A pártok is a koncért ugranak egymás nyakának, s mindössze egyetlen valóban beteges programjuk van: „Orbánt leváltani”. (Csak így – „Orbánt”, „a Zorbánt”… minden tisztelet nélkül. Az utolsó ÁVH-s gépírónő, és a politikai foglyokat őrző smasszer is így nevezi a magyar miniszterelnököt. Pedig akik ugyanilyen beosztásban voltak egy másik gyilkos diktatúrában, azokat akár 99 évesen is börtönbe zárják… Azonban hasonlóan bunkók azok az egyetemisták is, akiket valamelyik ellenzéki párt bérelt fel aláírásgyűjtésre vagy fütyülni. Ám, várhatunk-e ebben a világban, ettől az alja, proli ellenzéktől tisztességet, tiszteletet? A kérdésre kár is válaszolni…)

A füttyösök primitívsége is egyedülálló a magyar politikai életben csak úgy, mint a „Hülyeferinek” becézett volt miniszterelnök, aki önjelöltként immár odáig merészkedik, hogy a regnáló kormányt és annak fejét minősíthetetlen stílusban ócsárolja a hasonlóan ostoba, gyűlölködő és magyarellenes hallgatósága előtt.

Közben meglepetések érik az embert, hiszen ma igazolják 25 évvel ezelőtti véleményünket és meglátásunkat egyes akkor volt aktív politikusok, amikor aláírják az Olimpia elleni népszavazási ívet. Ilyenkor válik érthetővé, hogy ki, mit és miért tett Antall, Boros és Horn idején. S bár Antallt és kormányát mintegy politikai etalonként emlegetik a mai nemzeti politikusok, társadalmi megítélésük szöges ellentétben áll ezzel a felfogással. Hiszen ha egy efféle kérdőívet Jeszenszky Géza vagy Sólyom László aláír, akkor ez az aláírás őket jellemzi, s nem a pozitívan. Ugyanis olyan nemzetellenes és Soros által fizetett akció részeseivé váltak, amely a hazaárulással egyenlő.

A magyarul gondolkodó ember számára érthetetlen ez az eszeveszett és minden logikát nélkülöző ellenzéki mentalitás, hiszen a nemzet ügye nem párt-ügy. Világosan látszik a tüntetések és a hazudozó, nagyhangú pártvezetők, a mindenféle íveket aláírók megatartása által, hogy Magyarország nemzetközi ellenségeinek a hazai holdudvara az, amely a nemzet és Magyarország ellen tör. Egyetlen hajtóerő ebben a pénz, amelyet politikai méregkeverésükért és a hazaárulásért kapnak. Azonban a hazaárulást a mind a regnáló kormány, mind az ügyészségek tűrik, noha azt a Btk. büntetni rendeli. Érthetetlen tehát, hogy egy bűncselekményt, amelyet előre megfontoltan, bűnszövetségben, aljas indokból és folyamatosan követnek el emberek, nem követi semmilyen retorzió, nincs feljelentés, de még a rendőrség sem lép fel a demokratikusan megválasztott kormány ellenes lázítással szemben. Szabadon teszi mindezt az az ellenzék, amelynek „arca” az a volt miniszterelnök, aki 2006-ban védtelen és békés megemlékezőket lövetett, köztük gyermekeket, nőket és idős embereket. Halát is okozott… de az sem számít a magyar igazságszolgáltatásnak.

A kérés az, hogy miért nincs büntetés, miért nincs emberiség ellen elkövetett bűnök miatt feljelentés? Netán ma is rettegünk azoktól, akik kiadták „Hülyeferinek” a parancsot? Rettegünk a liberális világhatalomtól, amely megtiltotta volna a felelősök büntetőperbe vonását? S ezt fogjuk-e tapasztalni akkor is, ha kiderül, ki lopta el a 4-es metró építkezéséből elsikkasztott 8.350.000 húszezrest?

A magyar politikai élet ellenzéki oldala afféle disznó. Szent Brigitta parabolája, amely szerint egy gazdag úr disznókat ültetett az asztalához, s a legfinomabb étkekkel kínálta őket, de azok nem ettek, hanem azt mondták az ház urának, hogy nekik „rendes” disznókosztot adjon. Mire a vendéglátó kizavarta őket, hogy ha nem tetszik a rendes étel, a szemétben keressék élelmüket…

Valahogy így van ez a mai kormány és az ellenzék viszonyában is. Hiszen az ellenzék disznómód folyamatosan elárulja a nemzetet, a hazát, ám ennek ellenére a regnáló kormány nekik is azt biztosítja, amit a többi polgárnak. Ők azonban a Soros-féle „disznókosztot” kívánják… Csak az a baj, hogy ezeket nem lehet elzavarni oda, ahonnan fizetik őket, hogy abban a szemétben, posványban keressék a hozzájuk illő kosztot…

Stoffán György

magyartudat.com

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés