4. Monarchia vagy köztársaság? A Szentkorona Eszme államformafüggő-e?

A vérszerződések idején a magyarság még ősi állapotában, természetes körülmények között élt. Ez igaz volt társadalmi-, közviszonyaira is – amit ma politikai viszonyoknak mondanánk. Mai fogalmak szerint még állam sem volt, nem hogy államforma. De azért a kor követelményei szerint működött minden, sőt, olyan sikeresen, hogy az egész „művelt nyugat” az elpusztításunkra tört, mert féltek, tartottak tőlünk. Fejedelem vezette a magyarságot, pontosabban kettős fejedelemség – gyula és kende – osztotta meg a hatalmat egymás között, a vallási illetve a hadi vezetés elkülönült egymástól.

Szent István nem államot alapított, hanem egy évezredek óta létező fejedelemséget – amely ősi kereszténységben (napkereszténységben) élt – az akkori „művelt nyugat” megnyugtatására bevezette a római rítusú kereszténységben, és ennek megfelelően kezdték megnevezni a fejedelmet, a Főt – az alkalmas főt is – királynak, mint a többi nemzetnél is Európában.

Történelemkönyveink itt megemlítik, hogy I. István (figyelmezzük! Nem Szent, hanem I.!) tűzzel-vassal irtotta a pogányság maradékait! Azt már nem nagyon hangsúlyozzák, hogy inkább a rovást, tehát ősi írásfajtánkat irtotta, nem az ősi vallást, hiszen rengeteg szokás a mai napig él a nép szokásai, ünnepei között, mint zenei, mint egyéb kulturális szokások formájában. Arról nem is beszélve, hogy a pogányság megnevezés sima hazugság, hiszen annak eredeti értelme egészen mást jelent! (Pogány idegent jelent, tehát minden, ami más, ismeretlen – főleg a római kultúrkörtől eltérő!) Szóval a „pogányságot” egyszerűen ránk fogták, mert akkorát nem lehetett hazudni, hogy nem volt egyistenhite a magyarságnak, vagy bálványimádó lett volna. A „művelt nyugat” örömmel átvette a hazugságot, mert ezzel kisebbítette a hungarusok hírét, így boldogan álltak az aljasság mellé. De a Szentkorona Eszme így is betöltötte feladatát, szerepét, a királyok sora alatt ki-ki saját kvalitásának megfelelően használta, felhasználta oltalmát, segítségét uralkodása alatt.

Érdemes, és érdekes végig olvasni, végig gondolni a Szent Korona viszontagságos történetét abból a szempontból, hogy milyen bonyodalmakat „okozott” a koronázáshoz kötődő szabályaival. Elég példaként felhozni, hogy Mátyás király 6 évig korona nélkül uralkodott – mint nem teljesértékű fő, és mikor végül 1464-ban 80 000 aranyért (ez akkor óriási összeg volt!) visszaváltotta a Szent Koronát, újra alkotta az addigi összes törvényét, rendeletét, mert csak a Szentkorona Eszme szabályai szerint megalkotott törvény a hiteles, hatályos, érvényes! (Ez persze a magyar korona, amiről itt szó van, mert később, 1469-ben cseh királlyá , és 1486-ban Ausztria főhercegévé is megválasztották, amik újra koronázással jártak!)

A következő hatalmas fordulat témánk szempontjából Trianont követően alakult ki, mikor a Dualista monarchia, Ausztria-Magyarország felbomlott, és nem lehetett a világpolitikai helyzet miatt királyt (főt) választani, Horthy Miklós kormányzóként vezette az országot, amelynek viszont az államformája megmaradt monarchiának, csak nem volt megválasztott király. A Szent Korona szakrális hatása nem szűnt meg, nem lanyhult, ugyanúgy működött, hatott, mint annak előtte. Nem is volt abban hiba!

Láthatjuk, hogy a történelem során végig megtartotta szakrális hatását, a politikai-társadalmi viszonyokra való befolyása, befolyásolása végig töretlen maradt a Szent Koronának, és a Szentkorona Eszmének is!

Nincs semmi okunk azt feltételezni, hogy a mai modern politikai viszonyokra adaptálva, továbbfejlesztett formájában ne működne, ne hatna a Szentkorona Eszme. Nincs semmi indoka annak, hogy köztársasági államformában ne lehetne alkalmazni a Szentkorona Eszmét! Bátran merjünk beszélni róla – minél többet – szóban, írásban hozzuk vissza a közbeszéd szófordulatai közé a Szentkorona Eszme világát, és elmaradhatatlan a következmény, hogy – láss csodát! – egyszer csak azt fogjuk látni, hogy hatni kezd! Higgyük, hogy Boldogasszony (ha úgy tetszik: Babba Mária) nem fogja elengedni Regnum Marianum kezét, nem fog elfeledkezni rólunk, magyarokról, de ezért nekünk kell tennünk, cselekednünk, mert önmagától még a csoda sem fog megtörténni!

Viszont fontos, kiemelkedő jelentőségű az államiságunk jogfolytonosságának visszaállítása, mert e nélkül képtelenség érvényes legitim, és legális államot hitelesen fenntartani!

A Szentkorona Eszme azon jogelvei, melyekből a fenti gondolatok eredeznek, a következők:

• Az alkalmas fő,
• Az egyetemes nemzetet megtestesítő állam örök szabadsága. (Hungaria semper libera)
• A Szent Korona hatalmának megosztása
• Ellenállás joga (ius resistendi et contradiscendi)
• A Szent Korona Tagjai a FŐvel együtt alkották a Szent Korona egész Testét. A kettő együtt tehát a totum corpus Sacrea regni Corone, totum Corpus Regni.
• Az egyetemes nemzet minden tagjának egy és ugyanazon szabadsága. (una eadem libertas)

Mindezek ma sajnos nem így működnek, de a Szentkorona Eszme szerint így kellene, mert ez következik belőle. Csak következetesen, kompromisszumok nélkül gondolkodjunk, akkor egyértelművé válik a világ előttünk!

Folytatom! (Jogfolytonosság, legitimitás, legalitás, érvényesség, hitelesség)

Felhívás!

1. Politikusok, közszolgálati dolgozók, közfeladatot ellátók, kinevezett közalkalmazottak, választott társadalmi funkcionáriusok!

Az a dolgotok, hogy a magyarságért, a magyar emberek közösségéért tegyetek, ne magatokért! Ezért kötelességetek a Szentkorona Eszmét alkalmazni, és azt mindenkor, mindenkivel betartani és betartatni! Ne feledjétek!

2. Magyarok!

Nektek az a dolgotok, hogy a Szentkorona Eszme szerint szemetek a választott emberek tevékenységén legyen! Jogotok, de egyben kötelességetek is az ellenállás joga – Ius Resistendi – szerint megakadályozni, hogy a Szentkorona Eszme sérüljön, vagy bármely vezetőtök a magyar nemzet ellen tehessen! Éljetek és tegyetek e szerint! A Szentkorona Eszme útmutatást ad az élet minden területén, hogy mi a teendő! Éljetek vele!

Budaörs, Csíki-dűlő 2017. Fergeteg (Boldogasszony) havának 31. napján

Dr. Safáry-Kollár Lajos                                                                                             jogász, közíró

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés