Európa vezető politikusai szerint is céltalanná vált az Európai Unió, és többé nem számolhatunk azzal, hogy az EU – jelenlegi tagállamaival – a jövőben is egyben marad. Valaki szerint ez hibák sorozatának köszönhető, mások szerint eleve hiba volt az európai országokat egy unióba terelni. Nem a magyar államiság feladásának ígéretéért csatlakoztunk, hanem a nyugati bérekért.

Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk elismerte, hogy “az európai állam illúzió volt”, és a jövőben, ha az európai országok szövetsége meg is marad, az egységes Európai Unió helyét féltucatnyi kisebb politikai unió veheti át. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint “túl sok részidős európaink van”, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke szerint pedig az Európai Bizottságban “túl sok az üzletember, és túl kevés az államférfi”. Mivel az Európai Unió három legfőbb hivatalának vezetői egyaránt lesújtóan nyilatkoztak az EU helyzetéről, biztosra vehető, hogy a közeljövőben nagy horderejű változások várhatóak – a kérdés, hogy milyen irányba.

Az Európai Unió vezetői egyelőre nem tudtak – vagy nem akarnak – látványos eredményeket elérni a migrációs válság kezelésében, amivel rákényszeríthetik ugyan a tagállamokat a más kultúrájú közösségek kényszeres letelepítésére, de ezáltal nem csak saját egyéni politikai karrierjüket gáncsolják el, hanem az Európai Unió egészébe vetett “bizalmat” (ami eddig is megosztó tényező volt) erodálják véglegesen. A migrációs válság politikai válsággá alakulásával egyidőben megjelent a brit kilépés lehetősége, amit az újabb “görögtűz” súlyosbíthat még a nyár folyamán. Juncker szerint “soha nem volt könnyű”, de az Európai Unió időközben céltalanná vált, mostanra már senki nem érzi úgy, hogy az európai integrációval “formálná a történelmet”. Azt mondta:

“Soha nem volt könnyű – de ami megváltozott, az az európai projektet formáló személyek hite és meggyőződése, valamint az általános hangulat. A régi időkben még együtt dolgoztunk, még emlékszem azokra az izgalmas időszakokra, amikor a Maastrichti Szerződést készítettük elő, majd amikor lépésről lépésre haladtunk a közös fizetőeszköz bevezetése felé. […] Természetesen, mindig is voltak vitáink. Ettől függetlenül, kezdetben a pénzügyminiszterek, majd a kormányfők közt is jelen volt az a közös érzés, hogy mi együtt formáljuk a történelmet. Ez az érzés mostanra elveszett.”

Juncker azt mondta – a tagállamok vezetőire vonatkozóan -, hogy ma “teljesen európaiak vagyunk, amikor kapunk, de csak félig vagyunk európaiak, amikor adni kell. Régebben az európai projekt minden résztvevője teljes értékű európai volt. Ma túl sok részidős európaink van”, akik csak az Európai Unió előnyeit akarnák élvezni, de a hátrányait nem kérik.

Az Európai Unió számára a migrációs válság egy az EU alapjait érintő politikai válsággá terebélyesedett; a schengeni övezet összeomlott, a belső határok több mint felén újra működik a határellenőrzés a migránsok mozgásának korlátozása céljából. Ezáltal az Európai Unió többé nem garantálja a mozgás szabadságát saját állampolgárainak sem, miközben a színfalak mögött fokozódó konfliktusban áll Törökországgal, a válságkezelés céljából kötött török paktum miatt pedig a tagállamok konfliktusba kerültek egymással. Miközben az uniós állampolgárok számára már nem biztosított a mozgás szabadsága, és lassan a szabad munkavállalás is ellehetetlenül, a törökök viszont vízummentességet kapnak.

Az eurozóna szintén újabb válságot él meg; Görögország nem tudja teljesíteni a hitelprogram feltételeit, miközben az eurozóna más déli országaiban is érlelődik a válság. Ez újabb integrációs problémák felszínre jutását jelenti, hiszen a közös fizetőeszköz nem működhet közös költségvetési és adópolitika nélkül, a tagállami jogkörök átadása azonban már a migránskvóta kapcsán is jelentős ellenállást szült; több ország (értve ez alatt a többségi lakosságot) inkább elhagyná az Európai Uniót, minthogy további állami jogköröket veszítsen el, egy idegen hatalom javára.

Tusk szerint a közös európai állam illúzió volt. Az Európai Unió független országok szövetségéből vált volna európai állammá, az átalakulás során felhalmozódó problémák azonban az EU eddigi formáját is szétforgácsolhatják. Schulz emellett azt is hozzátette: az Európai Unió egy ígéret volt, amit nem tartottak be. Magyar viszonylatban ez könnyen lefordítható a mindennapi politika nyelvére: nyugati béreket ígértek, ha csatlakozunk. Mi csatlakoztunk, de Magyarországon máig nincsenek nyugati bérek.

Ma már kormánypolitikusok egyértelműen kijelentik, hogy nem is próbálnak a nyugati bérekkel versenyezni az egészségügyben, oktatásban, mert ez a gazdasági viszonyok miatt egy irreális célkitűzés. Az embereket azonban félrevezették ezzel az ígérettel, és az európai integrációban hívő vezetők most kell szembesüljenek azzal, hogy az ő szűk közösségükön kívül senki nem osztozott az ideáikban: az embereket nem érdekli Európa. A nyugati bérek ígérete miatt szavazták meg az uniós csatlakozást, ami később ezt az egyetlen ígéretét sem váltotta valóra – ezáltal kihúzta a talajt (lakossági támogatást) bármilyen további integráció alól. Az Európai Unió és a további integráció sorsát leginkább meghatározó kérdéssé válik: lehet-e a nép ellen? És ha igen – meddig?