13. Mióta szent a Szent Korona – és miért?

E sorozat 8. tételét követő hozzászólások között vetette fel egy tisztelt olvasó, hogy lehetne-e a Szentkorona Eszme fogalmából hanyagolni a „szent” szót, hiszen sok honfitársunk ateista, de azért rendes magyar ember, akiket elriaszthat a „szent” szó. Talán sok embert meg tudnánk győzni ügyünkhöz, ha csak koronaeszméről beszélnénk. Kérdezi a hozzászóló, hogy mióta nevezzük szentnek koronánkat! Íme, a válasz, mely a Szent Korona Társaság honlapján olvasható:

„Felmerülhet a kérdés, hogy mióta szent a Magyar Szent Korona? Kocsis István: A Szent Korona tana című munkájában idéz IV. Béla (1235-1270) király által az esztergomi főszékesegyház részére kiállított kiváltságlevélből, amelyből a következőt tudjuk meg: “… a hozzánk és a szent koronához hűtleneket pedig egyházi fenyítékkel megfékezve, nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti.” Ebből nem csak azt tudjuk meg, hogy a Szent Koronát már a XIII. században szentnek nevezték és tartották, hanem azt is, hogy a Szent Korona ebben a korban már a királytól elvonatkoztatott személy volt. Hogyan is írta Béla királyunk? “… nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti.” Ha ugyanis a Szent Korona a király és a királyi hatalom jelképe lett volna csupán, akkor Béla király – mint a nyugati királyok – így fogalmazott volna: … a szent koronához, vagy egyszerűen a koronához hűtleneket – mármint a királyhoz – pedig egyházi fenyítékkel, a koronának – a királynak – engedelmeskedni kényszeríti. A korona megnevezés alatt a király, a királyi hatalom értetődött volna. Béla király fogalmazásából világosan kitűnik, hogy nem azonosította a Szent Koronát sem a királlyal, sem a királyi hatalommal. Azoktól elkülönítette.”

Tehát a XIII. század derekától, Béla királyunk óta hívjuk szentnek a Szent Koronát. Itt, ezen a ponton engedtessék meg nekem, hogy visszautaljak e sorozat korábbi írására: Korábban utaltam a Tordai országgyűlésre, ahol a világon először elfogadták a vallási türelemre vonatkozó passzusokat. Ez azt jelenti, hogy – bárki bármit hazudik – a magyar nemzet vallási türelme nemzetközi szinten példamutató a modern társadalmak számára is. Magyarország döntően katolikus, de mindenképpen keresztény ország. Ha mindenki tiszteli a másik polgártársában az ateizmusát, akkor az a pár ember, aki ateista, azok is tiszteljék a többség óhaját, és fogadják el – már csak a hagyomány kedvéért is – a Szent Korona évszázados elnevezését. Nem hiszem, hogy ettől bármilyen vonatkozásban kevesebb lenne törekvésünk lényege!

A kérdezett elgondolás mentén – következetesen végig víve a gondolatot – akkor nem Szent István király, nem Szent László király, hanem I. István, I. László? Ugyan! Ezen már lépjünk túl! A Szentkorona Eszmétől teljesen függetlenül: a liberalizmus nem mehet a normális emberi gondolkodás rovására. A szabadság korlátja a másik ember tiszteletben tartása, akkor is, ha más a véleménye. Oda-vissza, kölcsönösen, kettős mérce nélkül!

A brit társadalomban képzeljünk el felvetni egy ilyen kérdést, hogy helyes-e úgy nevezni valamit, amit kilenc évszázada úgy hívunk! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy – egy elhanyagolható töredéket leszámítva – bárki is kétségbe vonná, hogy a szentnek szentnek kell maradnia! A konzervativizmus csak a bolsevik gondolkodás alapján negatív, és értéktelen dolog, hiszen a lényege az értékek, a hagyományos értékek megőrzése. Ez nem zárja ki a rossz, vagy idejétmúlt hagyományok elfelejtését, csak az érték megőrzése a cél. De ki állítaná, hogy egy kilencszáz éves elnevezés nem hordoz értéket? Önmagában a kilencszáz év az érték! Melyik államnak van ilyen ősi államjogi államrendbeli értéke? (A körülöttünk levő összes(!!) ország államisága összesen nincs ennyi éves! – Ausztria és Románia államisága sem haladja meg a száz évet! Nem hogy kilencet! A többiről nem is beszélve. Tótia alig hagyta el a serdülőkort!

Válaszom tehát, összefoglalva a következő: Kilencszáz éve beszélünk Szent Koronáról, és határozottan kérem ateista polgártársainkat, ha meglátnak az út mentén egy keresztet, ne verjék szét, (már csak Tordára való megemlékezésképpen) határozottan kérem ateista polgártársainkat, ha olvasnak a Szent Koronáról, ne tépjék szét a papirost, próbálják elfogadni, hogy egy pici jóérzés kierőltetésével még ők maguk is beállhatnak a Szent Korona védelme alá. Hátha nem jár ez hátránnyal! Megfontolandó! Még szükség lehet a XXI. század „sáskajárása” idején!

A Szentkorona Eszme azon jogelvei, melyekből a fenti gondolatok eredeznek, a következők:

• Magyarország mindig független – Hungaria semper libera.
• A Szent Korona hatalma egyesíti a nemzet és a Fő hatalmát
• Magyarország államisága szakrális

Mindezek ma sajnos nem így működnek, de a Szentkorona Eszme szerint így kellene, mert ez következik belőle. Csak következetesen, kompromisszumok nélkül gondolkodjunk, akkor egyértelművé válik a világ előttünk!

Folytatom! (A Szentkorona Eszme európaisága)

Felhívás!

1. Politikusok, közszolgálati dolgozók, közfeladatot ellátók, kinevezett közalkalmazottak, választott társadalmi funkcionáriusok!

Az a dolgotok, hogy a magyarságért, a magyar emberek közösségéért tegyetek, ne magatokért! Ezért kötelességetek a Szentkorona Eszmét alkalmazni, és azt mindenkor, mindenkivel betartani és betartatni! Ne feledjétek!

2. Magyarok!

Nektek az a dolgotok, hogy a Szentkorona Eszme szerint szemetek a választott emberek tevékenységén legyen! Jogotok, de egyben kötelességetek is az ellenállás joga – Ius Resistendi – szerint megakadályozni, hogy a Szentkorona Eszme sérüljön, vagy bármely vezetőtök a magyar nemzet ellen tehessen! Éljetek és tegyetek e szerint! A Szentkorona Eszme útmutatást ad az élet minden területén, hogy mi a teendő! Éljetek vele!

Budaörs, Csíki-dűlő 2017. év Jégbontó (Böjtelő) havának 19. napján

Dr. Safáry-Kollár Lajos

jogász, közíró

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés