Parttalan vita szól arról, hogy a menekült az menekült-e egyáltalán, vagy csak gazdasági bevándorló. A pénz kell-e neki, vagy a biztonság. Épeszű ember pedig tudja, hogy mindkettőben van igazság.

Szíriában élni tényleg szar lehet. De nem költözhet el egy fél ország azért, mert a másikfele megőrült. Ezt a harcot nekik kell megvívniuk egymás között, Európának ehhez már csak azért sem lehet köze, mert a nyugati kultúra sok évszázaddal ezelőtt leszámolt a primitív vallási szélsőségekkel. S persze ezért nem is kellett volna beleszólnia korábban abba, hogy ott mi és miért történik úgy, ahogy.

A "menekültek" azt mondják, nem a nyugati szociális háló, a magas segélyek miatt jönnek. De csak a leggazdagabb országok felelnek meg nekik. És ott is első dolguk a lehető legtöbb pénzügyi igénylést beadni.

Majd amikor feltartóztatják őket a határokon, éhségsztrájkba kezdenek: eldobálják az ajándék ételt és italt, sőt, még attól is elveszik, aki elfogadná. A sajátjaik ellen is irányuló hétköznapi kegyetlenséget már azzal elő lehet hívni, ha csak kérni engedik őket, követelni nem. Őszintén: ezek után elvárható a német, magyar, vagy más európai társadalmaktól, hogy szomorú sorsú, de normális emberekként tekintsenek rájuk, akiken segíteni kellene? Kicsit sem.

"Ha nem tudunk innen továbbmenni, akkor mindannyian itt akarunk meghalni" - mondták a görög-macedón határon lévő idomeni átkelőnél jelenleg is tüntető tömegek,

és senki nem állt oda megmondani nekik, hogy

"Öcsi, nem itt kell megdöglened hanem otthon, miközben a hazádat véded. Na húzzál visszafele!"

Az egész migrációs helyzet kabaréba fordult. Az útnak indulókat nem érdekli, hogy nem várja őket itt senki, pedig butaság lenne feltételezni, hogy ne tudnának a határzárakról. Mindenki tud róluk. Mégis elindulnak, mert abban bíznak, majd megsajnálják őket. Mind a százezret. Mind az egymilliót. Majd mind a tízmilliót. Aztán mi is elindulunk valamerre.

A halálban legalább békében lehetnénk - mondta az apa, miután képes volt a sínekre rántani várandós feleségét és kisbabáját, amiért nem mehettek Ausztriába

Harmati András