Tény, hogy nem kaptam meg a könyveket egy hét elteltével sem. Az internetes útvonal-tájékoztató szerint a könyvek megérkeztek a célállomásra, de a raktárban maradtak.

Csak többszöri reklamálás után kézbesítették. Tehát majdnem két hét kellett ahhoz, hogy Ausztriából Magyarországra kézbesítsék a küldeményt, a futárszolgálat útján. Ennek nyoma van, meg lehet győződni róla, tehát nem kitaláció. A feladó olyan információhoz jutott, hogy az ünnepek miatt nagy volt a forgalom, és emiatt történt a késedelem.

A futárszolgálat, az futárszolgálat.

Karácsony előtt, futballdöntő előtt, égszakadás-földindulás után: midig az. Mert lehet sajnálni a futárt, mint embert, hogy lesántult, megbetegedett, de az üzleti vállalkozás a más kategória. Ha ugyanis úgy hirdeti magát, mint kiváló szolgáltató, akkor ennek a követelménynek minden körülmények között meg kell felelnie.
Ha meg közben nevet is szerzett magának, mint futárszolgálat, akkor még jobban ügyelnie kell, hogy a néven ne essen folt. Mert ilyen fajta hiba, főként futárszolgálat esetében, nem megengedhető.
Vagy Magyarország, az más?

Itt mindent lehet? Itt jó ez is, ha a futárszolgálat majdnem két hét alatt kézbesít egy kis csomagot, amelyik nem valami különleges küldemény, hanem rutinszerű mind terjedelmében, mind egyéb jellemzők tekintetében? Magyarországon mindent lehet, a magyaroknak jó ez is, vagyis, ahogy esik, úgy puffanik?
Nem, ez nem igaz!

Magyarország épp úgy elvárja a szolgáltatók, rendes, megbízható munkáját, mint más európai ország.
Hát nem, ezért is tesszük szóvá az esetet, nehogy valaki azt gondolja, hogy szó nélkül lenyeljük a békát.

Ha netán ilyen indíték húzódik meg e minősíthetetlen eset mögött, akkor a konkurencia figyelmébe ajánljuk ezt: talán ők tudják, mit kell tenni ilyenkor, főleg, ha máskor és más esetben is előfordult ennél a cégnél hasonló késedelem. Mert, ha csak merő véletlenek sorozata ez az egy eset, ami velem történt meg, akkor más a helyzet. Bár egy komoly cégnél egy hiba is sok, nagyon sok.

Ha azonban ez a jelenség tendenciaszerű, karácsony közeledtével, akkor talán akad jelentkező, aki garantálni tudja, hogy őnála ilyesmi nem fordulhat elő sem Magyarországon, sem máshol, ahol a cég ilyen szolgálatot vállal. Mert a futárszolgálat más, mint a hagyományos postai út, itt a küldeményeket jégesőben is kiviszik a címzetthez, és rövidebb idő alatt. És adnak arra is, nehogy valamelyik országban olyan asszociáció támadjon, mint fentebb, mert nem lehet, hogy még csak asszociáció szintjén is ilyesmi megtörténjen.

Azért nem lehet elmenni szó nélkül elmenni az ilyen eset mellett, mert nem kivételes megbízásról van szó, és nem hagyományos postai szolgáltatásról. Bár ott is adnak az ilyesmire, mert igencsak szó érné a ház elejét, ha az általam felhozott példa fordulna elő és ez nem egyedi eset, hanem többször is dokumentálható lenne.
A sánta futár akkor elfogadható, ha szükség parancsolja. De a kapitalizmusban, ahol éles harc folyik a szolgáltatók között, mert a megrendelésen múlik a cég jelene és a jövője, egyáltalán a sorsa, ez nem megengedhető. A sántaság kizáró tényező kell, hogy legyen a futárok közötti konkurencia-harc esetén. Mert nem szociális, hanem üzleti dologról van szó.

A futár fusson, ahogy bír, mert ha megelőzik, máskor már nem őreá bízzák az ilyen feladatot.
Jelen esetben egy kiló körüli csomag kézbesítését.
Máskor más jellemzői vannak a küldeménynek, de ha a futárszolgálat elvállalja, akkor kutya kötelessége a vállalásban foglaltakat teljesíteni.
És különben is, itt másról van szó: a bizalomról, amelyet eljátszani könnyű, de /vissza/szerezni roppant nehéz.
Ezt üzenjük a DPD-nek, innen, Magyarországról.
Ezt, persze tudják a DPD-nél is, ezért érthetetlen, hogyan fordulhatott elő ez az eset?

Gyerekkoromban, ha valami rossz fát tettem a tűzre, megkaptam a kérdést: otthon is ezt csinálod? A DPD-nek is feltehetném a kérdést?

Erdélyi János

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés