Tiltakozzanak akármennyit az antiszemitizmus úgyszólván ügyeletes szítói, végre szobra lesz a huszadik század egyik méltán legnagyobb történészének és művelődéspolitikusának, éspedig Székesfehérvárt. Mert előbb-utóbb az igazság győz, még ha lassan is. Egyre többen igénylik ugyanis, főleg a felsőoktatásban tanulók, hogy szűnjön meg végre a baloldali diktatúra történelmünk nagyjainak értékelését illetően is.

Tarthatatlan helyzet, hogy vannak egyetemeinken, főiskoláinkon oktatók, akik a végtelenségig csak gyalázni tudják nemzeti nagyjainkat. Odáig jutottunk, hogy a jelek szerint korántsem csak a Jobbik, hanem már a Fidesz táborában is örvendetesen nő viszont azok száma, akik tiszta vizet szeretnének önteni a pohárba e téren is. Kapja meg hát Hóman Bálint is a maga helyét közgondolkodásunkban és a jövendő magyarság szellemi elitképzésében!

Kováts Gábor, a Hóman Bálint Kulturális Alapítvány elnöke a minap közölte, hogy a néhai történész-kultuszminiszter 100. születésnapján, december 29-én tervezik felállítani szobrát a magyar királyok egykori koronázó városában, a Bartók tér 1. alatt, Pető Hunor szobrászművész alkotását, amelynek elkészítéshez 15 millió forintot nyertek az Igazságügyi Minisztérium meghívásos pályázatán, és a városi az önkormányzat a helyszín előkészítését vállalta.

A Raoul Wallenberg Egyesületnek ezúttal több sem kellett. „Szégyen, míg Raoul Wallenberg Magyarországra érkezésének évfordulójára készülünk, azon kell gondolkodnunk, miért állítanak ma olyan embernek szobrot, aki a zsidóüldözés előkészítésén munkálkodott. ” – áll a Mazsihisz honlapja pénteki közleményében. Meg egy Hómannak tulajdonított mondat. Eszerint 1938-ban azt mondta a Parlamentben, hogy „a zsidókat semmilyen pozícióban nem szabad megtűrni”.

Korábban már magam is megírtam erről az igazságot, amivel persze még köszönő viszonyban sincsenek az effajta kommünikék. Akadt viszont két beszédesebb reakció. Az egyik Márton Rolandtól, a székesfehérvári MSZP-elnökétől való, aki megígérte, hogy ha „többséget szereznek a városi közgyűlésben, akkor haladéktalanul elviszik a szobrot a majdani helyéről”. A másik Lebovits Imre holokauszttúlélőtől, aki elmondta: „Hóman nagy tudású ember volt, akinek azonban a gyűlölete erősebb volt, mint a tudása.”

Nos, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, így tehát eljön az idő, remélhetően nemsokára, amikor majd az éppen az efféle tiltakozók fognak haladéktalanul kámforrá válni, pláne, hogy amilyen nagy a gyűlöletük, olyan kicsiny a tudásuk. Mindenesetre illesse köszönet és hála a Hóman Bálint Kulturális Alapítványt nemzeti múltunk e nagyja emlékének megőrzéséért való, egyre többek által várt bátor lépéséért.