Gyöngyösi szerint sajnálatos, hogy „a képmutatással és begyepesedett toposzokkal” szemben máskor oly engesztelhetetlen Puzsér éppen egy ilyen fontos témában szolgáltat muníciót azoknak, akiket elmondása szerint annyira „ki nem állhat”. A jobbikos politikus azt írja: Puzsér ahelyett, hogy érdemi vitát kezdeményezne Magyarország és Oroszország kapcsolatait illetően, Kovács Béla meghurcolását veszi elő, miközben a kritikus is kételyekkel viszonyul az EP-képviselő szembeni eljáráshoz, melyben egy év alatt sem került elő semmilyen bizonyíték sem.

„Sokkal fontosabb tisztázni azt, miért is nem tudja a Jobbik a külpolitika terén elfogadni azt az alapvetően balliberális, de a Fidesz külpolitikusai által is hűen követett önfeladó viselkedést, melyet Puzsér Róbert is ajánl cikkében.”

Gyöngyösi leszögezi: a Jobbik Oroszország-politikája nem érzelmi alapú.

„Nem az elmúlt huszonöt év diplomáciai talpnyaláskultúráját valljuk, csak őszintén fogalmazunk egy sorsdöntő, hazánkat közvetlenül érintő kérdésben. Ukrajnában nyugati támogatással másfél éve egy olyan kormány kaparintotta meg a hatalmat, amelynek első intézkedései között volt, hogy visszavonja a nemzetiségek, köztük a magyarok nyelvi jogait, és hadat üzenjen saját állampolgárainak, akik történetesen orosz ajkúak.”

A jobbikos politikus emlékeztet rá, hogy a nyíltan soviniszta új ukrán elit nem a semmiből került Kijevbe: Washington komoly pénzekkel támogatta a kijevi változásokat kirobbantó csoportokat, a jelenlegi ukrán kormányban pedig hemzsegnek a Soros- és Adenauer-alapítványok „pénzén kikupált”, a CIA által kiképzett, idegen országokból „leigazolt” rekordidő alatt honosított, de gyakran amerikai állampolgársággal is rendelkező káderek.

„Ukrajna a hidegháború vége óta folyamatosan zajló, agresszív amerikai geopolitikai terjeszkedés legújabb terepévé vált, ahol Európának csak önsorsrontó, érdekeivel ellentétes statisztaszerepet osztottak”

 – mutat rá Gyöngyösi.

„A gyarmatosítás persze itt is a nép által hőn áhított nyugati integráció, demokrácia és nyugati életszínvonal utáni ácsingózást kihasználva, hazugságok köntösébe van bújtatva. Washington ugyanis Grúzia után most itt próbál borsot törni Moszkva orrá alá, miközben végzetes adósságspirálba és egy megnyerhetetlen háborúba hajszolja Ukrajnát, ezalatt egész Európát megosztja és szembefordítja Oroszországgal, nemcsak gazdasági, de politikai és katonai értelemben is.”

A Jobbik külügyi kabinetvezetője arra is rávilágít, hogy a külföldi ügynökökből álló ukrán kormány bosszúhadjáratot folytat az ország kisebbségei ellen, Moszkva pedig a Délkelet-Ukrajnában élő orosz kisebbség védelmére kel. Gyöngyösi Márton szerint Magyarországnak is kötelessége megvédenie a 200 ezer kárpátaljai magyart, még akkor is, ha ehhez szembehelyezkedünk az ellenérdekelt nyugati „szövetségeseinkkel”.

„Tudjuk, hogy ez nem kis konfliktussal jár, de a határon túli nemzeti kisebbségeink érdekei előrébb valók, mint a ’jószomszédi viszony’ és az amerikai érdekek gátlástalan kiszolgálásáért remélt vállveregetés. Ebben pedig Oroszországgal közösek az érdekeink, ha szeretjük Moszkvát, ha nem. A magyarságért szót emelni ugyanis mindenkori kötelességünk. A mi külpolitikánk célja nem az igazodás és a magyarázhatatlan magyarázása, hanem az igazság képviselete."

Gyöngyösi Márton úgy véli, látható, hogy hová vezet az, amikor amerikai érdekekért kell magyaroknak harcolniuk, miközben a kormány hallgat, egy „kollaboráns helytartót ültet a kárpátaljai magyarság élére, aki támogatja Kijev katonai mozgósítását, és a magyarok sorozása és frontra küldése idején egyedüli észrevétele, hogy véreit ne aránytalan mértékben sorozzák be az ukrán hadseregbe”. A Jobbik politikusa szerint Puzsérnak is ez ellen lenne érdemes szólnia, és még beépített ügynököket is kereshet, „a kijevi kormányban talál párat”.