• Az EU-nak ez ellen valamit tennie kell, követelik a kormányfők.
• Vajon csak viharról van szó a politikai pohárban, vagy tényleges problémáról?
• Egy burgenlandi magyar ízlése nyilván eltér egy Győrben élő magyarétól.

A Neue Zürcher Zeitung írás így kezdődik: „Most az egyszer nem a menekültválságról, vagy az európai centralizmus kritikájáról lesz szó, amikor csütörtökön a visegrádi országok miniszterelnökei Varsóban találkoznak. Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország kormányfői egy profánabb témáról akarnak eszmét cserélni. Diszkriminálva érzik magukat, ami az élelmiszerek minőségét illeti. A nyugati szupermarket láncok a bírálat szerint Kelet-Közép-Európában (szó szerinti fordítás) alacsonyabb rendű márkatermékeket árulnak. Az EU-nak ez ellen valamit tennie kell, követelik a kormányfők.”

A „Bevásárló turizmus Nyugaton” alcímmel ellátott részben Matthias Benz bécsi keltezéssel azt írja, hogy ez a téma a „kelet-közép-európaiakat” már régóta foglalkoztatja. „Magyarország nemrégiben az élelmiszerbiztonsági hatóság 24 márkatermék minőségét hasonlította össze, amelyeket a szomszédos Ausztriában és saját országukban vásároltak.” A hatóság jelentős minőségi különbségeket észlelt: a Nutella Bécsben krémesebb, mint Budapesten; a Coca-Cola is más ízű, és az ismert osztrák Manner sütik kevésbé morzsolódnak.

Hasonló teszteket végeztek a többi Visegrád-országban.

Szlovákiában az állami élelmiszervizsgálati szervezet szerint mintegy tucat márkatermék esetében tapasztaltak eltéréseket ízben, kinézetben és összetételben – attól függően, hogy az árucikket német vagy osztrák szupermarketben vásárolták.

Csehországban a kutatók kiderítették, hogy a Sprite-ot másként édesítik, mint Németországban, nevezetesen glukózzal cukor helyett. Marian Jurecka cseh agrárminiszter azt mondta, hogy egyes termékek esetében Csehországot „Európa szemeteshordójának” tekintik.

Lázár János kabinetfőnök pedig azzal kommentálta az ügyet, hogy az az újabb kori történelem legnagyobb botránya.

Vajon csak viharról van szó a politikai pohárban, vagy tényleges problémáról? – teszi fel a cikkíró a kérdést. Az, hogy valami mégiscsak van a csökkent értékű élelmiszerek bírálatában, az Burgenlandban megfigyelhető. Sok magyar napi bevásárlását Ausztriában végzi, mivel ott a termékminőség jobb – ismeri el végre a lap. A burgenlandi gazdasági kamara szerint a Magyarországról jövő bevásárlók a helyi kereskedelem fontos gazdasági tényezőjét jelentik.

A gyártók viszont védekeznek. Csak abból, hogy jobb minőségű árukat adnak el a jóléti Ausztriában, nem vonható le annak bizonyítéka, hogy a magyarokat vagy a cseheket a valóságban nem kezelik egyenrangúként. A bírált élelmiszergyártók különféle érveket mondanak. Vannak, akik részben cáfolják a minőségi különbségeket. A Manner-sütik gyártója szerint Ausztriában és Magyarországon is ugyanazon recept szerint készülnek a sütemények, illetve ostyák.

Másodsorban a márkatermékeket országoktól függően másként állítják össze, alkalmazkodva a helyi ízléshez. (Egy burgenlandi magyar ízlése nyilván eltér egy Győrben élő magyarétól.)

Harmadszor pedig a fizetőképes kereslet jóval kisebb Kelet-Európában, és ezért nem csoda, ha az árukat kínálók olcsóbb és minőségileg gyengébb élelmiszert adnak el ott.

(Csak az nem érthető, hogy miért ugyanazon márkatermék jelöléssel és címkékkel?)