Krausz Tamást aligha kell bemutatni, legalábbis annak, aki ismeri a hazai történésztársadalom holdudvarát. Aki nyíltan bevallja egyetemi óráin, hogy ő trockista, anarchista. Az ember azt hinné, ennek hatására elmaradnak óráiról a hallgatók. Tévedés. Tolonganak reájuk. Kérdés azonban, a fenti kijelentése után is így lesz-e ez?

De kezdjük csak sorjában! Az ATV Start műsorának minapi vendégeként arra a műsorvezetői kérdésre, hogy „a holocaust kifejezés alkalmazható-e mindenre, ami népirtás”, szóról szóra ezt felelte:

„Nem, éppen nem. Mert a zsidók kiirtásának van azért egy különleges, egyedi mozzanata a történelemben. Mert olyanra nem ismerek példát, és egyetlen történész kolléga se hozott fel példát arra, hogy egy népet egy modern államhatalom a legutolsó egyedéig ki akarjon irtani. És ezt meg is cselekedte.”

Az ember ilyenkor erősen hegyezni kezdi a fülét, és többször visszahallgatja a nyilatkozót, jól értette-e szavait, különösen is az utolsókat? Ismételjük csak meg ezért hát Krausz szavait! Tehát nemcsak ki akart irtani minden egyes zsidót a nemzetiszocialista hatalom, hanem – ki is irtott.

Hogyan is van ez akkor? Kisebbíteni tilos a veszteségszámokat, de növelni szabad, sőt olyannyira, hogy azokat már nem is mondva kijelenthető: minden egyes érintett személyt kiirtottak?

Az embernek egyenesen megáll az esze. Tehát akkor a második világégés óta már nincsen egyetlen zsidó sem földünkön? Mert vérmérsékletünk szerint bárhogyan is reagálunk Krausz fentebbi szavaira, az általa mondottakból ugye csak ez következhet logikusan.

Meg annak a megkérdezése, vajh mit szólna hozzá, ha mi meg azzal állnánk elő, hogy Rákosiék minden magyart kiirtottak? Ami nem éppen annyira volna igaz, mint Krausz mondata?

„Következmények nélküli ország”-ként jellemezte hazánkat az öszödi beszéd után Fritz Tamás. Attól tartunk, igaza volt. Krausz Tamás bármit mondhat, hogy, hogy nem, széke azonban nem inog meg. Még, legalábbis.