Ez odáig fajult, hogy Jeszenszkyt kitiltották a konferenciáról, mint aki „méltatlanná vált” arra, hogy ott, a „kóser humanisták” körében megjelenjen, nehogy a jelenlétével tisztátalanná tegye a megemlékezést és a résztvevőket. Sőt, valakik még egy hallgatói tüntetést is megszerveztek ellene itthon. (Az olvasási, szövegértési nehézségekkel küzdő egyetemi hallgatókkal nem nehéz bármit elhitetni és megtétetni, mert úgysem értik, miről van szó.) Jeszenszky pedig, mint vérbeli, sztahanovista élmegalkuvó, ahelyett, hogy a valóságra hivatkozva visszautasította volna a vádakat, nyilvánosan bűnbánatot, politikusabban „építő önkritikát” gyakorolt, ahogy azt a szocializmus legszebb napjaiban tették a lenini útról az „éberség” lazulása miatt véletlenül félrelépő elvtársak és a „koncepciós perek” vádlottai, és megígérte, hogy törli a „nonpolkorrekt” mondatot a jegyzetéből és soha többé nem követ el „nonpolkorrektséget”, Brüsszel őtet úgy segélje!

Az ügy kapcsán tucatnyi Jeszenszkyt elmarasztaló írást olvastam, de – és ez az, ami igazán érdekes – egyikben sem találtam a leghalványabb nyomát sem annak a kérdésnek, hogy esetleg, véletlenül, nem lehetséges-e, hogy van némi igazság a megállapításban. Ez ugyanis nem számít. Akár igaz, akár nem, ilyet nem szabad még gondolni sem, mert lecsap a gondolatrendőrség.

Hát nem dementia?

Végezzünk egy gondolatkisérletet. Ismervén a védett emberfajták kezelését a sajtóban (cigányok, zsidók, homokosok, liberálisok, stb.), csak a legszörnyűbb rémálomként tudom elképzelni, hogy mi történt volna, ha Jeszenszky nyugati forrásokra hivatkozva, ahogy a cigányok esetében is tette, a következőket merte volna leírni: „a zsidók között a rokonházasságok miatt sokkal nagyobb az elmebajok száma, mint más népeknél.”

Mit szólnak hozzá? Döbbenetes! Nem? Vajon mi lett volna ennek a visszhangja? Rasszizmus? Fasizmus? Nácizmus? Antiszemitizmus? Vagy mindegyik? Természetesen ez a kijelentés is megkapta volna a felháborodósdi vetélkedők során rendszeresen elhangzó valamennyi jelzőt: megengedhetetlen, elfogadhatatlan, tűrhetetlen, hihetetlen, elképesztő, stb. Ez az állítás – bárhogy is forgatjuk – már vastagon nem polkorrekt, sőt „vegytiszta antiszemita” szöveg. Legalábbis ezt üvöltötte volna liberális „sakálvokál”. Olyan, mintha a „kurucinfo”, vagy, még rosszabb, a „Der Stürmer” írta volna. Ehhez képest Jeszenszky szövege liberálkonform. Ha ezt egy magyar elmegyógyász merné leírni, főleg a tapasztalataira hivatkozással, rögtön kétségbe vonnák a szakmai hozzáértését (áltudós, aki a valódi tudományosság mezében hirdeti hamis téveszméit és próbálja a tudományosság látszatát keltő, megtévesztő fogalmazás máza alá sikertelenül elrejteni gyűlölködő kriptoantiszemitizmusát) és kirekesztenék az orvosi társadalomból, mint aki nem méltó az orvosi hivatásra. Pedig, akár hiszik, akár nem, az állítás biztosan igaz. Én ugyanis egy autentikus, antiszemitizmussal nehezen vádolható forrásban találtam a következő szöveget.

„A zsidók között az elmebetegek aránya a megfigyelések szerint nagyon nagy. A statisztikák szerint … négyszer-hatszor hajlamosabbak elmebetegségre, mint a nem zsidók. … Olaszországban 391 zsidó között akad egy elmebeteg, ez majdnem négyszer annyi, mint az ország katolikus lakói között. …

Az elmebetegségek nagy gyakoriságát a zsidók között a szaktekintélyek különféleképp értelmezik. Egyesek … faji jellegzetességnek tartják. Rámutatnak arra, hogy a Bibliában bizonyítékok vannak arra, hogy már a régi héberek sokat szenvedtek az elmebetegségektől. Kimutatják, hogy a Biblia sok fejezete jelzi, hogy az elmebetegség nem volt ismeretlen a bibliai időkben. …

Ami a zsidók fizikai, szellemi és értelmi jellegzetességeit illeti, a vérrokonok közötti házasságokat tekintik a köztük tapasztalható elmebetegségek fő okának. Közismert, hogy a zsidók nagyon neurotikusak, amit a különféle idegbajok gyakorisága bizonyít … az pedig bizonyított, hogy neurotikus hajlamokkal rendelkező rokonok házassága káros a következő nemzedékre. Az ideggyengeség az egyik nemzedékben hisztériaként jelentkezik, a másikban mint valamilyen szervi vagy működésbeli idegbaj, majd elmebetegségként, stb. Ezért annak esélye, hogy a vérrokonok közti házasság révén a családokban állandósuljon az idegi rendellenesség, a zsidók között nagyobb, mint az olyan népek között, ahol az idegbetegségek gyakorisága kisebb.”

Ehhez mit szólnak? Ehhez képest Jeszenszky összeurópai, összliberális felháborodáscunamit kiváltó mondata a fasorban sincs. Már látom, hogyha ez az írás egy vérbeli, dogmatikus, fundamentalista liberális kezébe kerül (aminek ugyan elég kicsi a valószínűsége), azonnal rohan a telefonhoz, hogy rám küldje a terrorelhárítási alakulatot, „neojeszenszkysta” újfasizmus, antiszemizmus és rasszista „kurucinfizmus”, közösség elleni uszítás, stürmerizmus, hitlerizmus, vagy mit tudom én, mi miatt. Esetleg jelentenének, hogy megtalálták a legújabb Hitlert, Szaddam Husszein, Ahmadinedzsád, Asszad, Putyin és Trump után. Mert akár hiszik, akár nem, az USA legutóbb megválasztott elnöke az amerikai sajtótól már ezt a kitüntető címet is megkapta a „Putyin bábja” mellett.

Ezért mielőtt még az éjszaka közepén rám törné az ajtót a terrorelhárítás és bilincsbe verve elhurcolna, sietve elárulom, hogy az idézet az interneten is megtalálható „Zsidó Enciklopédiából” származik, tehát teljesen kóser. Hogy ez miért nem háborítja föl a „magyar” liberálisokat és antifasisztákat, azt nem tudom. Ami igaz a zsidókra, miért ne lehetne igaz a cigányokra? – kérdem én, a tudatlan. Esetleg azért, mert a cigányok átlagosan magasabb kultúrfokon állnak, mint a zsidók, ezért náluk szó sem lehet ilyesmiről? Esetleg a cigány a zsidónál felsőbbrendű, egészségesebb rasszhoz tartozik? Én nem tudom, csak kérdezem a liberális szakértőket, akik nyilván sokkal okosabbak, mint azok a zsidó tudósok, akik a Zsidó Enciklopédiát összeállították. Nem érdekes, hogy még senki sem szervezett tüntetést a „Zsidó Enciklopédia” ellen rasszimus, antiszemitizmus, gyűlöletkeltés, vagy Isten tudja még miatt, és senki sem követelte, hogy az internet szolgáltató vegye le a szerveréről? Pártunk és kormányunk sem kérte még az USA kormányának ez irányú intézkedését, mint a kurucinfo esetében.

Olvastam az újságban, hogy nálunk, magyaroknál Európában a leggyakoribb a szív- és érrendszeri megbetegedésekből származó halálesetek száma. Ennek a kimondása nem rasszizmus? Miért csak a fogyatékosságok gyakoriságának a megállapítása rasszizmus?

Mivel nálunk nagyon gyakoriak a szív- és érrendszeri betegségek, ezért – nagyon helyesen – rendszeresek a rádióban, TV-ben és az újságokban az egészségesebb életvitelre ösztönző műsorok, írások. Ha a cigányok között tényleg gyakoriak a rokonházasságok és ennek az egészségügyi következményei, akkor normális társadalmakban ezt nem elhallgatnák, hanem megpróbálnának tenni ellene. Ehelyett hagyunk mindent a régiben, mert liberáliséknak ezt diktálja az „értékrendje”, az eszme diadala a józan ész felett. Vagy talán azért, mert ez a „cigány kultúra” része, és ezt a csodálatos kultúrát nincs senkinek sem joga megsemmisíteni?

Mondják, ez nem dementia?

És maga az a lépten-nyomon használt szó, hogy fölzárkóztatás, nem rasszista? Hiszen azt tartalmazza, hogy rosszabbak, elmaradottabbak, mint a többségi társadalom. Hogy nem csak  szegénységről van szó, mert azon viszonylag könnyű segíteni. Az a baj, hogy még a pénzt is képtelenek helyesen fölhasználni, mert a többségük önmagától – tisztelet a sajnos még kevés számú kivételnek – képtelen beilleszkedni a 20. századi társadalomba. Nagy részük, ha nincsen rákényszerítve, még iskolába sem járatja a gyerekeit, az ennél is rosszabb tényekről nem is beszélve. Ha ez így van, mi volt a baj Jeszenszky megállapításával? Liberális jogvédőink azonban nem zavartatják magukat a tényekkel.

Mondják, ez az egész nem dementia? Esetleg liberáldementia?

Ha azt hiszik, hogy ez a mélypont, hát tévednek. Az Antiques Trade Gazette honlapján olvasom, hogy a münichi székhelyű Numismatic Linz műtárgykereskedő cég fölkínált az amerikai eBay társaság mindenki számára rendelkezésre álló aukciós weboldalán egy Kr. előtt 4.-5. századból származó pénzérmét. Az érmét az akkori Thrákiának Apollonia Pontica nevű városában verték (ma Bulgária). Tehát egy majdnem 2500 éves pénzérméről, egy igazi régiségről és valószínűleg ritkaságról van szó. Azonban a szolgáltató, az eBay, ennek ellenére letiltotta az érme aukcióját arra hivatkozással, hogy az érme „gyűlöletkeltő és diszkriminatív”. Mit gondolnak, mitől lehet egy 2500 éves pénzérme gyűlöletkeltő és diszkriminatív?

Mivel a lapon közölték az érme fényképét, idemásoltam:

Íme, itt a 2500 éves, „gyűlöletkeltő és diszkriminatív”, hitlerista, rasszista, fasiszta, nácista, antiszemitista érme. Ha ezt valaki meglátja, azonnal megtelik gyűlölettel és pillanatok alatt nácivá és vérszomjas antiszemitává változik. Ezért az ilyenre még ránézni sem szabad. Én az érmén lévő gyűlöletkeltő és diszkriminatív mértani alakzatot egész Vietnamban a buddhista templomok ormán, Dél-Vietnamban pedig asszonyok nyakában, arany nyakláncra függesztve is láttam lépten-nyomon. A buddhista templomokban lévő kegytárgyboltokban én is vehettem volna, de nem mertem. Nem kéne-e a hazai illetékeseknek kezdeményezniük azok leszedetését, ill. „beszolgáltatását”? Ráadásul egy, az egész Távol-Keletre kiterjedő felvilágosító kampányra is szükség volna, mert azok a szerencsétlen, elmaradott Távol-keletiek, vietnámiak, indiaiak, japánok, malájok, laosziak, kambodzsaiak, stb. azt hiszik, hogy az a béke jelképe. Nemde elképesztő és felháborító? Micsoda elmaradottság! Hogy ez a „gyűlöletkeltő és diszkriminatív” ábra a béke jelképe volna? No ne már! Hogy ezt a jelképet ott már 5000 éve használják? Hogy már Európában is használták legalább 2500 évvel ezelőtt? No és?!

