Apáról fiúra száll az a megfelelési kényszer, amely függetlenül a társadalmi berendezkedéstől, az érvényesülés vak ösvényén vezeti a Káin-lelkű, csak győzni vágyó, életet habzsoló kirakatbohócokat.

Amikor az ember, az évszázados népírtások, háborúk útján kizsákmányolta a népek toleranciáját, akkor kikiáltotta a magántulajdon szentségét. Mert mi is az a magántulajdon?/https://hu.wikipedia.org/wiki/Mag%C3%A1ntulajdon/ Természetesen mindig hoznak időben olyan törvényeket, amelyek annullálják az elkövetett bűnöket, tehát ha hatalomszerzés miatt követnek el bármilyen bűncselekményt – pl. pártvagyon gyarapítás céljából-, akkor meghatározott időre titkosítják a valóságot, stb. De, és amint tapasztaljuk, ha a dinasztiák mentik vagyonukat egyik korból a másikba, akkor azt valami megmagyarázhatatlan törvényfelettiség lengi körül. Jöttek, mentek háborúk és a meghatározó bankár-dinasztiák ugyanazok, sőt minden egyes háborúval, katasztrófával szaporodott a vagyonuk. Ergo, érdekükben áll a káoszteremtés.

Talán tudjuk, hogy a részvény-kibocsátás egy olyan titkosított összeesküvés, amely csak haszongenerálásra jogosítja fel a részvény tulajdonosát, mivel egy nevesített társaságra hárítja a felelősséget: A részvénytársaság kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel - a részvényes nem felel. A társaságnál csak ügyvivők, alkalmazottak dolgoznak, így a törvény kezéből egy olyan állítólagos, meghatározhatatlan személyekre, vagy inkább beosztásokra hárítanak, akiket időről-időre csereberélnek és aztán, hogy kerek legyen a történet létrehozták a tőzsdét, ahol adni-venni lehet a részvényeket a követhetetlenségen is túl. A bankok érdeke – milyen érdekes, a banki részvények tulajdonosainak a neve időről-időre ugyanaz-, hogy minél több kötvény hitelviszonyt létesítsenek a részvénytársaságok, így egyre nagyobb kényszert tudnak érvényesíteni. Egy összetetteb gondolkodás alapján, körvonalazódik az a mindenekfelett álló dinasztia hálózat, amely semmilyen körülmények között nem járhat rosszul. Igen szerencsétlen vagyongyarapodási forma az, ahol mások szerencsétlensége által gyarapszik valakiknek a magántulajdona. Nos, az előbb említett, számomra csak keringő-ködösítés arra szolgál, hogy az egyén, az esetleges kisbefektető, ne érezzen személyes felelősséget a bekövetkezett emberi drámák miatt.

A szabályozás szerepét betöltő állam felelőssége itt kezdődik. Pletykák keringenek arról, hogy Magyarország a New yorki tőzsdén, mint részvénytársaság van bejegyezve, sőt a személyi azonosító számaink az alapja, vagy jótállása a mindenkori fizetőképességünknek. – Valószínű vagy sem, azt ki-ki maga döntse el. Egyvalami azonban tény: A világ nagy bankjai (dinasztiák) gyakorolják a Magyarországon működő bankok fölött a hatalmat. /Pl. az OTP - 1949. március 1-jén jött létre az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat, a mai OTP Bank jogelődje- ez ugye 10 millió magyar örökös részvényt jelenhetett volna. Az OTP Bank 1990-ben alakult részvénytársasággá.  Az OTP Bank privatizációja 1999-ben fejeződött be, a részvények külföldi és magyar intézményi befektetők, illetve magánszemélyek tulajdonában vannak. / A kiszolgáltatottság nem akkor veszi kezdetét, amikor már a kalodában van az ember, hanem a mindenkori törvényalkotás Káin-lelkű érvényesülési akaratán. Ha igazak a pletykák, akkor kilóra eladtak bennünket a spekulációs tőkének.

A törvény nem ismerete, nem mentesít a törvény alól. Azaz Magyarországon engedélyezték olyan hitelek, illetve kölcsönök kihelyezését ellenőrizetlenül, amely a lakosság teherbíróképességét meghaladja.
- Most mondhatja valaki, hogy a föld adóssága: A Wall Street Journal Real Time Economics blogja által idézett ING kutatás szerint Földünk állami és privát adóssága világunk GDP-jének mintegy 313 százalékára rúg. Annak a matematikusnak Nobel díjat kell adni, aki meg tudja mondani, hogy hogyan lehet ezt visszafizetni. Illetve a dinasztiáknak az a jó, ha soha nem lesz visszafizetve, mert így örök kényszerpályán mozgatható a világgazdaság. –
Szóval engedélyezték a hozam-garantált tőke szaporodását, vagyis az ellenőrízetlenül ömlő hitel, kölcsön adását a bankoknak, így bilincselve oda az embereket a szolgasághoz. Mert a pénzügyi tevékenységek gazdasági tranzakciók, azaz a szerződő feleknek – és ez minkét oldalt érintenie kell-, kockázatot kellene viselniük. A banki tevékenységet, mint üzletet hirdetnek, de az egyoldalú haszonszerzést, cifrázhatjuk így, cifrázhatjuk úgy, kizsákmányolásnak nevezik. Már pediglen a bankok semmiképp nem veszíthetnek egy-egy ügylet kapcsán – sőt engedélyezve van számukra a jogi személy, adós bankszámláján kezelt pénzösszeg egészének inkasszál-hatósága. (Miből éljen, ha a teljes összeget jogosult levonni a bank? Mindenképp szükséges volna a bankokat – hiszen mi konszolidáltuk- havi korlátozásra kényszeríteni!) Természetesen, aki munkát vállalt, annak csak bankszámlára fizetnek a vállalatok, mert a vállalatokat részvénytársaságok irányítják, a részvénytársaságok bank-dinasztiáktól függnek, a kormányok meg vagy kiszolgáltatottak, vagy tagjai, kirakatbohócként vágynak dinasztiát építeni.

Maradt nekünk a nagy megfoghatatlan semmi a vágyott demokráciából.

2017.02.06.

Üdvözlettel Gavallér János!