Györffy György például az eddigi kutatások eredményeire támaszkodva elfogadta azt a régebbi feltevést, hogy Kurszán vára az óbudai római amfiteátrum körépítményében felállított nomád vezéri sátor volt, holott Györffy ugyanebben a munkájában megállapította, hogy a honfoglaló magyarok a régi kazár és hun birodalom szétvált törzseiből valók voltak, és hogy ezeknek az előázsiai régi birodalmaknak törzsfői - fejedelmi székhelyeiken - pazar téglaépítményekben éltek. Kurszán Györffy és mások feltevése szerint - Árpád fejedelemtársa volt. (Györffy nemcsak ebben tévedett.)

Györffy az addigi összes eredmények figyelembevételével alakította ki ezt a véleményét. Az előtte ezzel a kérdéssel foglalkozó szerzők minden esetben csak ugyanilyen bizonytalanságról számolhattak be. Így azután természetes, hogy a régi Buda - új Buda vonatkozások kutatásával foglalkozó munkáknak közös jellemzője az, hogy a régi Budavár és a mai Óbuda helyrajzi adatait képtelenek akárcsak egyetlen esetben is megfellebbezhetetlenül azonosítani. A régi krónikákban fellelhető adatszerűségek sem találhatók meg a mai Óbuda területén.

Nem volna helyes, ha a fejlődés megállna ennél a pontnál. A történelemtudósok és a régészkutatók legutolsó megállapítása szerint a régi krónikák több adatát hitelesnek lehet tekinteni.

Ezek szerint az Anonymus- gesta 52. Fejezetében három hitelesnek elfogadható tény tűnik ki; az, hogy Árpád 907-ben halt meg; hogy annak a kis pataknak a forrása mellett temették el, mely Attila városában folyik; és hogy ott építették fel a magyarok megtérése után azt a templomot, melyet Albának (Fehéregyházának) neveztek. (20)

Ugyancsak legkiválóbb kutatóink azok, akik határozottan kimutatták: Fehéregyház, Kurszán vára és több más, keresett középkori épület Vetus- Budától elválaszthatatlanok.

Attila szálláshelyére vonatkozólag az a régi vélemény, - amely szerint a nagy hun király székhelye csak Szeged környékén, a Tisza mentén kereshető -, a legújabb feltevések szerint már nem tartja magát olyan szilárdan, mint régebben. A hun király székhelyének helyrajzi fekvését illetően ma teljes bizonytalanság uralkodik.

Nagyrészt Priscos helyszíni leírása alapján a Nagy- Alföldön tételezik fel létezését, de miután e véleményt semmilyen régészeti lelet nem támogatja, ezt csak feltevésnek ismerik el. (21)

Így jelenleg az a helyzet, hogy bár a régi krónikák leírásának alapján a mai Óbudán nem találták meg Attila és az Árpádok városát, illetőleg az Attila-városban, Budaváron - Vetus Budán - valamikor tényleg létezett épületek kétségtelen azonosságú maradványait és a keresett sírokat, - de semmi ellenkező lelet nem igazolta be eddig azt sem, hogy ezek a leírások hamisak voltak.

A történelemtudomány kutatói és a régészet szorgalmas ásatásai határozottan rögzítették már a törvényszerűségeket ebben a kérdésben.

Az Attila-városnak ismert régi városra telepedett magyar honfoglalók első székvárosa kétségtelenül létező város volt. Megállapították, hogy ott régi korokból származó ősi romok mellett a magyarság uralma alatt jelentős épületek, várak, templomok, kolostorok, stb. épültek. Tényként kell elfogadni, hogy ezek a közismert épületek: budai prépostság, királyi, királynői vár, Kurszán vára, Alba Ecclesia, Klarisszák temploma és kolostora stb. Vetus- Budán léteztek valamikor. Vetus-Budát a XVIII. század kutatói a mai Óbudával azonosították, és azóta a kutatások ott kisebb megszakításokkal közel 200 éve folynak, de a Vetus-Budán valamikor tényleg létező épületeket senki sem találta meg.

Sőt, mint a legutolsó összefoglalásokból láttuk, egész Óbudán nem találtak semmi jelentős hun- vagy Árpád-kori leletet. A vélemény az, hogy ezek az épületek Óbudáról eltűntek.

Mégis - a leletanyag eléggé nyílt és világos vallomása ellenére -, találkozhatunk egy olyan, úgyszólván általánosan elterjesztett véleménnyel, amely szerint a régi Buda nyomait különböző ásatások alkalmával már kiásták a mai Óbuda területén.

Úgy gondoljuk: Óbuda olyan bőven adja a csodálatosnál csodálatosabb római kori leleteket, hogy semmi szükség erre az Árpádkoriságot igazolni igyekvő kozmetikázásra.

Tudjuk, hogy nagyon sok faragott kő került elő Óbudán a földből, mely lehetne Árpád-kori is, de ezek mellett nem szerepel a korbizonyító melléklet. Sok épület van, amely igazolhatóan jelzi a XIV, XV század építkezéseit, de a korai Árpád-kori királyváros leletei mindenünnen hiányoznak. Feltevésekkel kell kiépíteni a megmaradt űrt, és ez csak az igazság hátrányára történhet. A régészet a történetírást szolgálja, ez pedig csak igaz úton haladhat előre.

