Események a IV hadtest sávjában:
Az első lépcsőben támadó 12. gyalogdandár 48. ezrede 12.00-kor érte el az erődvonalat. A műszakiak által készített átjárókon áthaladva komolyabb ellenállás és veszteség nélkül teljesítette napi feladatát. Az ezred Nemesmiliticsen hosszú pihenőt tartott. 17.30-kor a hadseregparancsnok utasította a hadtestet, hogy ne álljon meg napi feladatának terepszakaszán, hanem főerőivel nyomuljon be Zomborba. A hadtest a parancsot csak részben tudta teljesíteni, mert az alárendeltekkel megszakadt az összeköttetés. Zomborig csak a 48. gyalogezred részei jutottak el, azonban az erős ellenállás miatt a városba vezető utak mentén éjszakáztak.
A 10. dandár reggel 8 órától két lépcsőben Katymár körzetében készenlétben várakozott. A hadtestparancsnok utasítására délután Gádor, Körtés területére tolódott el.

Események az I. hadtest sávjában:
A 15. dandár két ezrede egymás mellett bontakozott szét az erődvonalak leküzdésére. Az élzászlóaljak 12.00 és 13.00 között küzdötték le az erődvonalat, majd ezt követően Kerény, Csonoplya területéig nyomultak előre. A 13. dandár mint a hadtest második lépcsője a 15. dandár mögött és attól kissé keletre nyomult előre. A nap folyamán az 1. dandár is befejezte felvonulását, erői Bajmókon és Bácsalmáson gyülekeztek.

Események az V. hadtest sávjában:
A hadtest fő feladata a karaulák elfoglalása után a több mint 60 km-es határszakasz biztosítása volt. A hadseregparancsnok 12-én hajnalban a következő intézkedést juttatta le a hadtesthez.
"Elsősorban a parancsnokhoz fordulok, amidőn megparancsolom, hogy teljes akaratát és minden erejét vesse latba, hogy az előttünk álló ellenséget visszavessük a Ferenc-csatornán, majd a Dunát délen a lehető legrövidebb idő alatt elérjük. Fenti cél érdekében a következő kiegészítő intézkedéseket rendelem el:
a) V hadtest 19. gyalog dandár Horgos észak területéről reggelig beérkező erőivel (4. zászlóalj és 5. üteg) Horgoson át Ludas-tótól délre eső irányban tölje át az erődvonalat..."

A parancsot vevő vezérkari tiszt azonban önhatalmúlag úgy döntött, hogy ez a parancs végrehajthatatlan, ezért azt nem is továbbította a hadtest vezérkari főnökének. Későbbi jelentésében döntését azzal indokolta, hogy a hadtesttől elvont erők, a 19. dandár felvonulásának csúszása és az igen széles sáv miatt teljesen irreálisnak tűnt számára a parancs. A hadtestparancsnoknak tehát nem volt tudomása a hadseregparancsnok intézkedéséről, amikor úgy rendelkezett, hogy a 11-én létrehozott harccsoportok menjenek át támadásba. Azonban a véletlenek folytán a hadseregparancsnok utasításának mégis eleget tett. Ugyanis a 19. dandárparancsnok azzal a kéréssel fordult a hadtestparancsnokhoz, hogy a Horgos térségében védekező erőivel támadást indíthasson az erődök leküzdésére. A hadtestparancsnok az engedélyt megadta, mivel a felderítői jelentések egybehangzóan állították, hogy az ellenség visszavonult állásaiból, továbbá mert a támadás megindításával szükségessé vált a hadtest szárnyának fedezése, illetve a Tisza vonalának felderítése.
A 19. dandárparancsnok 3 gyalogzászlóaljból, 4 tüzérütegből és a 20. határvadászezredből három harccsoportot hozott létre a zászlóaljparancsnokok vezetése alatt.
A 14/9/1. zászlóalj-harccsoport délben lépte át a határt, s mivel ellenségbe nem ütközött, 17 órakor már Magyarkanizsán volt, ahol elszállásolt és felderítő járőröket küldött ki a folyó nyugati partjára.
A 19/43/1. zászlóalj-harccsoport Horgostól nyugatra helyezkedett el. Támadását 10 órakor indította meg. Az őrházakat, valamint az erődöv első vonalát üresen találta. A másik vonal előtt azonban két (kb. 20-20 fős) szerb csoportba ütközött, amelyeket rövid tűzharc után szétszórt. A zászlóalj Paphalom területén éjszakázott, zárt előőrsök biztosítása mellett.
A 19/13/1. zászlóalj-harccsoport szintén ellenállás nélkül jutott át az első erődövön és 11 órakor elérte Palicsfürdőt. Itt azonban megállni kényszerült, mert a területen igen sok csetnik csoport működött. Közülük többet felszámolt, majd kellő biztosítás mellett elszállásolt.
A 14. dandárparancsnok alárendeltségébe a kelebiai és az 1. hadtest fedezésére (Csikéria, Tompa, Kunbaja területére) kiküldött harccsoportok tartoztak. A vezetést nagymértékben nehezítette, hogy az összeköttetés több alárendelttel megszakadt. A dandárparancsnok semmit sem tudott az I. hadtesttel együttműködő alegységeiről, és nem volt összeköttetése a kelebiai csoportosításból a 14/39/2. zászlóaljjal sem.
A 39/2. zászlóalj már eleve úgy érkezett ki április 11- én harcterületére, hogy nem volt kapcsolata sem a dandárparancsnoksággal, sem a szomszédokkal. Az éjszakát és a 12-i napot az erődöv előtt töltötte teljes bizonytalanságban. Végül a zászlóaljparancsnok - tekintettel a "nagy harci zajra" - 18 órakor megindította a támadást. Az erődövben rengeteg hátrahagyott fegyvert és lőszert találtak. Ezek begyűjtése után Szabadkáig nyomultak előre. Lezárták a városból Bajmókra vezető műutat, majd annak két oldalán harcszerű körülmények között éjszakáztak.
A 39/3. zászlóalj támadása már a kora reggeli órákban megindult. Az erődövön történő sikeres áthaladás után elsőnek vonult be Szabadkára. A pályaudvar környékén azonban igen szervezett és erős tűzbe került. A váratlan rajtaütés nagy zavart okozott a zászlóalj soraiban. Több órába telt, mire a vad lövöldözésnek véget vetettek és a rendet helyreállították. A harccsoport a nap hátralévő részét és az éjszakát a környék átvizsgálásával és az ellenálló csoportok felszámolásával töltötte el.
A 14/9/3. zászlóalj valamennyi lövegének bevonásával 8 órakor rövid tüzérségi előkészítést hajtott végre. Mivel az ellenség nem viszonozta a tüzet és mozgást sem észleltek, a századok felderítő járőrök fedezete mögött megkezdték előnyomulásukat. Kora délután Szabadka és Palics-tó között birtokba vették a Szeged felé vezető vasútvonalat, ahol heves tűzharcba keveredtek a Szabadkáról kiözönlő szerbekkel. A zászlóalj az éjszakát a vasút mentén töltötte, megújuló harcok közepette.

Az 1. felderítő-zálszlóalj oszlopa pihenőben

A 14. dandárparancsnok - tekintettel a Szabadkán kialakult helyzetre - a Kelebián tartózkodó két zászlóaljat és a 14. önálló huszárszázadot is előrevonta. A 9/2. zászlóalj és a 14. huszárszázad mint dandártartalék Szabadka északnyugati kijáratait zárta le. A 39/1. zászlóalj bevonult a városba, majd többször megismétlődő tűzharcok után a Bajmók felé vezető műutat vette birtokba, a már ott tartózkodó harccsoporttal együttműködve.
A szabadkai harcok során is beigazolódott, hogy a legjobb tulajdonságokkal rendelkező katona is pánikba tud esni, ha olyan helyzetbe kerül, amire nem képezték ki. Sok felesleges véráldozatba került, mire megtanulták a városi - különösen a szerbek elleni - harc eredményes módszerét.
A Gyorshadtest parancsnoka az 1. gépkocsizó dandár felderítőinek jelentése alapján Úgy döntött, hogy nem várja meg, amíg az I. és IV. gyaloghadtestek átvergődnek az erődökön és kijutnak Zombor, Kerény vonalára. Már a reggeli órákban a következő tartalmú parancsot adta ki: "Az 1. gépkocsizó dandár késedelem nélkül kezdje meg előrevonását a Duna és a 3. hadsereg főerői között. Derítse fel a járható irányokat, mielőbb érje el Zombort, és foglaljon hídfőt a Ferenc-csatornán."

