A farsang igazi örömünnep, amelyet átszőttek a gonoszűző és természetvarázsló szokások, de ez a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak a nagy lakomák, a disznótoros, a farsangi felvonulás és a lakodalmak ideje. Régen azt remélték, hogy a nagy lakomázás a következő év bőségét hozza. Mind a mai napig a farsang jellegzetes étele a fánk, melynek eleink mágikus erőt tulajdonítottak: azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt.

Szintén kedvelt étel volt a rétes, és a hiedelem szerint ha a tésztája jól nyúlik, akkor szerencsét hoz.

Farsangkor fontos volt, hogy minden hajadon és egyedülálló fiatal elkeljen, így ez az időszak a pártalálás fontos része volt: aki nem kelt el ekkor, azt vénlánynak és vénlegénynek csúfolták. A párválasztáshoz kapcsolódik a vővasárnapnak, vagyis farsang utolsó vasárnapjának hagyománya: ezen a napon ugyanis az új pár reggeltől estig a leány édesapjának házában tartózkodott. Emellett fontos „esküvői szezon" is egyben, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani.

De jutott a népszokásokból a farsang utolsó napjára, hamvazószerdára is. Egykor ugyanis nagy hagyománya volt ezen a napon a tyúkverőzésnek. A legények közösen elvonultak ahhoz a lányhoz, akinek udvaroltak, és igyekeztek a lányok ruháját és arcát jól bekormozni. Akinek sikerült, az húsvétkor azért ment vissza, hogy kimossa azt.

délmagyar.hu