„Ah, kedves Bacho úr!

Hallott már valaha köszönetről? Alázatról? Segítőkészségről? Ön jelenleg egy európai ország védelmét és vendégszeretetét élvezi. A szabályokat itt nem ön hozza, hanem azok az emberek, akik kemény munkájukkal megteremtett adójukból finanszírozzák az ön ittlétét. Javaslom, hogy ahelyett, hogy a baloldali populizmus magas lováról osztaná az észt, kezdje inkább megkedveltetni magát szomszédaival. Nézze meg, mit tehet hozzá Ausztriához. Már a verbális ömlengéseit leszámítva. Még mielőtt elkezdené szidni az én szavazóimat.

Mi, osztrákok számtalanszor bizonyítottuk segítőkészségünket. A magyarok 1956-os felkelésénél, a prágai tavasz alatt, de a boszniai háborúban is. Számos oltalomra szoruló ember, javarészt nők, gyerekek és idősek menekültek hozzánk. Ma azonban fiatal férfiak százezrei érkeznek az arab országokból, Afrikából, azt állítva, hogy a háború elől menekülnek, miközben gyerekeiket, nőiket és idős hozzátartozóikat otthon hagyják. Ismerje végre be, hogy többségük sima szerencselovag csak, akik a jobb élet reményében jönnek hozzánk. Az általunk fizetett szociális járulékokból. Így hát duplán sántít, ha kritizál minket és még a szabályait is ránk akarja erőltetni.

Hogy rövid és tömör legyek: elég ebből! Pont az ilyen személyek miatt, mint ön. Ön még azoknak az embereknek is árt, akik tényleg azért jönnek Ausztriába, mert segítségre és menedékre szorulnak. Tanulja végre meg, mit jelent a köszönet és az alázat ahelyett, hogy fontoskodik a baloldaliak politikai érdekeinek megfelelően. És még egy házi feladat: tanulmányozza, mit jelent a konstruktív kritika. Azzal ugyanis lehet már kezdeni is valamit.

facebook