Az „orosz propaganda” egyik fő taktikája az, hogy megosszák az uniós nyilvánosságot egy konkrét személy, állam vagy adott politikai párt befeketítésével.

A európai parlamenti képviselők az amerikai Nemzetközi Köztársaságpárti Intézet „kutatási dokumentumát” kapták meg, amely azt mutatja, hogy a visegrádi országokban még a fősodratú médiumok is Merkelt „lúzerként” (vesztesként) mutassák be. /Ami nem igaz./

Megszólalt a lengyel Polgári Platform (a korábbi lengyel „liberális-konzervatív” – nem vicc, ilyenfajta állatnak nevezik magukat – kormányerő, amely Tuskot adta EU-vezetőnek) európai parlamenti képviselője, Jacek Saryusz-Wolski is. /Nála visszataszítóbb neokonzervatív csúszómászó az EP külügyi bizottsága elnökén, a szintén néppárti német Elmar Brokon kívül nem mozog az EP-ben./

Saryusz-Wolski „gyalázatosnak” nevezte,  hogy az Európai Bizottság eddig „oly keveset tett az „orosz propaganda” ellen, amikor döntő választásokat tartanak Hollandiában, Franciaországban és Németországban”.

Jelezte, rákérdezett Helga Schmidnél, az Európai Külügyi Akció Szolgálat főtitkáránál, hogy az „orosz propaganda” elleni küzdelemmel megbízott East StratCom miként működik, és azt a választ kapta, hogy „tökéletesen, remekül, nő”.

„Én azt mondtam nem. Ő meg ragaszkodott ahhoz, hogy de igen.”

Jelenleg 11 ember dolgozik az East StratCom-nak.