Mondják, mi ez, ha nem dementia?

Ezzel befejeztem a 20. századi „internesönöl kommjuniti” pszichiátriai vizsgálatát. Végezetül csak arra szeretném emlékeztetni az olvasókat, hogy a pártjaink és kormányaink által már felszámolt hárshegyi elmegyógyintézetet, teljes nevén Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet az alapításakor Magyar Királyi Tébolydának nevezték, a Révai Nagy Lexikona pedig az efféle elmebetegségeket még a hülyeség címszó alatt tárgyalja.  Aki nem hiszi, járjon utána. Persze tudom, hogy sokan vannak, akik azt vallják, hogy minden, ami a nagypolitikában történik egy hallatlanul okos háttérhatalom tudatos műve. Ezzel nem kívánok vitatkozni, csak megjegyzem, hogy Isten még a háttérhatalomnak is el tudja venni az eszét. Visszatérve a mottómhoz, azt hiszem elegendő jelét soroltam fel annak, hogy megalapozottan várhatjuk az Isten büntetését, vagy aki számára ez így nem kóser, akkor a „Deust” cserélheti „fatumra”, és így ő – világnézetéhez híven – azt várhatja, hogy a végzet, a sors keze sújtson le ránk. Hogy a formája milyen lesz, arról sejtelmem sincs, de nem szeretném megélni.

Hogy kissé vidámabb hangulatban búcsúzzunk, csatolok még egy kanadai honlapról származó kis bírósági jelenetet, amely szintén ennek a dementiának a jelenségével foglalkozik.

Rossz kutya

Írta Henry Makow Ph.D.

Kanada Feminista Szovjetjének a 17. kerületi Emberjogi Bírósága megkezdi ülését. Rutherford-Armstrong nőszemély a közvádló. (A ford. magyarázkodása: az angolszász országokban megtiltották a Mrs – asszony és a Miss – kisasszony megjelölések használatát és helyette a családi állapotra nem utaló Ms megjelölést vezették be. Ezt próbáltam fordítói kínomban a „nőszemély” szóval visszaadni. A „madame” cím és megszólítás – amit általában asszonynak, asszonyomnak fordítanak – használatban maradt. Mivel magyarul mindkettő utal a családi állapotra, ezért hölgynek fordítottam.) A bíró Chegundi Tsunami hölgy, színes bőrű. A vádlott Henry Makow, Winnipegből, hímnemű fehér. (A honlap tulajdonosa – a ford.)

Rutherford-Armstrong: „Makow úr, 2104. május 22-én délelőtt 10 óra 25 perckor a Male és a Higgins utcák sarkán meghallották, hogy ön a következő szavakat intézte házi kedvencéhez: „rossz kutya”. Mivel védekezik?”

Makow: „Megokoltan követtem el a bűnt, hölgyem.”

Rutherford: „És mi az oka?”

Makow: ”Arra próbálom tanítani őt, hogy ne üldözze a macskákat. Többször lerántott a kerékpáromról és egy csomó rúgós pórázomat eltörte.

Rutherford: „A tanú, bizonyos Termagant nőszemély, közölte, hogy türelmetlenségnek a jelét érezte a hangjában. Ezt bizonyította a közeli kamera felvétele is. Igaz ez?”

Makow: „Igen, lehetséges.”

Rutherford: „Tisztában van azzal, hogy a „rossz kutya” kifejezés mennyire kártékony az állat önbecsülésére. Démonizálja őt. Megszünteti a kötődését.”

Makow: „Csak oktatni akartam. Nem voltam dühös. Mindig szerettem.”

Rutherforde: „Makow úr! Van valamiféle iskolázottsága a kutyakiképzés terén? Olvasott bármiféle feminista szakmunkát?”

Makow: „Nem”

Rutherford: „Akkor ön nem is tudhatja, hogyan kell egy kutyát kiképezni, igaz?”