Ezt követően került sor a parancsnoki értekezletre, ahol éles vita bontakozott ki Gorondi-Novák Elemér és dálnoki Miklós Béla tábornokok között a gyorshadtest alkalmazását illetően. Ugyanis a hadseregparancsnok ragaszkodott az eredeti tervhez, és nem akarta engedélyezni a gépkocsizó dandárok korábbi alkalmazását. A gyorshadtest parancsnoka arra hivatkozott, hogy az 1. gépkocsizó dandárt már nem tudja sem visszarendelni, sem leállítani, mert vele az összeköttetés megszakadt. A 3. hadsereg parancsnoka ezt kénytelen volt tudomásul venni. Döntés született arról, hogy a 2. lovasdandár Bajmók, Pacsér, míg a 2. gépkocsizó dandár Szabadka, Szenttamás, illetve Kúla irányába kerül bevetésre. Feladatuk a Ferenc-csatornán átkelőhelyeket birtokba venni, és hídfőket foglalni.

Az 1. gépkocsizó dandár felderítő járőrei jelentették, hogy ellenállás nélkül átjutottak az erődökön. A dandárparancsnok úgy döntött, hogy az 1. és a 2. zászlóalja Gara, Regőce, Őrszállás menetvonalon gépjárművekkel, míg a 3. zászlóalj Hercegszántón át gyalog nyomul előre. Mivel összeköttetése nem volt, elhatározását lovas hírvivővel juttatta el a hadtestparancsnokságra. A dandár be sem várta a hírvivő visszaérkezését, 11 órakor megindult. A felderítő zászlóalj 12.30-kor, a gépjárműves csoport 16 és 18 óra között érkezett meg Zomborba. A Ferenc-csatorna hídjai azonban fel voltak robbantva, azokon átkelni nem lehetett. A 2. gépkocsizó-zászlóalj elővéd századának sikerült pár csónakot felkutatni és azon átkelni. Az északi partot a dandár többi része biztosította.
A felderítő zászlóalj a csatorna északi partján nyomult előre. Élszázada Topolyától délre beleütközött egy több száz főből álló - éppen visszavonuló - szerb csoportosításba. Heves harc bontakozott ki közöttük, s az ellenség egyre szervezettebben állt ellen. Ekkor jelent meg a harcterületen Sándor Mihály hadapród két páncélgépkocsijával, akit parancsnoka az útvonalak felderítésére küldött ki. A hadapród észlelve a heves harcot, egyik páncélgépkocsiját visszaküldte jelentéstételre, a másikkal pedig oldalba támadta az ellenséges gyalogságot. Meglepő felbukkanása és a hatásos géppuskatűz igen nagy zavart keltett a szerbek soraiban. Egy részük megfutott, több százan pedig megadták magukat. Sándor Mihály hadapródot ezért a bátor tettéért a Kormányzó a Magyar Nagyezüst Vitézségi Éremmel tüntette ki. (Április 15-én hasonló tettet hajtott végre, amikor is Bácsszőregnél a harcban álló huszároknak nyújtott bátor, öntevékeny segítséget.)
A 3. gépkocsizó-zászlóalj, amely gyalog kezdte meg menetét, Bereg térségében lépte át az erődövet. Küllődnél rajtaütött egy ellenálló csoporton, aminek során 42 katonát - köztük két tisztet - ejtett foglyul, és nagy mennyiségű lőszert, gyalogsági fegyvert, robbanóanyagot és öt löveget zsákmányolt. 15 órakor érte el Bezdánt, ahol újabb ellenséges csoportot számolt fel. Ezt követően kísérletet tett a további előnyomulásra Zombor felé, de az utak járhatatlanok voltak.
A 2. lovasdandár 12-én reggel Madaras, Bácsalmás, Kunbaja, Csikéria területére tolódott el. Végre sikerült a kapcsolatot felvenni a IV. gépvontatású tüzérosztály-parancsnokkal, akit harccsoportjával együtt visszarendeltek csapattesteikhez.
A 2. gépkocsizó dandár 12-ére virradó éjjel érkezett be Mélykút, Jánoshalma, Kisszállás területére. A dandárparancsnok délelőttre pihenőt rendelt el.

