Arra hivatkozva, hogy "az oláh egy hűségtelen nép", s a február 5-i marosborgói vereség is a románok árulásának következménye, kijelentette: "Nekünk arra kell törekednünk, hogy egy másodszori beütését az ellenségnek, ha őt visszavertük, lehetlenné tegyük és ezen határszélekre oly férfiakat telepítni, kikben bízhatunk és ilyen férfiak ti vagytok, székelyek! Ezt kívánja a jogosság s saját fenntartásunk kötelessége." Ezért felszólította a 26-40 év közötti székelyeket, hogy Marosvásárhelyen jelentkezve, négy zászlóaljba osztva jöjjenek Beszterce környékére, ahol földet kapnak.

A tervezetet kezdettől bírálta Csány László, Erdély teljhatalmú országos biztosa, s maga Kossuth, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke is úgy vélte, a román vidékeken történő telepítés kényes dolog. "Az csak úgy tanácsos, ha olyan számba telepednek le, hogy aztán meg is óvhatják magokat; nem kell 20 oláh közzé egy magyart tenni, mert, ha meg nem ölik, idővel oláh lesz belőle s vesztettünk nyereség helyett." Kossuth arra utasította Csányt, hogy a román határőrezredek területét mielőbb olvassza be a magyar megyékbe. A telepítés előkészületei már február végén megkezdődtek, s március-áprilisban meg is jelentek az első telepesek Beszterce környékén. Ezeket Tóth Ágoston ezredes, a kerület katonai parancsnoka visszaküldte, Kossuth pedig március 23-án megírta Bemnek, hogy a telepítést nem tartja célszerűnek. Ennek ellenére Bem elmozdította beosztásából Tóthot mint aki nem teljesítette a rendeletét.

Székelyek!

Őseitekhez méltóknak bizonyítottátok be magatokat, fegyvert ragadtatok a magyar nemzet és a szabadság védelmére. Köszönetet mondok érte nektek a magyar kormány s a szabadság nevében. De még nehéz munka vár reánk, mert a zsarnokság nem nyugszik s legutolsó erejét is elnyomásunkra és kiirtásunkra szedi össze; sőt ezen pokoli műve elérhetése végett szövetséget köt halálos elleneinkkel: az oroszokkal. Mindenekelőtt nekünk azon kell igyekeznünk, hogy Bukovina felőli határszéleinket biztosítsuk, mert az oláh egy hűségtelen nép. Én nekik általános bűnbocsánatot adtam, de azok, kik Urbannal az országból kikergettettek, nem tértek vissza; azok pedig, kik hon maradtak, az ellenséggel áruló egyetértésben voltak, mi által 3 század a legjobb katonáimból, 2 ágyúm s egy szakasz huszárom álnokul eloroztattak. Ezen árulásnak lett azon következménye, hogy az ellenség Besztercénél betört, mely reánk nézve felette ártalmas, mivel hadimunkálatainkat akadályoztatja. Nekünk arra kell törekednünk, hogy egy másodszori beütését az ellenségnek, ha őt visszavertük, lehetlenné tegyük és ezen határszélekre oly férfiakat telepítni, kikben bízhatunk és ilyen férfiak ti vagytok, székelyek! Ezt kívánja a jogosság s saját fenntartásunk kötelessége.

Felszólítom tehát minden székely családfőket 26-40 évig, hogy azonnal Marosvásárhelyen jelenjenek meg, hol négy zászlóaljba felosztva s a föld és birtok elfoglalhatásában seregeink által gyámolítva, valóságos birtokukba ünnepélyesen be is fognak vezettetni. Különös előnyökkel fognak bírni azok, kik fegyveresen azonnal Marosvásárhelyt megjelennek, mert mihelyt egy század összegyűl, azonnal a birtok elfoglalása végett a besztercei parancsnokság alá fognak rendeltetni. Tisztekké csak oly egyének fognak neveztetni, kik már mint olyanok szolgáltak. A föld kiosztása, az igazság és jogosság szerint egy közületek választandó bizottmány vezérlete alatt fog történni, a magyar kormány főfelügyelete alatt.

Medgyes, február 22-én 1849.
A felső erdélyi tábor fővezére:
Bem tábornok.

szekelyföld.ma