Bizony érdemes időnként felkeresni a hazai ortodox zsidóság honlapját, a Zsido.com-ot. Van ugyanis egy olyan rovata, melyben a rabbijaik a nekik feltett kérdésekre válaszolnak. Ezekből egyértelműen kiderül, mit is gondol valójában a judaizmus önmagáról. Cáfol sok mindent, de leginkább azt, hogy a zsidóság képes Jézus elfogadására, illetve, hogy lehetséges lenne egybeboronálni a kereszténységgel. No de ami talán a legfontosabb: azt vallja, elfogadhatatlan, hogy valakinek a holocaustozásban merüljön ki a zsidósága megélése.

Tegnap már idéztem - Zoltai Zucker Andrea melegségérzése fészbúkos kinyilvánításának az ortodox judaizmussal való szembesítése kapcsán - a Chábád-Lubavics ortodox zsidó közösség által fenntartott Zsido.com-ot, amelyen Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik felelnek a nekik feltett kérdésekre. Most ezekből mutatnék be néhányat - mindnyájunk okulására.

Itt van mindjárt ez a kérdéscsokor: „Miért nem ismerik el Jézust maga Messiásnak? Hisz Ő itt élt, a Földön és harmadnap feltámadott a halálból. Miért csak próféta képpel fogadják el? Az Ószövetség Biblia könyv belül meg vannak jövendölve, a próféciák.” Lássuk erre Oberlander Báruch válaszának lényegi részét:

„A zsidóság és a kereszténység, bár vannak közös vonásaik, két különböző vallás. A Jézus-hit a keresztény egyházak dogmarendszerének része, nem a zsidó vallásé. A zsidóságban Jézus még prófétaként sem jelenik meg, egyáltalán semmilyen szerepet nem játszik. A zsidóság szent irata a Tóra, Mózes öt könyve. Ez tartalmazza azokat az örökérvényű, soha el nem évülő törvényeket és előírásokat, amelyek a zsidó társadalmat, a zsidó nép életét, a zsidók mindennapjait szabályozzák. Ezek a törvények nem szorulnak felülvizsgálatra, megújításra, vagy átdolgozásra.”

Nem, nem kezdek most teológiai diskurzusba, csak leszögezem mindazok kedvéért, akik folyton zsidó-keresztény dialógusról, sőt szimbiózisról nyilatkoznak: a zsidóság nem kér a kereszténységből. Ezt tehát nem egyszerűen egy rabbi magánvéleménye, hanem a zsidóság hivatalos álláspontja. És álljon tőlem bármennyire is távol a judaizmus, köszönet a nevezett rabbinak, hogy ő legalább ezt elismerte - szemben mondjuk egy Erdő (Grünwald) Péterrel.

Aztán itt van egy másik kérdés: „Bűn az, ha az ember áttér más vallásra?” Erre pedig Köves Slomó ezt felelte:

„A zsidóság szerint tilos a más-vallásra térés, sőt ha bálványimádó vallásról van szó, akkor ez egyenesen istentagadás, amit az embernek akkor sem szabad megtennie, ha ezzel az életét kockáztatja. Ezzel együtt a más vallásra tért zsidó is zsidó marad élete végéig. Nem tudja elveszteni zsidóságát.”

Egyértelmű tehát, mint tart a judaizmus e tárgyban. Eszerint a zsidó bármilyen nemzeti, kulturális vagy vallási közösségbe kerül, megőrzi önnön faji mivoltát.

De mi van akkor, kérdezhetnők közbevetésül persze, ha a zsidók egy része mégis kereszténnyé lesz? E tettük csupán mimikri? Nem feltétlenül, de annyi tény, hogy a zsidók keresztény hitre térésével kapcsolatban mindig is volt a katolikus világban egyfajta fenntartás. Ennek eklatáns példájaként így írt erről Schüch Ignác teológiai tanár magyarul is egykor megjelent művében (A lelkipásztorkodástan kézikönyve, 1910):

„Ha valamely izraelita jelentkezik az egyházba való felvételre, a vizsgálatot, tanítást és előkészítést illetőleg az általános szabályokat kell szem előtt tartani. Ily megtérőkkel szemben azonban (proselyta) kétszeres óvatosságra van szükség s különösen szívükre kell kötni, hogy becsületes üzlethez, munkás életmódhoz fogjanak s eddigi hitsorsosaik részéről üldöztetésre legyenek elkészülve stb. A tanítást az ószövetségbeli jövendölésekhez kell kötni, hogy megerősítse azon meggyőződést, amely szerint a megígért Megváltó Jézus Krisztusban már megjelent.”

Nem részletezem, minemű történelmi tapasztalatok alapján volt való a „kétszeres óvatosság” - ha valaki ennek okaira kíváncsi, vegye kezébe Huber Lipót kanonok, teológiai tanár újra hozzáférhető két kötetes művét (Zsidóság és kereszténység a múltban és jelenben. I. Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig, II. Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről).

No de itt van végül, de nem utolsósorban egy harmadik kérdés is, vallás-e a holocaust? nyilván ez merült fel abban, aki a Zsido.com-nak ezeket írta:

„Sokszor felvetődött már bennem a kérdés, és sokszor felhoztam témaként ismerősi körben is, hogy az utóbbi időben a hitet (most nevezzük zsidónak, vagy judaizmusnak) sokaknál a Soá meríti ki. Én értem, hogy ez egy tragédiaélményünk, mely összeköt, de nekem ez kevés ezektől a „sokaktól”. Főleg a saját korosztályomon látom (20 év). Nem ismerik a nyelvet, a szertartásokat, még az ünnepnapokat sem, de mindenre az a válaszuk. Ön szerint ez nem szomorú? Egyik elméletem szerint ez azért van, mert a szórakoztatóipar (főleg a filmek), és a parlamenti politikusok árunak nézik, amit kihasználhatnak.”

Szintén Slomó rabbi adott útbaigazítást erre:

„Sajnos én is látok hasonló jeleket. De én inkább nem úgy fogalmaznék, hogy a hitet kimeríti a holokauszt, hanem hogy nagyon sok zsidó semmit sem tud saját hitéről, vallásáról, kultúrájáról, és így az egyetlen élmény vagy fogalom amihez a zsidóságát kötni tudja az a holokauszt vagy az antiszemitizmus élménye. Ennek az állapotnak nagyon összetett történelmi és lélektani okai vannak, de mindenesetre én is mindenképp úgy gondolom, ezen változtatni kellene.”

Magyarul az eredendő, vagyis ortodox judaizmus számára elfogadhatatlan, hogy valakinek a holocaustozásban merüljön ki a zsidósága megélése. Márpedig nem kérdés ugye, hány zsidónak merül ki csupán ebben, s hogy éppen ezzel váltja ki az antiszemitizmust, amelye ellen állítólag olyan buzgón küzd.

Ismétlem, érdemes olvasni a zsido.com-ot, legalábbis mindazoknak, akik nem tudják, mit tart a judaizmus önmagáról és hogyan is viszonyul valójában a világhoz.