Miklós Béla vezérőrnagy április 12-én 13 órára magához rendelte a dandár-parancsnokokat, majd kihirdette a 13-ára vonatkozó 76. számú intézkedését: "Szándékom 13-án gépkocsizó seregtestekkel a Dunát súllyal Újvidéknél, részekkel Titel, Palánka területén, a lovas dandárokkal pedig a Ferenc-csatornát Topolya, Új-Verbász, Szent-Tamás, Óbecse körzetében elérni. Ehhez feladatok:
Az 1. gépkocsizó dandár zömmel Petrőcz, Szépliget, Dunagálos, részekkel Palánka és Vukovárral szembeni Duna-szakaszt érje el.
A 2. gépkocsizó dandár Szabadka, Verbászon át Temerin, Katy, és az Újvidéktől északra eső területet, részeivel Újvidéket és Titelt vegye kézbe.
2. lovas dandár: Szenttamás, Kis-Hegyes, ÚjVerbász területére nyomuljon elő, részeivel szállja meg Óbecsét.
1. lovas dandár: Topolya, Bajsa, Vojnits-szállás és Jakab major területére nyomuljon elő."

A gyorshadtest dandárai 12-én délutántól már ezen utasítás szellemében tevékenykedtek. Az 1. gépkocsizó dandár parancsnoka azonnali műszaki megerősítést kért, hogy Kúla térségében hidat tudjon építeni a Ferenc-csatornán a 13-i átkeléshez. A hídverés ideje alatt a lemaradt zászlóaljak felzárkóztak Zombor, Kerény, Ószivác, Cservenka, Kúla vonalára, és ott éjszakáztak.
A 2. lovasdandár parancsnoka visszaérkezése után azonnal riadóztatta csapatait az előrevonáshoz. A dandár menetét Kunbaja, Bajmók, Pacsér, Bácskossuthfalva útvonalon kezdte meg. Az írásos parancsot (52/2. lov. dd. I. a. IV: 12) 19 órakor hirdette ki, amely a következőkre intézkedett:

"a) a páncélzászlóalj még a mai nap folyamán törjön előre Szenttamásra. Ott keljen át a Ferenc csatornán és a településsel szemben foglaljon el hídfőállást. E célból megerősítem fél utászszázaddal, egy gépvontatású tüzérosztállyal, fél kerékpáros századdal. A harccsoport IV 12-én 23.00-kor Topolyán alakul meg;
b) a 15. és a 16. kerékpáros zászlóaljak, valamint az utászszázad fennmaradó része az V gépvontatású tüzérosztály alárendeltségében Topolyára törjön előre és ott éjjelezik,
c) az I. huszárezred Fenbach-major, Deutsszállások, Plage-szállások (Kossuthfalva kelet 6 km központtal) területére meneteljen és ott éjjelezik,
d) a 2. huszárezred Bajmókon, Vojnits-szálláson át Csantavért érje el és ott éjjelezik"

Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a dandár a parancsot csak késve tudja végrehajtani. Ez elsősorban a menet nem kellő megszervezésének volt köszönhető. Az utakat nem derítették fel, és nem szervezték meg a forgalomszabályzást. Ráadásul a menetoszlopok között nem tartották be a kellő távolságokat. Mindezeknek az lett a következménye, hogy Bajmók és Bácskossuthfalva között torlódások keletkeztek. A nagy kavarodást a csetnikek természetesen kihasználták, és módszeres rajtaütéseket hajtottak végre.
A 2. gépkocsizó dandár parancsnoka az új feladatnak megfelelően, két menetlépcsőt hozott létre. Sándor alezredes (4. gépkocsizó-zászlóalj parancsnok) parancsnoksága alá tartozó erők (a 4. gépkocsizó-zászlóalj, a 2. felderítő-zászlóalj, a 12.kerékpáros üteg, két légvédelmi félágyús szakasz és egy utászszakasz) képezték az első menetlépcsőt, és az volt a feladatuk, hogy Szenttamásnál jussanak ki a csatornához, majd azon átkelve vegyék birtokba a délre eső területeket, és Újvidék, Titel között jussanak ki a Dunához.
A második menetlépcsőt Benda alezredes (12. kerékpáros zászlóalj- parancsnok) csoportja (az 5., 6. gépkocsizó és a 12. kerékpáros zászlóaljak, valamint a 2. gépvontatású tüzérosztály és két utászszakasz) alkotta. Menetüket az első lépcső mögött kellett folytatniuk Kishegyes, Emőd, Bajsa, Topolya, Szenttamás irányába. Az volt a fő feladatuk, hogy a Sándor-csoport és a Ferenc-csatorna közötti területet foglalják el és szállják meg.

A Sándor-csoport 15.30-kor kezdte meg menetét, de már Szabadka előtt kénytelen volt megállni. A városba csupán egy taligaút vezetett, ami a gépjárművek számára járhatatlan volt. Az oszlop az utászok segítségével öt óra alatt jutott át ezen a 4 km-es útszakaszon. A dandárparancsnok, hogy elkerülje a torlódást és időt nyerjen, a főerőket képező Benda-csoportot visszafordította, és a szegedi kerülőútra irányította. A második menetoszlop igen hamar áthaladt Szegeden, és már Szabadka előtt járt, amikor kiderült, hogy a műút kb. 15 km-es szakaszon teljesen rombolva van. Az útjavítás egész éjszaka tartott, de az oszlop alig jutott előre.
Ezalatt a Sándor-csoport bevonult Szabadkára, és felvette a kapcsolatot az ott tartózkodó erőkkel. Itt találtak rá az ejtőernyős századra, amelyet a dandárparancsnok alárendeltségébe vont. (Az ejtőernyős század miután áttelepült Veszprémbe, felkészült, hogy ledobása után elfoglalja Szenttamásnál lévő Ferenc-csatorna hídját és a földi erők beérkezéséig megtartsa azt. A bevetés négy Savoia-Marchetti SM-75 szállítógéppel 17 órakor kezdődött volna. A gépeken egyenként 31 fő és a szükséges fegyverzet volt elhelyezve. A vezérgép túlterhelés miatt a felszállás közben lezuhant és kigyulladt. Mentésre szinte semmi esély sem volt, a 31 főből csupán nyolcan élték túl a szerencsétlenséget. Életét vesztette Bertalan Árpád őrnagy a zászlóaljparancsnok, Kelemen László repülőszázados, gépparancsnok és további 18 fő ejtőernyős és repülő személyzet. A repülőtér parancsnoka leállította a bevetést, de a vezérkar döntése alapján a 3. hadsereg parancsnoka 18 óra 45 perckor újból elrendelte a felszállást. A megmaradt három gép 19 órakor indult el feladata végrehajtására. Szenttamásig azonban nem jutottak el, mert navigációs hiba miatt Szabadka délen (Napfény területén) ugrottak ki.)
A század személyzetét végül Sándor alezredes gépkocsira ültette, és a következő napokban mint gépkocsizó gyalogság vettek részt a harcokban.

Az őrnaszádezred aknakereső osztaga 12.30 órakor lépte át a határt, és a szárazföldi erőkkel együttműködve elfoglalta a robbantáshoz már előkészített zsilipet. Ezzel megakadályozta, hogy a Ferenc-csatornán való átjárást az ellenség lehetetlenné tegye és elárasszák a csatorna környékét. Ezt követően felszedték a bezdáni és a kis-kőszegi aknazárakat, így biztosítva az őrnaszádezred főerőinek előnyomulását Kis-Kőszegig.