Másról sem szól a média fősodra, mint arról, hogy nincsenek globális méretű összeesküvések vagy háttérhatalmi alkuk a világpolitikában. Amíg ezt szajkózzák, azonban addig soha eleddig nem tapasztalt mértékben titkosítják mindazon érdemi információkat, amik a világ alakulását determináló tanácskozásokon elhangzanak.

Emlékszem, Csurka István utolsó nagy művében (Dr. Utólag visszaemlékezése, 2010) a várva várt rendszerváltozás elsikkasztásában éppúgy felismerte e csoport felelősségét, mint az azóta felépült „nyitott társadalom” létrejöttében. E világban, fejtegette, mindenki mindenről beszélhet, írhat, amennyit csak óhajt, de pénze igazán csak egy szűk elitnek van. Egy pénzügyi csoportosulásnak, amelynek tagjai sohasem látszanak a politikai és gazdasági élet nyílt vizein, csak az alatt, de oda viszont nem engednek búvárt sohasem.

Akkortájt még bizonyára sokan mondták, Csurka ismét ördögöt fest a falra, már megint előhúzza szokásos kártyái közül az összeesküvés-elméletről szólót. Pedig aki figyelmesen figyeli a napi híreket, hamar rájöhet, ebben is élesen látott. Itt van erre minapi eklatáns példaként a Magyar Nemzet szombati számának hírcikke (Kuthi Áron: Tiroli vesztegzár), amelyben ezt olvassuk:

„A G7-es találkozójához mérhető rendkívüli biztonsági intézkedések mellett zajlik Tirolban a Bilderberg-találkozó, amelyen 22 országból 140 politikus, bankár, cégvezető és tudományos szakember fejti ki véleményét a világban zajló folyamatokról. Az újságírókat ezúttal is távol tartják az eseménytől, az ott tartózkodó médiamunkásokat lépten-nyomon igazoltatják. A Bilderberg-találkozó helyszíne, a Telfs-Buchen település melletti Interalpen Hotel fél kilométeres körzetében nem tartózkodhatnak civilek. Az osztrák hatóságok repülési tilalmat rendeltek el az esemény helyszíne felett.”

„A hír szent, a vélemény szabad” – hirdetik eközben fennen világunk vezető médiagurui, politikusai és politológusai, egyszóval mindazok, akik valamiért rettegnek, nehogy egy mondatnyi információ is kikerüljön az effajta találkozókon elhangzottakból. De vajon miért? Gyermekded kérdés, mondhatnók, mégis felszínre törő. Mert rendben van, vannak vezető intézményekben zajló tanácskozások, amelyek történetesen konkrét szakmai kérdéseket vitatnak meg, amiket csak azok képviselői értenek meg igazán, vagy léteznek titkosszolgálati találkozók, amelyek egy nemzet vagy kontinens biztonságpolitikai kérdéseit nem vihetik feltétlenül nyílt színre.

Itt azonban aligha erről van szó. A világ legkülönbözőbb szintű és hivatású vezetői tanácskoznak, ámde nem egyes szakmai, hanem a világ globális sorát érintő kérdésekről. Rajtuk kívül mindenki más kizárásával. Ami ugyebár több mint gyanús. Itt közmondásosan valami nagyon bűzlik. S ilyenkor kezdi a naiv honpolgár irigyelni a letűnt civilizációkat. Az egyiptomi piramisok, az akkád szövegek vagy az inka építmények titkai alighanem előbb megfejthetők, mint a Bilderberg-találkozókon elhangzott direktívák konkrét céljai és eszközei.

Hiába, nincsen uborkaszezon a világpolitikában sem. Ennek jeleként tehát Bilderberg-találkozó folyik titkosan, nehogy beláthassunk a háttérhatalom kulisszái mögé. Ami arra viszont mégiscsak jó, hogy remélhetően egyre nagyobb tömegek szemét nyitja fel előbb-utóbb, s akkor az effajta találkozók sorsa is megpecsételődhet.