A mai Óbuda és az egész Budapest-környéki régészeti leletanyag vizsgálatából és annak ismeretében készült el a legutóbbi években a Budapest Műemlékei I. és II. kötete. Az I. kötet 1955-ben, a II. 1962-ben jelent meg, tehát ebben a legutóbbi évek kutatási eredményei is szerepelnek. Miután ez a két hatalmas - több mint 1600 oldalra terjedő -- kötet felsorolja fővárosunk Duna jobb parti részének összes ismert régészeti leletanyagát, alkalmas kell legyen arra, hogy a minden elfogultságtól mentes szemlélő sőt kutató is ezeknek a felsorolt, bizonyító erejű leleteknek ismeretében megismerhesse, vajon a mai Óbuda tényleg azonos-e az Árpád-kori királyi székhellyel, Buda-várával, és az ősi Budával, a későbbi Vetus-Budával:

A II. kötet előszavában a szerkesztő - az általános eddigi véleményekkel egyezően - eldöntöttnek veszi ezt a kérdést, amikor így ír: "Elismerve, hogy a reprezentatív középkori műemléki anyag a Várhegyre koncentrálódik, hangsúlyozni kell, hogy meglepő arányokban bontakozik ki Buda középkori építészete a Váron kívüli területen ránk maradt, súlyosan pusztult emlékanyagból is (budaszentlőrinci pálosok, Nyék, Kálvin-közi királynéi vár, vízivárosi Szt.Péter templom, óbudai prépostsági templom, békásmegyeri puszta-templom, Gercse- pusztai templomrom, Bécsi úti Fehéregyházi kolostorrom, felhévizi Szentháromság templom, Császármalom, kamaraerdői kánai kolostorromok, Csut község romjai stb.).''

Ha azonban az egyes kutatások eredményeit megvizsgálva keressük a leletszerű bizonyítékát ezeknek a biztonságot sugalló állításoknak, azonnal láthatjuk, hogy korántsem olyan megalapozottak ezek, mint azt hinni lehelne.

17. F Mihály- Lócsi- Holl.: A középkori Buda és Pest. Bp., 1955. 22, old.
18. I. m.
19. Budapest Műemlékei I. 1955. 41, old. (Horler Miklós és munkatársai).
20. Bártfai Szabó László: Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Bp. 1935. 14. o.
21. Fettich Nándor: A szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet. Bp., 1952. 9. o.

Alba Ecclesia a régészeti leletek tükrében

Elsősorban tehát a legérdekesebb óbudai kérdést, az Alba Ecclesia hollétének kérdését tegyük vizsgálat tárgyává a tényleges leletanyag tükrében.

Anonymus - a névtelen jegyző - XII. századi gestájában hitelesen megírta, hogy Árpád fejedelmet Attila városa mellett - az akkori Budavár mellett - egy kis patak forrásánál, az Alba Ecclesiánál temették el. Ebből tudjuk azt, hogy az Alba Ecclesia - Fehéregyháza - Buda, az ősi Buda mellett egy patak forrásánál, vagy patak mellett volt, és azt is, hogy Alba Ecclesia már a XI. század vége előtt létezett.

Csak a szigorú időrendiséget nézve: tehát az a romcsoport, amelyet most Alba Ecclesia romjainak ismernek el, vagyis a Victoria téglagyár területén régebben kiásott romok, nem lehetnek Alba Ecclesia maradványai, mert ezekről a maradványokról kétségtelenül megállapították, hogy azok nem lehetnek a XV századnál korábbiak.

Most azután, - bár az eredmények nem változtak -, mégis ismertnek jelentik ki Alba Ecclesia helyét, talán abból az elgondolásból kiindulva, hogy a több mint 100 éve húzódó Fehéregyház kérdést nyugovóra vigyék.

A Viktória téglagyárnál talált romok a XV században épített kisebb kápolna maradványait mutatják. A legújabb szakmai vélemény a következőképpen hangzik ebben a kérdésben (Budapest Műemlékei II. 499. o.): "A fehéregyházi kolostor és templom azonosítását és történetét illetően az eddigi kutatások végleges és biztos eredményre nem jutottak, így csupán feltételezésekre a régebbi ásatások hézagos adataira vagyunk utalva."

Ennek ellenére a leírás igyekszik azt az álláspontot támogatni, mely szerint óbudai Victoria téglagyár területén régebben kiásott romok azonosak a Vetus-budai Alba Ecclesia maradványaival, bár végül elismeri, hogy ezt a feltevést számos neves kutató elvetette, mert lehetetlennek tartották; hogy a X-XI. században már fennállott Fehéregyház itteni létezését azok a XIV-XVI. századból származó kövek igazolhatnák, amelyeket a Victoria téglagyárnál találtak. A szakleírás végül tehát önmagában is igazolja, hogy az Alba Ecclesia hollétének kérdése nincs megoldva, hogy Fehéregyháza nyomait nem találták meg a mai Óbudán.