Én magam nagyon régen, Tolsztoj „Háború és Békéjét” olvasva találkoztam vele először. Hosszadalmassága miatt nem akarom idézni az esetet, de amikor Napóleon serege átlépte az orosz határt, Napóleon olyat tett, amiben Tolsztoj a mottó igazságát ismerte fel. Ha napjainkban az ember némi figyelmet fordít a politikai eseményekre és a politikai hangadók nyilatkozataira, elképedve tapasztalja, hogy mennyire elidegenedtek a valóságtól, magyarul milyen végzetesen tájékozatlanok és hogy a világeseményekre mennyire ésszerűtlen, a legtöbb esetben rögeszmés válaszokat adnak. Emellett az erkölcs szó jelentését még hírből sem ismerik, nemhogy döntéseikre bármi befolyással bírna.  A rögeszmék egész rendszerét fejlesztették ki, amelyek közül a legátfogóbbat liberalizmusnak nevezik. Az emberiség gondolkodó része azt már régóta tudja, hogy ez az un. liberalizmus a legbetegebb téveszmék diadala a józan ész felett, de amit manapság látunk a „vén Európa” politikai életében, amit manapság eladnak nekünk a liberalizmus védjegyével, az a végső szakaszába került dementia, az elvénüléssel járó, már visszafordíthatatlan szellemi leépülés.

„A Nyugat Alkonya”, ahogy Spengler fogalmazta világhírű művének a címében. A következőkben a politikai kaszt szellemi és erkölcsi leépülését szemléltetjük néhány példával és azt, amit ez a „fejétől büdösödik a hal” természeti törvénye értelmében lakosság körében is szükségszerűen maga után von.

Tudjuk mindannyian, hogy mi történt Kölnben 2016. Szilveszter éjszakáján. Most ne foglalkozunk azzal, hogy el akarták hallgatni a bevándorlók (újbeszélül migránsok) minősíthetetlen viselkedését. Inkább felidézünk néhány példát arra, hogy milyen eszement magyarázatokat találtak ki a védelmükre és milyen elképesztő intézkedéseket hoztak.

– A hatóság hetekkel Szilveszter után plakátokat készíttetett, amelyek a közlekedési jelzések segítségével magyarázták a „kulturálisan másságos” bevándorlók számára, hogy például egy idegen nő alfelét megsimogatni tilos. Ezek a korlátoltak talán azt hitték, hogy ez „kulturális különbség”? Hogy Arábiában ez természetes és az érintettek csupán az otthoni szokásaikat gyakorolták? Ajánlanám nekik, hogy próbálják ki, mi lenne a következménye, ha ők tennék ezt a csadort viselő arab nőkkel, mondjuk, a riyadhi bazárban. Örülhetnének, ha megúsznák egy nyilvános kézlevágással, de a köztéri, nyilvános kiherélést sem tartom kizártnak, ha már a helyszínen nem verték agyon őket. A németek meg mentegetik és „felvilágosítják” őket. Mi ez, ha nem dementia?

Senki sem kelt a megalázott nők „emberi méltósághoz” való jogának a védelmére, pedig de felvágunk az un. „európai értékekkel és az emberi jogokkal”. A rendőrautóhoz is hiába menekültek a megrémített (újbeszélül: terrorizált) nők, mert senki sem ült benne. Hogy a „közeg” mivel foglalkozott, arról nem érkeztek hírek. Lehet, hogy álruhában voltak, hogy (a segítséget kérők) ne ismerjék fel őket? De ami igazán szörnyű, ami teljesen elképesztő, hogy egyetlen férfi sem akadt a tömegben, aki egy-két erőteljes ökölcsapással felhívta volna a garázdálkodók figyelmét az „európai értékekre”. (Bár lehet, hogy az a rendőrség, amely egyetlen garázdálkodót sem fogott el, az utóbbiakat begyűjtötte volna. Mint ahogy jogállami kishazánkban is történni szokott.)

Nem sokkal korábban láttam egy felvételt az interneten, amelyen egy muszlim dervis vagy „agitátor”, esetleg próféta biztatta a hallgatóságát az Európába való bevándorlásra: „Az európai férfiak már nem férfiak” – üvöltötte – „még gyereket sem tudnak csinálni. Ezért halnak ki az európaiak. Menjetek Európába, csináljatok gyerekeket az európai nőknek, és azok már muszlimok lesznek!”

Mint a németországi események mutatják, a muszlim agitátor szavainak volt fogantja, de sajnos igaza is volt. A német, pontosabban az európai férfiak már nem férfiak. Mert Európában – és lassan kishazánkban is – már nem illik férfinak lenni. Nem polkorrekt. Ma már az LGBT a menő.

Ilyenek fognak talán a nők védelmére kelni?  (Meleg büszkeség az USA-ban)

De van más is a jelenség mögött. Az un. „jogállamiság” bunkója. Amit a mi Orbánunk úgy fogalmazott meg, hogy az állam „erőszak monopóliuma”. Én azt hittem, hogy a demokráciában a hatalom forrása a nép. Nos, én, mint nép, nem emlékszem arra, hogy valaha is lemondtam volna az önvédelemhez való jogomról a mindenkori kormány javára. Orbán viszont, Isten tudja milyen felsőbb (talán isteni, de inkább brüsszeli) sugallat alapján, ezt próbálta bemagyarázni nekem, a népnek. Ráadásul úgy vonta el tőlem az önvédelemhez való jogomat, hogy semmiféle garanciát nem adott a biztonságomra. Emlékeznek annak az öreg embernek az esetére, aki a kerítésén, mégpedig a hibátlan kerítésén belül villanyvezetékkel bekerítette a veteményes ágyasait a rendszeresen visszatérő tolvajok miatt? Emberöléssel vádolták, mert eljárásával a legnagyobb bűnök egyikét követte el, veszélyeztette a betörők életbiztonságát és megsértette az állam erőszak monopóliumát. Vagy arra a mezőőrre, aki a gyümölcslopáson kapott cigánygyereknek lekevert egy pofont és a magyar, un. „igazságszolgáltatás” félmillió Ft-ra büntette? Hát nem kifejlett dementia? (Kíváncsi vagyok, hogy ezzel arányos büntetéseket kaptak-e a tanárverő cigány „apukák” és „anyukák”.) Hát nem az eszme diadala a józan ész felett? Lehet ennél nagyobb mértékben szembe menni a józan ésszel? Emellett ez az állami erőszak monopólium elképesztően fasisztoid elv, mert csak az állami mindenhatóság fasiszta eszméjéből vezethető le. Ennek ellenére nem csak Orbánisztánban, de egész Európában ez a „demokratikus trendi”. Orbán még azt sem tudta, vagy megjátszotta, hogy példaképénél, az USA-ban, azért alkotmányban biztosított jog a fegyvertartás, mert minden ember alapjoga az önvédelem. Megnéztem. Az un. Második Alkotmánymódosítás azt mondja ki, hogy az állam védelmére szolgáló hadsereg felállítása nem sértheti a nép fegyvertartási jogát. Ennyi az egész. Ezt az Alkotmány szövegezésekor tehát úgy kezelték, mint annyira magától értetődő jogot, hogy még az eredeti alkotmányszövegbe sem látták szükségesnek belefoglalni. Csak amikor felállították az állami véderőt, akkor gondoskodtak arról, hogy erre hivatkozással se próbálhassa meg azt senki korlátozni. Vagyis kimondták, hogy az állami fegyveres testület felállítása nem vonja, nem vonhatja maga után az állam erőszak monopóliumát, nem jelentheti a polgárok önvédelemhez való jogának az elvételét. Mint a magyar nemesi demokráciában volt, ahol a nemes embernek, azaz a szabad embernek, nem kellett fegyvertartási engedélyt kérnie és nem írták elő a számára, hogy csak 15 cm-nél rövidebb kardot viselhet. Nem úgy, mint manapság, amikor Kecskeméten a Kövér László tiszteletére felsorakozott hagyományőrző huszároktól és honvédektől a biztonságiak el akarták venni a kardjukat és a 200 éves mordályaikat a terror elleni könyörtelen harc nevében, mire a díszszázad hátat fordított nagyságoséknak és hazament. Hát nem dementia?

Az USA európai gyarmatán, az EU-ban, természetesen más a helyzet, mint nálunk volt a hajdankorban. Ott nincsenek nemes, azaz szabad emberek. Ott az állam az önbíráskodásnak, az állami erőszak monopólium megszegésének a vádjával félemlíti meg (újbeszélül terrorizálja) folyamatosan az embereket, ezért még magukat sem merik megvédeni, nemhogy mások segítségére siessenek. Tökéletes módszer a társadalmi összefogás megsemmisítésére. Köln ennek a bizonyítéka. Egyébként az USA-ban is ezt szeretnék elérni. Azért szervezik a titkosszolgálatok az iskolai és egyéb fegyveres (újbeszélül: terrorista) merényleteket, hogy a közbiztonságra hivatkozással begyűjthessék a fegyvereket. Nehogy a lakosság képes legyen ellenállni az állami terrornak (újbeszélül erőszakmonopóliumnak).

Megnéztem az „Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát” is. Megvan benne a „személyi biztonsághoz” való jog, de az önvédelemhez való jog már hiányzik. A személyi biztonsághoz fűződő jogból ugyan levezethető volna az önvédelemhez való jog is, de az orbáni értelmezésben nekem, mint népnek, csak annyi biztonsághoz van jogom, amennyit „az állam ad”, mert az állam erőszak monopóliumának az elve felülírja az emberi szabadságjogokat. Tehát a mi demokráciánk olyan demokrácia, amelyben a jogokat „az állam adja”. Mint a szocializmusban. Hát nem dementia? Ráadásul úgy tűnik, hogy már a végső szakaszában van, mert ők maguk már észre sem veszik a bajt. Még viszonylag fiatal ember voltam, mikor egy nálam jóval idősebb orvos magyarázta meg nekem az aggkori elbutulás szakaszait: „Tudod, fiam, a dolog úgy kezdődik, hogy az ember érezni kezdi, hogy már nem működik feje úgy, mint régen. A második szakasz, amikor ez már a környezetnek is feltűnik. A harmadik szakaszban már csak a környezet veszi észre.” Lehet, hogy a politikai kasztunk már itt tart?

D. M.

Folytatjuk…