Olyasvalaki írta ezt, akinek szavára valamirevaló ember nem ad, de akinek a nevét is csak nagy nekierőlködéssel írja le. Lendvai Ildikóról van hát szó, aki a Néphazugság mai számában megpróbálta a lehetetlent, az „ellenzék” öt évének értékelését.

„A Jobbik ugyan el akarja foglalni a kormány helyét, de ha emberei nem is, programja szinte már kormányon van. Nem volt még kormányzó párt, amelynek választási ígéreteiből több valósult volna meg, mint a formálisan ellenzékben lévő Jobbikéból.”

További részleteket nem közölt arról, hogy a Jobbik programjából konkrétan mi mindent váltott valóra a második Orbán-kabinet, de lássuk be: a nevezett „honanyának” sohasem volt erőssége a dialektika. Irományából csakúgy sugárzik a sértettség, amiért hiába akciózgat hosszú évek óta pártja, bebetonozódott a pöcegödör mélyébe. Meg aztán a mi a legfőbb szerinte is, nincsen náluk fő:

„Magam is sokáig prédikáltam, hogy mi nem „másik Orbánt”, nem „vezért” akarunk, hanem csapatot. De a „vezérdemokráciák” világkorszakában a leaderek, a politikát megszemélyesítő karakterek, a jó értelemben vett politikai sztárok nélkül nem megy. Persze ilyenkor kellenek csak igazán az autokrácia veszélyét elhárító garanciák és kontrollok.”

Atyavilág, ő ír autokráciáról, aminek veszélyét pártja holdudvarának „vezérei” hivatottak elhárítani! Csakhogy ez fából vaskarika. Nos, azért a vezérséghez ugyebár sok kell. Nem elegendő hozzá a minimális beszédkészség és érveléstechnika – amikkel viszont sem ő, sem elvtársai nem rendelkeznek. No meg az örökös fasisztázás, nácizás, nyilasozás, vagy szimpla nacionalistázás sem. Párt- és kormányszékbe talpig úriemberek kellenek. És ez az, amikké, éljenek az önmagukat szocialistáknak nevezők akárhány évezredig, aligha fognak válni.

„A zászlóvivő, az „első ember” iránti igényt és mögötte a tömeges biztonságvágyat azonban negligálni nem lehet, ezt rosszul hittük. Kár jajveszékelni azon, hogy de ki és honnan. A „hiányzó hősök” nem születnek, hanem segítséggel belenőnek a szerepbe. De ehhez ki kell nyitni a színpadot a kevésbé vagy máshonnan ismertek előtt is, odacitálni az önkormányzati világ, a szakmai és civil közélet tehetségeit. Az előválasztások rendszerével, árnyékkormánnyal, a demokratikus oldal szóvivőinek megbízásával, mindennel, ami reflektorfénybe állít kompetens és szuggesztív embereket.”

Csak egy a kérdés ezek után: van mégis olyan, amit nem hittek rosszul? Mondják már meg, ki tudja hány mutáción átesett pártjuk mikor mutatott fel valaha is az élet bármelyik területén „kompetens és szuggesztív embereket”?

Ennyit hát az MSZP volt elnökéről, a „kompetens és szuggesztív emberek” hiányáról. Illetve még valamit. Szintén orgánumuk mai száma idézi Bárány Balázsnak, pártjuk elnöksége tagjának az M1 aktuális csatornán kedden elhangzott nagyotmondását:

„Befogadó Európára van szükség, a bevándorlásra nem lehet az a válasz, hogy „takarodjatok innen”, és az sem, hogy „idegenellenes, uszító” plakátokat jelentetnek meg. Az MSZP szerint nem lehet belpolitikai haszonszerzésre fordítania bevándorlás egyébként valóban egyre inkább létező problémáját.”

Tipikusan balos mentalitás: csak azt tudjuk, kátyúban vagyunk, ám hogy onnan miként húzzuk ki magunkat, már nem. De hatalomra akarunk kerülni, és akkor majd megmutatjuk! Mintha Kun Bélát olvasnánk. Mert összeér a kör. Kuntól Lendvaiig.