A történet 2015-ben Európában, Magyarországon történik. Hihetetlen, ezért írom le.

Pest megyei településen, Pilis városában élünk feleségemmel, három gyermeket nevelünk. Anyagilag nem túl rózsás a helyzetünk. Három gyermekünk közül a legidősebb (14 éves) halmozottan súlyos fogyatékos. Napi 24 órás felügyeletet és teljes ellátást igényel. A középső gyermek 12 éves, iskolába jár. A legkisebb most kezdte az ovit.

Anyagi helyzetünk miatt 2013-ban – 52 évesen, nem kimondottan kalandvágyból – Németországban vállaltam munkát. Nehéz döntés volt, de más választásunk nem volt. Otthon maradt családom bevétele állt a gyed talán 28 ezer forintjából és a családi pótlék 55 600 forintjából. Ebből kellett megélnie 3 gyermeknek és az édesanyjuknak. Természetesen havonta küldtem pénzt.

A gyed letelte után párom munkáltatója – figyelembe véve a nagycsaládot, a fogyatékos gyermeket – azonnali hatállyal felmondott a páromnak 19 év munkaviszony után. Így megélhetésre maradt a családi pótlék 55 600 forintja. Természetesen rengeteg formai és tartalmi hiba volt a felmondásban, ezért a munkaügyi bírósághoz fordultunk. A munkaügyi bíróság válaszában felhívta párom figyelmét, hogy vegye igénybe a jogsegélyszolgálat segítségét. Párom ennek megfelelően járt el, de közben belépett a történetbe egy másik szál.

A Magyar Államkincstár tisztázatlan okokból, indoklás nélkül megszüntette a családi pótlék folyósítását 2015 októberétől. Ugrott az 55 600 forint is. A család bevétele 0, azaz NULLA forint lett. Természetesen azonnal elmentünk személyesen a központba, de az ügyintéző széttárta a kezét, mondván, nem tehet semmit, ez van. Kérdésemre, hogy valami határozatot vagy indoklást nem kellet volna kapnunk azt mondta, erre nem tud válaszolni.

Közben letelt a szabadságom, visszajöttem Németországba, de nem hagytam annyiban a dolgot. Rászántam egy szabadnapot. Délelőtt 10 órakor kezdtem telefonálni és 15:31-kor valaki felvette a telefont. Kérdéseimre válaszolt, kicsit kioktatóan. Nem megszüntették a családi pótlék folyósítását, hanem felfüggesztették. Azt nem tudja megmondani, miért. Kértem, küldjenek erről határozatot, hiszen valamire kellene hivatkozni. Határozott hangon megtagadta a határozat kiküldését, mondván, mindennek van átfutási ideje, ami 90 nap, de hosszabbítható. Kérdeztem, hogy fellebbezni hol lehet (bár határozat hiányában nincs mit), erre annyit közölt, hogy sehol, mert ők a teteje mindennek. Matt.

Visszakanyarodva a jogsegélyszolgálathoz, ki kellett tölteni több papírt, a jövedelmeket kellett igazolni. Páromnak NULLA forint a jövedelme és egyszerűen kinevették. Semmit nem tud igazolni. Nem tudja igazolni, hogy kap családi pótlékot, mert nem kap. Nem tudja igazolni, hogy nem kap, mert nem adnak erről határozatot. Ismét matt. Elhajtották, mint a legyet.

És ilyenkor ébred bennem a kérdés. Sok kérdés.

A magyar állam kiemelten kezeli a családpolitikát. Három gyermeket nevelő szülők már nagycsaládosnak számítanak. A halmozottan fogyatékos gyermekekre még inkább oda kell figyelni. És amikor mindez egyben van, három gyermek, egyik halmozottan fogyatékos, akkor elmúlik minden figyelem.

Nem értem az ügyintézőket, hogyan mernek NULLA forint bevétellel magára hagyni egy családot? 3 gyermeket? Senkiben nem merül fel a kérdés, hogy vajon mit fognak enni? Vajon a jogszabályalkotók tudták, hogy mit „alkotnak”? Vajon aki alkalmaz – számomra teljesen ismeretlen – szabályokat, az tudja, mit csinál? Ki van képezve? És akkor ma Magyarországon ez így van rendjén?

Már csak annyi a kérdésem, hogy szabad-e csúnyát mondani vagy írni? Szabad.

Miért van az, hogy a „migránsokra” milliárdok jutnak, a magyar családra meg semmi? Biztos ezt a sok szutykot kell ajnározni és nem a magyarokat kellene segíteni? És az már csak hab a tortán, hogy hogyan mer a magyar állam 3 gyermektől pénzt megvonni?

Tisztelettel:

Kovács András, 3 gyermek édesapja