyarázd el, hogy később miért foglalja el Róma, Kárpát-medencénk egyes területeit, másokat miért nem? A hódításuk jól látható az alábbi térképen, mely Traianus császársága alatt érte el legnagyobb kiterjedését!

Történelmünkből kiragadva, most idézzük fel a Tatárjárás időszakát:

1241 -1242 között a mongol csapatok (tatár megnevezés szerintem helytelen) két irányból betörnek a Magyar Királyság területére. A Muhi csatavesztés után, majd a befagyott Dunán átkelve, végig pusztítják az országot, melynek „eredményeként” a lakosság legnagyobb része megsemmisül. Állítják ezt a történelemkönyvek. De igaz lehet-e mindez?

A „tatárok” váratlan és hirtelen kivonulása után IV. Béla király újraszervezi az országot és kővárak építésébe kezd. 1246. –ban a Lajtán átkelve – nyugati források szerint – 80000 főt számláló hadsereggel megtámadja Harcias Frigyes osztrák herceget, aki korábban a „tatárjárást”, azaz az ország védtelenségét kihasználva, betör a Magyar Királyság területére és Győrig pusztít! A Lajta menti csatát elvesztettük, de Harcias Frigyes a csatában meghal. 1252 –ben a „majdnem teljesen kiirtott” lakosságból szerveződő hadak betörnek Styriába. 1253 és 1254 között már három magyar hadsereg harcol nyugaton, miközben vélhetően az ország déli végeit és keleti határait is védeni kellett! Délről a Velencei Köztársaság, és a Szerb Királyság fenyegethette volna az országot, keletről az esetleg megismétlődő mongol támadás! IV. Béla, ha jól emlékszem, 1254 –ben visszavívja Zárát (ma Zadar) a Velenceiektől!

Igazán szép teljesítmény ez, a hivatalos történelmi felfogás szerint „majdnem teljesen kiirtott” Magyar Királyság lakosságától, a „tatárjárás” után alig több mint 10 évvel! Igaz ez még akkor is, ha a magyar seregek között számításba vesszük az újra letelepített kunokat! Hihetetlenül nagy teljesítmény ez a „kiirtott” lakosságtól, ha végig gondoljuk: a különböző harcoló- és védő hadainkat élelemmel kellett ellátni, azt meg kellett termelni, fel kellett dolgozni, el kellett juttatni a seregekhez, mindeközben épültek a kővárak a király parancsára! Mivel nem feltételezem, hogy klónokból, vagy szellemharcosokból álló katonáink lettek volna, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a mongol támadás nem a Magyar Királyság népei ellen irányult! Vélelmezhető, hogy a „tatárjárás”, az idegen, pápai érdekeket szolgáló papság és az országot tulajdonképpen fosztogató külföldi eredetű urak ellen folyt, amit politikai okokból később a magyarság elleni támadásnak állítottak be! Nem vitatom, biztosan sok ártatlan áldozat is volta nép köréből is, de közel sem lehetett annyi, mint amit a „történelem tudorok” állítanak!

Ezt az álláspontomat erősítheti a „tatár” hordák váratlan kivonulása a Magyar Királyság területéről! A hivatalos felfogás szerint Batu – a mongolok vezetője – a kánválasztás miatt hagyta el a Magyar Királyság területét, nem egészen egy évi pusztítás után. Azonban a kánválasztásra csak 1246 –ban került sor, viszont a mongolok kivonulása 1242 tavaszán már megtörtént! A hirtelen történő „tatár” kivonulásnak okaként én két lehetőséget jelölnék meg. Az egyik az, hogy a királyság testén élősködő idegenek többségét megsemmisítették, azaz céljukat elérték, másik lehetőség az, hogy IV. Béla királyunk a megmaradt lakosságból kisebb harcoló egységeket szervezhetett országszerte, a „tatár” által el nem foglalt kővárakra támaszkodva, melyek fel- felvették a harcot a ránk törő ellenséggel, ami megosztotta a mongol hadakat. Az a tény, hogy a „tatárok” a néhány tíz éves Szerb Királyság területén áthaladva hagyták el az országot, és nem ott ahol bejöttek (pl. Vereckei hágó), az első feltételezésemet erősítheti, hiszen szerb területen végzett pusztításukkal hosszú időre megakadályozták, hogy a szerb király és a bolgár cár összefogásával a Magyar Királyság területét déli irányból rabló- vagy területszerző támadás érje!

Mohácsi vész:

1526 –ban Mohács közelében elvesztettünk egy csatát a törökökkel szemben, s vele kb. 15000 embert! (Történelmünk során sok hasonló csatavesztésünk volt, pl. a fentebb említett Muhi csata, de azt érdekes módon nem tituláljuk „vésznek”! ) Igaz a szultáni had ezt követően elfoglalta Budát, majd Pestet is, de még ez évben kivonult az országból, hogy három évig felénk se nézzen! A Mohácsi vész kifejezés egyértelműen a később bekövetkező török uralomra utal, holott a „vész” már jóval előbb elkezdődött! Mátyás királyunk 1490 évi halála után, egy gyengekezű lengyel, II. Ulászló került a királytrónra, akit csak Dobzse Lászlóként emlegettek, mivel mindenre csak bólintani tudott. (Dobzse magyarul: jól van.) Valójában az országot a királyi tanács irányította, mely inkább arra szolgált, hogy az idegenszívűek és a Fugger bankárcsalád lerabolják Mátyás népét! (Ha itt párhuzam lelhető fel a magyarországi rendszerváltást követő időszakkal, vagy a banki devizahitelezés kapcsán, az bizonyára nem a véletlen műve lehet!) A szabad rablásnak meglett az eredménye: 1514 Dózsa féle parasztfelkelés. Ulászló után fia, II. Lajos gyermekként kerül a trónra, így esélye sem volt az ország és népe gazdasági helyzetének javítására. Az idegenszívűek a szabad rablást tovább folytatták, az államkincstár teljesen kiürült! Lajos a török fenyegetettség miatt megpróbált kölcsönt felvenni a Fuggerektől, Magyarország védelmének megszervezésére, akik azt megtagadták. (Egyébként a Fugger névből ered a fukar szavunk!) A mohácsi csatavesztés, egyértelműen a Magyar Királyság idegenszívűek és bankárok általi kifosztásának egyenes következménye! Álláspontom szerint Mohácsot összekapcsolni a „vész” szóval: történelemhamisítás! Talán közelebb állna a valósághoz, ha Mátyás halála és a mohácsi csatavesztés közötti időszakot neveznénk át „vészkorszaknak”!

Középiskolában, ha álmomból felkeltettek is, tudni kellett a Muhi csata, vagy pl. a „Mohácsi vész” időpontját! De nem tanítottak egy szót sem pl. a Pozsonyi csatáról! Valószínűleg azért, mert ott nem vesztettünk, sőt olyan száz évre kiható győzelemre vezette Árpád apánk a jóval kisebb erőt képviselő magyar hadakat, mely időszak alatt a Kárpát-medence népeit külső támadás nem érte!

A ’70 –es évek közepéről származó – általam ellenőrizetlen – információ szerint, a Pozsonyi csata lefolyása akkoriban a tananyag része volt az amerikai West Point katonai akadémián!  (Véletlen forrásom: Henry Kissinger külügyminiszter Közép- Európai ügyek tanácsadója, területi illetékesség: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, székhely: Bécs. Sajnos névjegykártyája elveszett. Magáról a pozsonyi csatáról, tőle hallottam először!)

A történelemhamisítás nem új keletű, de még ma is zajlik! Főleg a Kárpát-medence országaiban, beleértve Hazánkat is!

„A történelem koholmány, melyet fegyverként használnak, kik elfednék az igazságot.”

 Madarász László