A nemzeti oldalon gyakran visszatérő téma, hogy Magyarország gyarmati sorba került. Valóban így lenne? Ha igen, akkor hogyan történt és miben nyilvánul meg? Minderre választ kaphatott az, aki ellátogatott a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom somorjai tagszervezete által szervezett nemzeti estre. 

Január utolsó péntekén az 1945, Magyarország gyarmatosításának kezdete című előadáson Retkes Tamás adott elő a második világégést követő magyarországi történésekről. A történész második alkalommal látogatott el a csallóközi kisvárosba, ahol korábban Budapest ostromáról tartott előadást.

A téma bevezetőjében bemutatásra került, hogy mit értünk gyarmatosítás alatt. Első lépésben egy adott nagyhatalom katonailag megjelenik egy elmaradottabb (esetleg katonailag már leigázott) területen. Kezdetben szabadrablás folyik, majd azt követően elkezdik kiépíteni a megszállókat kiszolgáló kormányzatot. Eközben a terület vezetőrétegét, az értelmiséget (amennyiben van ilyen) lefejezik. Gazdasági szempontból pedig kizsákmányolás folyik, amihez társul a szellemi és morális megtörés is.

Csonka-Magyarország esetében már 1944 végén megkezdődik a fentebb leírt folyamat. A II. világháború véres harcai még véget sem érnek, amikor Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzetgyűlés szovjet bábáskodással. Emellett a frissen megszállt területeken folyamatos szabadrablás folyik. Az anarchikus állapotok viszont a gyarmatosítóknak sem volt érdeke hosszú távon. A „rend” helyreállítása az ellenség eltakarításával kezdődött, ami tömören annyit jelentett, hogy leszámoltak mindenkivel, aki nem hajlott a kommunistákkal való együttműködésre. Egy bő esztendő alatt végrehajtották az ország vezetőrétegének szinte teljes fizika kiirtását (magas rangú katonatisztek, volt kormánytisztviselők stb.). Szellemi üldöztetés terén bevezették az indexet, azaz tiltó listára helyeztek mindent, amit rendszer ellenesnek tartottak, legyen az újság, könyv vagy zenemű. Megindult a hecckampány a korábbi vezetőréteg tagjai ellen, köztük az egyházak ellen is. Az úgynevezett B-listázás pedig származás alapján volt hivatott „megtisztítani” a közéletet. Akinek a múltja illetve felmenői nem feleltek meg a rendszer kívánalmainak, azoknak a mindennapi megélhetésük is kérdésessé vált. A legfőbb előrejutási szemponttá a párthűség vált.

A magyar gazdaság újraindítása pedig arra szolgált, hogy jóvátétel címszava alatt kiszivattyúzzak az országból az anyagi javakat. A mezőgazdasági termények, nyersanyagok illetve bármilyen késztermékek ellopására a megszálló hatalom törvényi keretet biztosított. Emellett szinte mellékes, hogy a kommunisták által hirdetett földosztás is átverésnek bizonyult. Az egyház illetve a nagybirtokosok földjeihez hozzá jutó parasztok nagy részének nem volt mivel megművelnie a kapott területet. A boldoguló, jómódú parasztokat pedig kikiáltották kuláknak, a nép ellenségének. A vége pedig minden esetben államosítás lett. Ekkor indult meg a népesség elvándorlás az iparba. A rend hosszútávú fenntartása érdekében, a szovjet fegyveres jelenlét mellett, megszervezték a helyi karhatalmat illetve katonaságot, amiket a megszállók érdekei mentén irányítottak.

Ezek után kijelenthetjük, hogy 1945 vízválasztó a magyar történelemben. Egy új és sötét fejezet nyitánya, aminek lapjait ma is írják. Csupán a körítés változott, de ez már egy másik előadás témája. A rendezvény végén dedikálással egybekötve lehetőség volt beszerezni Retkes Tamás Örök újrakezdés című legújabb történelmi regényét, ami folytatása a Budapest hőseinek.