Makow: „Valahogy ki tudom találni. Megdicsérem, ha engedelmes.”

Rutherford (utálkozva csóválja a fejét): „Tisztelt bírónő! Kérem, jegyezze föl Makow pimaszságát, ami jellemző a privilegizált fehérekre. Miért gondolja, hogy a kutyának engedelmeskednie kéne?

Makow: „Hát végül is az enyém.”

Rutherford: „Hogyan „birtokolhat” ön egy másik élőlényt? Ön talán patriarchális felfogású? Neki talán nincs meg a joga, hogy a saját kulturális fogalmai között keresse az önmegvalósítást?

Makow: (elakad a szava) „De ő tőlem függ!”

Rutherford: „A szomszédok szerint Makow gyakran hívja úgy a kutyáját, hogy „gyere, te szerencsétlen tökfej”- ez lelki bántalmazás.”

Makov: „Csak bolondoztam.  Ez kedveskedés volt.”

Chegundi-Tsunami bíró: „A kutya nem tudja megkülönböztetni, hogy ön tréfál, vagy sem, Makow úr. Ez lelki bántalmazás.”

Rutherford: „Tisztelt bírónő! Nekünk egyéb jelentéseink is vannak arról, hogy Makow megkötve tartja a kutyáját a bevásárló központ előtt. Amikor előkerül, a kutya felugrik rá, de Makow leszidja őt. Ez stresszt és zavarodottságot okoz az állatban.”

Makow: „Hegyes körmei vannak. Tudom, hogy örül, hogyha meglát. Olyan gyengéden hárítom el, ahogy csak lehet.”

Rutherford: „De ön mindenképp elutasítja őt.”

Makow: „Az embereknek már semmiféle joguk sincs? Amikor egy fehér férfi megsérül, nem vérzik?”

Chegundi-Tsunami bíró: „Elég a szellemeskedésből. Nem fogom még egyszer figyelmeztetni. Megbüntetem a bíróság megsértéséért.”

Rutherford: „Tisztelt bírónő! Makow nyilvánvalóvá tette a fehér férfiakra jellemző goromba természetét. A fehérember-kutya egyenlőtlenség a történelemben tapasztalt minden elnyomás paradigmája. Ez okozza az imperializmust. Ha Makowval példaszerűen járunk el, minden igazságtalanságnak örökre véget vethetünk.

Chegundi Tsunami bírónő: „Teljesen egyetértek. Makow beleavatkozik a kutya természetes ösztöneibe. A fehér emberek hajlama a gyengék elnyomására felelős a globális felmelegedésért és a háborúért, a gyermekverésért, a zsidók, asszonyok, homoszexuálisok, színes bőrűek és állatok elleni diszkriminációért. Makow úr! Ön majd elmélkedhet a börtönben a bűnei felett. Szerencsére a patriarchátusnak már vége, ön csak egy ásatag maradvány. Az ön fajtája néhány éven belül fel lesz számolva és az emberiség beléphet a béke és egyetértés nagyon hosszú időszakába. Harminc napra és 500 dollár pénzbüntetésre ítélem állat bántalmazásért. Ezenkívül el kell végeznie egy hat hónapos Indulat Kezelési Tanfolyamot. Remélem, kétszer is meggondolja, mielőtt újra kiejti a száján, hogy „rossz kutya”. A kutyáját pedig szakértők fogják nevelni a továbbiakban. Makow úr, akar még valamit mondani?

Makow: „Ez, ugye, nem az állatok védelméről szól, hanem a fehér férfiak idomításáról?

Chegundi Tsunami: „Gondolja meg, hogy mit beszél, Makow úr! Figyelmeztetem! Rossz ember! Rossz ember!

Ez paródia, de sajnos, nem légből kapott.

Amikor ezt olvastam, az a bíró jutott az eszembe, aki a tolvaj kölyöknek lekevert pofon miatt félmillió Ft-ra büntette a mezőőrt.

Ez már nem paródia, hanem a szomorú valóság. Maga az össztársadalmi dementia.

D. M.