Államférfiúi bölcsességének az eredményeként az egykor világbíró Anglia egy politikailag jelentéktelen országgá vált, az USA pitiző kis ölebévé, India pedig független atomhatalom. (Jellemző a magyar politikusokra, hogy ennek a sötét hülyének szobrot állítottak Budapesten. Hát nem dementia? Azért nem lesz teljesen haszontalan, mert legalább módot fog adni a diósdi szörnypanoptikum olcsó bővítésére.) India, miután lerázta az angolszász gyarmati függőséget és néhány évtized alatt végigszenvedte a függetlenné válás súlyos gyermekbetegségeit, mostanra tagja lett annak az államszövetségnek, amelynek a célja a megmaradt angolszász gazdasági uralomnak is a fölszámolása. Ha az amerikai és az európai politikában továbbra is a dementia lesz a meghatározó, akkor vagy kitör az atomháború, vagy szétesik az USA és az EU, továbbá Kína, India és Oroszország válnak a világ vezető hatalmaivá. A Washington Post írja, hogy a kaliforniai függetlenségi mozgalom irodát nyitott Moszkvában. Hogy Európával mi lesz, arra rá sem merek gondolni.

További emlékeztetőül: Ilja Ehrenburg, Sztálin propagandaügyi minisztere írta a következő sorokat a II. Világháborúban a szovjet katonák lelkesítésére:

„Öljetek! Öljetek! A német fajban semmi sincs, csak gonoszság. Egy sincs az élők, sem a meg sem születettek között, aki nem gonosz! (Erre persze nem üvöltötte a nyugati sajtó, hogy rasszizmus, mert ez nyilván „jó rasszizmus” volt.) … Éljetek az erőtökkel és törjétek meg a német nők rasszista gőgjét. Tekintsétek őket jogos prédátoknak.” Azaz, mint a dervis is mondta: erőszakoljátok meg a német nőket, csináljatok gyerekeket nekik. Hadd érezzék a ti „jórasszista” felsőbbrendűségeteket.

Ha egy átlagos, értelmes ember azokban a napokban ezt a szöveget az újságokban olvasta volna Magyarországon, valószínűleg fölényesen legyintett volna ezen az elmebetegen rasszista kitörésen, mondván, hogy ez csak valami német háborús propaganda lehet, mert ilyet csak egy zárt osztály lakója mondhat, nem pedig egy miniszter, még ha ellenséges miniszter is. Ilja Ehrenburg azonban – bár ott lett volna a helye – nem egy elmegyógyintézet lakója volt, hanem igazi miniszter, sőt „nagy szovjet író”. Felhívásának a következménye  900 ezer magyar és 2 millió német nő megerőszakolása lett. Ahogy az amerikai Patton tábornok írta:  Berlinben, ha egy nő menekült, lelőtték, ha nem menekült, megerőszakolták.

Hogy mindez már a múlté? Olyan nincs. Ami volt, az van is, legfeljebb átmenetileg nálunk nincs a színpadon.  Pl. a Tikun Olam   ( תיקון עולם )  c. izraeli honlapon 2016. 07.11-ei keltezéssel olvastam a következőket:

Eyal Krim rabbi, akit akkortájt neveztek ki az izraeli hadsereg főrabbijának, egy vallásos kiadványban azt nyilatkozta, hogy a zsidó katonák számára megengedhető, hogy az ellenséghez tartozó, vonzó arab nőket megerőszakoljanak, mert az javítja a harci morált és a nemzet javára szolgál a hadi célok elérésében. Az alábbi rész szó szerinti idézet a Tikun Olam cikkéből :

„Következik egy részlet a Yediot (a legnagyobb példányszámú izraeli lap – a szerző) beszámolójából:

Az erkölcs (a halachának a tiltott szexuális viszonyokra vonatkozó parancsai) és a nevelés határainak a túllépése megengedett. Így megengedhető, hogy tréfnit (treif, azaz nem kóser étel – a szerző) együnk és, hogy gonosz (szexuális) késztetésünket vonzó, nemzsidó asszonyokkal az akaratuk ellenére kielégítsük, tekintettel a háború megpróbáltatásaira és a nagy egész (a hadsereg céljai) javára.

A tréfnit nemi erőszakhoz hasonlítva a szent rabbi finom egyenlőséget tesz a tréfni fogyasztása és az asszonyok „fogyasztása” között (a szarkazmus nem véletlen).

…

Krim érvelésének a kulcsa, hogy míg a legtöbb nép saját döntésből háborúzik, addig Izrael „kötelességből”. … Másképp, Izrael háborúiban az egész zsidó nép élete forog kockán (ezt ő gondolja, nem én). Mivel az egésznek a túlélése mindenek felett áll (Izrael über alles? – a szerző kérdése), ezért a szexuális viszonyokat illető hagyományos vallási parancsok érvényteleníthetők, hogy a katonák a legtöbbet hozzák ki magukból. Magától értetődik, hogy a szent rabbi tekintetbe sem veszi az érintett asszonyokat, mivel azok nem zsidók és emiatt értékük, vagy jelentőségük csak annyi, hogy ők a zsidó katonák „gonosz késztetését” kielégítő eszközök.”

Amit a világháborúban Ilja Ehrenburg, azt most Krim rabbi hirdeti.

Krim rabbi harci morálról beszél. Szándékosan nem fordítottam „harci erkölcsnek”, mert az a magyar nyelvben, önfeláldozást, bátorságot, mások megvédelmezését jelenti, és valahogy nem vagyok biztos abban, hogy ezek az erények nők megerőszakolása segítségével fejleszthetők. Ha ő a nők megerőszakolását a katonák morálját növelő„erénygyakorlatnak” tekinti, akkor számára a „harci erény” vagy „katonai erkölcs” kifejezés valami egészen mást jelenthet, mint számunkra. Ezek után az olvasóra bízom annak a megfejtését, hogy milyen katonai viselkedést tekint a „szent rabbi”, – ahogyan a Yediot Ahronot cikke gúnyosan nevezi őt – erkölcsösnek.

Másik szomorú párhuzam, hogy az amerikai katonák a közös étkezés előtt – talán Ehrenburgot szellemét idézve – azt kiáltják, hogy „Ölj! Ölj! Ölj!”. Úgy tűnik, az USA-ban az új Ilja Ehrenburgok vették át a hangadó szerepet és ezt az amerikai zsoldosok viselkedése is tükrözi. A sajtó cinkos hallgatása ellenére is kiszivárognak az erről szóló hírek.  Pl. amerikai tanulmányok szerint rengeteg a katonanők,  bajtársak, sérelmére elkövetett nemi erőszak. Abu Ghraib, a célzott kórház-, esküvőbombázások már világszerte ismertté váltak. Egyébként az egyik különbség a honvédség és a zsoldosság között, hogy az első óv, a másik öl. Ha pedig valaki abban a hiszemben olvasná el Obama vagy az elnökjelöltek egyes beszédeit, hogy azok valamilyen zugfirkászok művei, bizony olvasás közben gyakran jutna eszébe a zárt osztály. De mivel hivatalos „nagyemberek” mondják, mindenki úgy tesz, mintha emberi beszédet hallana.

Mondják, mindez nem a dementia tünete?

Vegyük tehát nagyon komolyan a dervisnek, korunk egyik arab Ilja Ehrenburgjának a szavait, amíg nem késő.

Érdekes mindezzel egybevetni, hogy a mongol-orosz határvidékről származó, tuvai nemzetiségű, kilenc nyelven beszélő Szergej Kozsugetovics Sojgu, Oroszország hadügyminisztere megtiltotta a szitkozódást az orosz hadseregben, mondván, hogy az „nem méltó az orosz katonához”. Egy rendelet persze nem fogja az orosz katonát szentté varázsolni, de mutatja a hadvezetés elvárását. Ez most Oroszországban nem olyan, mint a sztálini időkben volt, vagy amit a zsidó hadsereg főrabbija fogalmazott meg. Mielőtt megnyitotta a tavalyi Győzelem napi moszkvai katonai díszszemlét, az egész világ televíziós tudósítóinak a szeme láttára és elszörnyedésére keresztet vetett magára, mint hajdan a magyar parasztember, amikor valamilyen komoly dologba fogott. (Talán azért, mert távoli rokonnép fia?) Így változik a világ.

A korábbiakból érezhették, hogy nem lelkesedem sem az ellenzéki, sem a hatalmon lévő politikusainkért, de a kormánynak a bevándorlókkal kapcsolatos álláspontját teljes szívvel támogatom és remélem, hogy sikerül nekik Magyarországot bevándorlómentesnek megőrizniük. Bár nem tartom kizártnak, hogy ezt is csak engedéllyel teszik, mert egy kis színjáték elrejti, hogy régen nincs már szó nemzeti függetlenségről. Ezért is hagyták nyitva a kiskaput az ellenkező értelmű országgyűlési döntés számára: „meghallgatjuk ugyan a népakaratot, de azt nem vállaljuk, hogy engedelmeskedünk is neki, ha az számunkra kellemetlenné válik. Majd meglátjuk, kinek jövedelmezőbb engedelmeskedni, a népnek-e, vagy a világ urainak”. Nálunk ilyen a „népfelség”. Merkel pedig – mint a globalizmus jó katonája – engedelmesen, parancsra hívogatta a bevándorlókat. Csak az a baj, hogy túl jól sikerült a dolog, ami visszalőhet. Aminek igazán szurkolok, az az oroszok szíriai hadműveleteinek a sikere, mert csak az ő győzelmük fog véget vetni a menekültek áramlásának és megelőzni az európai NATO-orosz háborút és ezzel – legalábbis egyelőre – az atomháborút.

Ha már szóba hoztam József Attilát, hadd fejezzem be egy szép, igaz, ideillő és ma nagyon időszerű gondolatával, amely miatt, ha ma írná, a mi Emberi Igásbarom (újbeszélül: Erőforrás) Minisztériumunk biztosan érdemtelenek tartaná őt a József Attila Díjra, sőt „homofóbnak” kiáltaná ki és elhatárolódna tőle:

„… s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

Hála a magyar szókincs korszerűsödésének, ma már úgy fogalmazhatjuk József Attila szavait, hogy igazi emberek, azaz igaz és igazi férfiak, igaz és igazi nők alkossák a föld lakóit, s ne fogyatkozzanak a genderek és embertelenek térfoglalása miatt. Azt pedig együtt kívánjuk a költővel, hogy ne főjenek újabb, liberális mérgek és ne uszuljanak ránk újabb, ordas, liberális, globalista eszmék. Ami pedig József Attila örökségét illeti, sajnos, ha így megy tovább, okkal kérdezhetjük, hogy vajon mikor törlik ezt a verset Magyarországon a polkorrekt tankönyvekből „homofóbia” vádjával.

Függelék: Ha már szóba került a Tuvai Köztársaság, az érdeklődők számára csatoltam néhány érdekességet:

Címer:                                                                  Bélyeg:

Továbbá a területén gazdag szkíta régészeti lelőhelyek találhatók.

D. M.

Folytatjuk…