A Mazsihisz honlapján tegnap hírcikk jelent meg arról, hogy „egy héten belül megkezdődik a holokauszt-emlékmű építése Békéscsabán”. 2950 zsidó áldozat nevét vésik fel majd rá. Az emlékmű mintegy harmincmillió forintból épül meg, amit a Mazsihisz, a Miniszterelnökség és Békéscsaba önkormányzata áll.

Kérdezem tisztelettel, készült már felmérés arról, hogy a kommunizmusnak hány áldozata volt Békésben, kiemelten Békéscsabán? Ha igen, 1. miért nem hozzák nyilvánosságra, 2. miért nem emelnek nekik is emlékművet? Tudtommal ilyen nincsen Békéscsabán. Vagy ha netán tervbe vették, hogy építenek ilyet, a Mazsihisz is hozzájárul költségeihez?

Aztán kérdezem azt is, hogy a legnagyobb magyar traumának, Trianonnak, hány emlékműve van Békésben? Miért, hogy a Miniszerelnökség és az önkormányzat azonnal haptákba vágja magát, ha egy holokausztszentélyt kell elővarázsolni? Egyre kínosabb ugyanis a kettős mércézés. Ha magyar tragédiákról van szó, az azoknak való emlékműállításokat meghagyják a hivatalos szervek a „szélsőségeseknek”.

„Ma már csak Békéscsabán van kis lélekszámú zsidó hitközség a Viharsarokban.” – olvassuk végül a hírcikkben. Hát igen. Mint Romániában, akarom mondani Erdélyben. Ha egy többségében még magyar településen fészket rak egy román család, már épülnek az ortodox tornyok.

A végére hagytam azonban a lényegi kérdést. Mégis mit óhajt elérni az ilyen haptákba vágással a Miniszterelnökség? Netán majd ettől megszűnik a magyar-zsidó viszony meglehetősen neuralgikus jellege?