6. A Szentkorona Eszme jogfolytonossága

A Szentkorona Eszmét már a kezdetek kezdetén próbálták ellehetetleníteni. Az ellenállási jog (ius resistendi et contradiscendi) ellen már az Aranybulla kiadása után azonnal felléptek a döbrögi-mintájú uraskodó főurak, akik el is érték, hogy 1231-ben (második Aranybulla) már csorbult az ellenállási záradéknak nevezett jog. Utoljára Ferenc József idejében született törvény, mely hangsúlyozta az ellenállási záradék érvénytelenségét. De miért tartotta fontosnak Első Ferenc József, Isten kedvező kegyelméből stb. (itt címeinek, rangjainak hosszan való felsorolása következik, majd) urunk és uralkodónk, hogy az 1867. évi II. törvénycikkely (a kiegyezésről) 1. paragrafusában – miután hangsúlyozza, hogy minden korábbi törvényt, szokást stb. megtart – leszögezze:   „kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-ik évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: »Quodsi vero Nos«, ezen szavakig: »in perpetuum facultatem«.”  Figyelmezzük: a már megszüntetett záradék érvényességét nem ismeri el!  Szigorúan jogi értelemben e paragrafus valódi értelme (1867-ben): kiegyeztünk, a nemzet megbékélt az uralkodóval, az uralkodó megbékélt a nemzettel, s tiszteletben tartja a nemes magyar hagyományokat, szokásokat, törvényeket, kivéve az 1222-ben kelt ellenállási záradékot. Kiegyeztünk, nincs szükség további ellentmondásra, ellenállásra.  Ám épp e paragrafus érvénytelenségének hangsúlyozása bizonyít egy egyszerű tényt, hogy 1222. és 1867. között – hol elismerten, hol nem elismerve, de hatott, és jelen volt a magyar jogi közgondolkodásban.

Viszont szigorúan jogi értelemben ekkor értelmetlen, hisz a jogalkotók Pesten és Bécsben egyaránt pontosan tudták, hogy az Aranybulla 31. cikkelyének 2. paragrafusát már többször megszüntették királyi törvények és rendeletek, s bár az alkotmányos királyság játékszabályai szerint illik a királynak megerősíteni vagy elvetni korábbi törvényeket, 1867-ben aligha volt elképzelhető, hogy a magyar nemesség II. Endre törvényére hivatkozva óhajt ellentmondani felséges és apostoli uralkodójának – akivel épp most egyezett ki. De tévedés azt hinni: csacska jogászok ügybuzgalma révén került 1867-ben törvényeink közé az ellenállási záradékot hatálytalanító jogi formula. Szigorúan jogi értelemben nem volt szükség e paragrafusra, de nem jogi megfontolásokból volt szükség arra, hogy a kiegyezés után királyi törvény mondja ki: ellenállási záradék pedig nem létezik.   A Habsburg hatalom ugyanis félt.   Félt és tartott a magyar nemzet erejétől, tartott tőle, hogy ismét feltámad az ősi magyar virtus.

Az Aranybulla jogi értelemben nem alkotmány. De Mohács után, az önálló magyar államiság megszűntekor erkölcsi kapaszkodó lett: a független, szabad és alkotmányos, tehát rendezett jogviszonyú magyar haza jogi záloga.  Nem az Aranybulla szövegét magyarázták a magyarok; az Aranybulla létezésének tényét hangsúlyozták. Van alkotmányunk, kell lenni országunknak is!  S ha egyszer megfogalmaztuk a kötelességünket az ellentmondáshoz, ellenálláshoz való jogunkat, királyi rendeletek azt nem hatálytalaníthatják. Mert ha hiszünk abban, hogy van jogunk szembeszállni a hatalom rossz intézkedéseivel, ha hiszünk abban: nem korlátlan úr fölöttünk a király, ha van bátorságunk tiltakozni, amikor emberi s nemzeti jogainkat sértik a hatalmat kézben tartó hatalmasok.

Ha merünk szembeszállni az ellenünk vétkezőkkel – megmaradunk.

Ha hisszük, hogy van jogunk ellenállni, ellenkezni, tiltakozni! – akkor igenis van jogunk ellenállni, ellenkezni, tiltakozni.

A hit teremti a jogot!

