A magyarok istenének elrablása avagy a magyar faj nagy elárultatása /1 |
Magyar Megmaradás |
2014.08.04. 11:08 |
|
A MAGYAROK TITKOS TÖRTÉNETE
GRANDPIERRE K. ENDRE
A MAGYAROK ISTENÉNEK ELRABLÁSA
AVAGY
A MAGYAR FAJ NAGY ELÁRULTATÁSA
TITOKFEJTŐ KIADÓ
A borítót tervezte, az illusztrációkat válogatta és közlésre előkészítette
BARCSIK GÉZA
© GRANDPIERRE K. ENDRE, 1993.
ISBN 963 77 08 00 X
Nyomás és kötés a Zrínyi Nyomdában készült
Budapest, (93.1422/66-12)
Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató
|
Tárnokmester |
Magyar Vagyok |
2014.06.08. 16:45 |
|
A tárnokmester (magister tavernicorum regalium vagy főtárnok (camerarius)' a bárói méltóságok egyike, kezdetben a királyi udvarházak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan birói tisztséggé is alakult, a 20. századra funkció nélküli címmé vált. A tisztség maga a frank államszervezet mintájára született az államalapításkor, a környező országokban, Kelet-Közép-Európában camerarius volt a neve.
|
Lovászmester |
Magyar Vagyok |
2014.06.08. 16:42 |
|
A lovászmester (agazo; agasonum regalium magister) a középkorban a király méneseit fenntartó lovászok felügyelője, országos főméltóság volt.
A központi ménes Magyarországon a Csepel-szigeten volt, de voltak ménesek a királyi udvarházak környékén is. Lovakra a hadseregnek, a királyi hírvivőknek és szállítóknak is szükségük volt, s nem utolsósorban az udvarnak magának is. A hadiutak mentén minden megyehatáron voltak lóállások, hogy a hírvivők és az udvar váltott lovakkal közlekedhessenek.
Francia megfelelője a connétable.
|
Pohárnokmester |
Magyar Vagyok |
2014.05.31. 10:13 |
|
A pohárnokmester, másképpen főpohárnok, a pohárnokok felügyelője az udvarban, illetve a királyi udvarházak rendszere felett, udvari főtisztviselő, főméltóság. Első említését 1148-ból ismerjük.
|
Asztalnokmester |
Magyar Vagyok |
2014.05.31. 10:09 |
|
Az asztalnokmester az asztalnokok felügyelője az udvarban ill. a királyi udvarházak rendszere felett, udvari főtisztviselő, főméltóság. Első említését 1148-ból ismerjük. Megfelelője a frank mintára szerveződő európai udvarokban a szláv stolnik, francia sénéchal, az angol steward.
Az asztalnokmester neve megváltozott az újkorban. A királyi étekfogómester (dapiferorum regalium magister) az 1608. évi koronázás utáni I. és az 1687. évi X. törvénycikk értelmében az ország báróinak és kisebb zászlósainak egyike, a főrendekhez tartozott, az ország felső táblájának, majd a főrendiháznak, illetve a felsőháznak a tagja volt.
|
Ajtónállómester |
Magyar Vagyok |
2014.05.31. 10:04 |
|
Az ajtónállómester (magister janitorum), vagy eleinte csőszök ispánja (comes preconum)
|
Pandúr |
Magyar Vagyok |
2014.05.26. 17:08 |
|
Eredetileg a pandúroknak a déli határőrvidéken határőri szolgálatot teljesítő szerb és szász katonákat nevezték. A 19. században már pandúroknak hívták a vármegyékben rendőri szolgálatot teljesítő fegyveres közegeket is.
A zsandár ezredek felállítását egy 1849-es császári nyílt parancs rendelte el. A zsandárok feladata a nagyobb városokon kívüli területek közbiztonságának védelme és felügyelete volt. 1850-ben 16 zsandárezred volt a Habsburg birodalomban. 1867-ben a kiegyezéssel a magyarországi zsandár-parancsnokságokat feloszlatták az erdélyi kivételével. 1876-ban az erdélyi zsandár-parancsnokság is átalakult M. kir. Erdélyi Csendőrséggé. 1881-ben felállították a M. kir. Csendőrséget. A zsandárság tehát a csendőrség jogelődje volt és állami hatóságként tevékenykedtek, ezzel szemben a pandúrok a törvényhatóságok polgári szervei voltak éppúgy, mint az önkormányzati felügyeletű rendőrségek. A pandúr-rendszer utoljára az 1867-1881 közötti időszakban működött, amikor két zsandár ezred kivételével a zsandárság megszűnt, de az országos csendőrség még nem állt fel.
|
Csendőrség, zsandárság |
Magyar Vagyok |
2014.05.26. 17:04 |
|
A csendőri szervezet létrehozásában, feladatkörében nem, vagy kevésbé tért el a vármegyei közbiztonsági szervek – különösen a csendbiztosi szervezet – jellemzőitől. Az elnevezés hangzik másként, minden bizonnyal a szigorúbb fellépést célul tűzve. A csendőr szó – hasonlóan a rendőrhöz – szintén nyelvújítás kori szóösszetétel. E vármegyei csendőrségek rövid életűek voltak. A közbiztonság-védelmi tennivalókat meghatározó intézkedéseket, szabályzatokat, esetenként csendőrutasításnak nevezeték, akkor is, ha az a kifejezéseket tekintve, a csendbiztosokhoz illetőleg a pandúrokhoz szólt. Bihar vármegye 1861-ben adott ki csendőrutasítást, melyben csendbiztosokat és csendőröket is említett.
A csendőrség elsősorban a vidék rendőrsége volt, a városokban a közbiztonságra általában a városi rendőrségek, illetve ezek államosítása után a Magyar Királyi Rendőrség ügyelt. A csendőrség 1920-ig részben a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozott, a trianoni békeszerződés után azonban teljes mértékben átkerült a belügyminiszter alá, csak annyiban kapcsolódott a honvédséghez, hogy a katonai rendészeti feladatokat továbbra is a külön szervezett "tábori csendőrség" látta el.
|
Strázsamesteri szervezet |
Magyar Vagyok |
2014.05.20. 18:18 |
|
A strázsamesteri vagy őrmesteri szervezet azon vármegyékben határozható meg, ahol a csendbiztosi intézményt nem, vagy csak formálisan, illetőleg erősen megkésetten vezették be. A pandúrcsapatok élén őrmester vagy káplár állt, központosított vagy járási szervezésben. Helyenként a káplár alatt a vicekáplár megnevezésű helyettes és a közpandúrok szolgáltak. Szolgabírói, alispáni, vármegyei felügyeletük, függőségük azonos volt a csendbiztosi szervezetben dolgozókéval.
|
Csendbiztos |
Magyar Vagyok |
2014.05.20. 18:12 |
|
A csendbiztos intézménye a XVIII. század első évében honosodott meg. Az 1701. május 17-én kelt királyi rendelet meghagyta, hogy az alvidéken és a tiszántúli részeken – ahol a rablások már a postai közlekedést is veszélyeztették – a bűncselekmények megakadályozásáról a földesurak gondoskodjanak. Heves megye közgyűlése június 20-án elhatározta, hogy 15 katonát és 1 tisztet a következő hónapban felesket és szolgálatba állít. Ez volt az első lépés a csendbiztosi intézmény létrehozására. Az évszázadnyi fejlődés során, a vármegyei rendfenntartók elnevezései között, a legáltalánosabb a pandúr lett. A pandúrok irányítását, vezetését a csendbiztosok (persecutor comissárius) végezték, akiket sok vidéken komiszárosnak neveztek, a pandúrokat pedig perzekutornak.
1848 előtt, pandúr elvileg csak nemes ember lehetett. A csendbiztosokra vonatkozó, ez irányú követelmény megszüntetését szorgalmazta az a javaslat, melyet az Igazságügyi és Közjogi Bizottság terjesztett elő az 1825-1827. évi országgyűlésnek.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
