1. Míg az i. sz. 1. században mintegy 8 millió zsidó élt a Földön, számuk a 14. század végére 1,5 millióra csökkent, ami részben a 11. századtól egyre nagyobb méreteket öltő európai zsidóüldözésnek tudható be. A középkorban a Krisztus haláláért egyetemesen felelőssé tett, keresztények hitelezőjeként számos ellenséget szerző zsidóság gyakran vált a tömegek gyilkos indulatainak céltáblájává. Ekkoriban elsősorban a zsidó hitelezőknek tartozó, elszegényedett vidéki nemesek álltak a zsidóellenes mozgalmak élére.

2. A Szentföldre induló keresztes hadak gyakran a helyi „pogányokkal” számoltak le először. 1096-ban Rajna-vidéki, 1189-ben angliai zsidók ezreit mészárolták le.

3. A zsidókat Nyugat-Európa több országából is kiűzték a középkorban. Angliából 1290-ben, Franciaországból 1395-ben, Spanyolországból 1492-ben, Portugáliából 1497-ben, Németország és Itália több városából pedig a 15. században.

4. Norwichban, 1144-ben vádolták meg a zsidókat először keresztény kisgyerek ellen elkövetett rituális gyilkossággal. A helyi zsidókat majdnem meglincselték, a meggyilkolt William nevű fiút pedig szentté avatták.

5. A III. Ince pápa elnökletével összeült IV. lateráni zsinat (1215) határozata értelmében a zsidóknak megkülönböztető jelzésként sárga vagy kék szalagot kellett viselniük. Az európai uralkodók közül egyedül IX. Lajos tett eleget IX. Gergely pápa Talmud betiltására vonatkozó kérésének. A francia király 1242-ben, Párizsban rendezett Talmud-égetést.

6. A pisai egyetem diákjai Szent Katalin ünnepén mérlegre állították a legkövérebbnek ítélt helyi zsidót, majd súlyának megfelelő mennyiségű édességet hajtottak be a zsidó közösségen. A torinói egyetemistáknak jogukban állt az első hó lehulltakor hógolyóval megdobálni a zsidókat, ha nem fizetnek 25 dukát védelmi pénzt.

7. Az 1391-ben, Sevillából kiinduló pogrom során több tízezer zsidót öltek meg vagy üldöztek el, 70 spanyolországi zsidó közösség pedig teljesen megsemmisült. Spanyolországban az inkvizíció 1483 és 1495 között mintegy 13 ezer conversót, vagyis kikeresztelkedett zsidót fogott perbe a judaizmus titkos gyakorlása címén. A keresztény hitre áttért, de hitük titokban való gyakorlásával vádolt zsidókat a marrano, vagyis disznó névvel illették. A területen a 15. században folyó zsidóellenes zavargások állandó eleme volt, hogy a pénzkölcsönzéssel foglalkozó zsidóknál talált adóslistákat megsemmisítették.

8. Az 1506-os lisszaboni mészárlás során 2000 katolikus hitre áttért zsidót végzett ki a felbőszült tömeg, miután egy „új keresztény” nem hitte el, hogy Krisztus arca megjelent a templom oltárán.

9. A zsidókat gyakran a megszentelt ostya megkínzásával (Krisztus újbóli megölésével) gyanúsították. Többen feljegyezték, hogy az ostya haláltusája közben sírt, vagy csodákat vitt végbe.

10. Az 1348-50-es pestisjárványért sokan a vádak szerint békákból, pókokból, szentelt ostyából és keresztények szívéből álló mérgüket Európa kútjaiba öntő zsidókat tették a felelőssé.

Forrás: http://mult-kor.hu/10-teny-a-kozepkori-zsidouldozesekrol-20160304

NIF: Az alábbi felsorolás mind hihető is lenne, de a bajunk az vele, hogy azt akarják elhitetni velünk, a zsidók semmilyen indokot nem adtak soha az üldözőiknek az üldözésükre. Valahogy olyannak tűnik ez a keresztények általi örökös zsidóüldözés, ahogy a macskákkal alvó kutya viselkedik: annak ellenére, hogy macskákkal alszik, mégis üldözi az utcán, vagy mezőn kiszimatolt idegen macskákat. Mintha a keresztények valamilyen obskúrus genetikai parancsnak engedelmeskednének!