Hogy önmagában elég az erős hit, arra álljon itt egy példa: 1795. május 20.-án Martinovics Ignácot és négy társát lefejezték a Vérmezőn. Június 2.-án még ketten követték a túlpartra a kivégzetteket. Nagy csend volt a Habsburg-birodalom magyar szögletében. Egy szelíd, szomorú mosolyú paptanár (Virág Benedek) nekilátott lefordítani az Aranybulla szövegét. „Megszólalt” magyarul az ellenállási záradék, hogy a nagy csendben se feledkezzenek meg a magyarok arról: már hatszáz éve kivívták a jogot arra, hogy elnyomásuk ellen tiltakozzanak, elnyomóiknak ellenálljanak. Hogy a király nem erősítette meg az Aranybulla ellenállási záradékát? Jogi kérdés. Majd a Corpus Juris Hungarici kötetében apró betűvel szedik a 2. paragrafust, jelezve: e jogunkat nem erősítette meg királyi pecsét, ellenállni, tiltakozni nem törvényes jogunk, csak jogos követelésünk – ahogy ez a kisbetűs nyomtatás a Corpus Jurisban nem volt ritkaság.

Ferenc József nem szerette, ha önállóan álmodnak a magyarok. Fontosnak tartotta ezt a kiegyezés pillanatában – törvényben – hangsúlyozni.  Virág Benedek magyar nyelvre fordította II. Endre királyi okiratát: ismerje meg, tanuljon belőle minden magyar.

Az Aranybulla jogi értelemben nem alkotmány. Az Aranybulla öntudatunk alkotmánya.

Ferenc József ezért hangsúlyozta érvénytelenségét!

Virág Benedek meg ezért fordította le magyarra!

Miért fontos ez ma? Azért, mert ma ugyanúgy nincs törvénybe iktatva a Szentkorona Eszme, az ellenállási záradék és a többi jogos követelésünk, jogunk. De higgyük, de tudjuk és érezzük, hogy él, hogy hat, mert mint a fenti példa is mutatja hatszáz év után is képes feléledni. Mert a hit teremti a jogot! A Szentkorona Eszme az öntudatunk alkotmánya!

A Szentkorona Eszme azon jogelvei, melyekből a fenti gondolatok eredeznek, a következők:

• Az egyetemes nemzetet megtestesítő állam örök szabadsága. (Hungaria semper libera)
• A Szent Korona hatalmának megosztása
• Ellenállás joga (ius resistendi et contradiscendi)
• A Szent Korona Tagjai a FŐvel együtt alkották a Szent Korona egész Testét. A kettő együtt tehát a totum corpus Sacrea regni Corone, totum Corpus Regni.
• Az egyetemes nemzet minden tagjának egy és ugyanazon szabadsága. (una eadem libertas)

Mindezek ma sajnos nem így működnek, de a Szentkorona Eszme szerint így kellene, mert ez következik belőle. Csak következetesen, kompromisszumok nélkül gondolkodjunk, akkor egyértelművé válik a világ előttünk!

Folytatom! (A jogkiterjesztés)

Felhívás!

1. Politikusok, közszolgálati dolgozók, közfeladatot ellátók, kinevezett közalkalmazottak, választott társadalmi funkcionáriusok!

Az a dolgotok, hogy a magyarságért, a magyar emberek közösségéért tegyetek, ne magatokért! Ezért kötelességetek a Szentkorona Eszmét alkalmazni, és azt mindenkor, mindenkivel betartani és betartatni! Ne feledjétek!

2. Magyarok!

Nektek az a dolgotok, hogy a Szentkorona Eszme szerint szemetek a választott emberek tevékenységén legyen! Jogotok, de egyben kötelességetek is az ellenállás joga – Ius Resistendi – szerint megakadályozni, hogy a Szentkorona Eszme sérüljön, vagy bármely vezetőtök a magyar nemzet ellen tehessen! Éljetek és tegyetek e szerint! A Szentkorona Eszme útmutatást ad az élet minden területén, hogy mi a teendő! Éljetek vele!

Budaörs, Csíki-dűlő 2017. Jégbontó (Böjtelő) havának 1. napján

Dr. Safáry-Kollár Lajos                                                                                         jogász, közíró

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés