Koszorús Ferenc vezérkari ezredesre emlékeztek a hívek június 28-án vasárnap a Hazatérés Templomában a 10órakor kezdődött istentiszteleten.

1944. július 6-án a vezérkari ezredes parancsnoksága alatt álló esztergomi 1. páncélos hadosztály Horthy kormányzó utasítására lényegében lezárta a Budapestre vezető utakat, pozíciókat foglalt el azokon a helyeken, ahol a csendőrség egységei, elhelyezési körletei voltak, akik Baky László és Endre László belügyi államtitkárok ellenőrzése és irányítása alatt álltak, kiszolgálva a megszálló német hadsereget, segédkezve a magyar zsidóság internálásában.

Az, hogy a budapesti gettóban lakókat nem terelték marhavagonokba, csak annak köszönhető, hogy Koszorús Ferenc páncélos hadosztálya élén ultimátumot intézett a csendőrségnek, mely ennek okán nem tudta végrehajtani a rá kirótt feladatot. Koszorús világosan megüzente Bakynak és Endre Lászlónak, vagy elhagyják a körleteiket és visszavonulnak állomáshelyeikre a fővárosba felrendelt csendőrosztagok, vagy szétlöveti a csendőrlaktanyákat. Bakyék engedtek a nyomásnak és július 8-án visszarendelték eredeti rendeltetési helyeikre a csendőregységeket.

Az eseményhez kapcsolódóan tudni kell, hogy a német elvárások szerint a deportálást július 10-ig be kellett volna fejezni, azonban a megvalósítás feltételeinek megszüntetése miatt, az a szerelvény, mely a budapesti gettó lakóit szállította volna Auschwitzba, soha nem indult el.

Röviden ez történt július elején Budapesten, ami mindenképpen meghatározó, embermentő esemény volt. A Hazatérés Templomának gyülekezete erre a kiemelkedő tettet végrehajtó, bátor ezredesre emlékezett múlt vasárnap.

ifj. Hegedűs Lóránt, a gyülekezet lelkésze ígéretet kapott ifj. Koszorús Ferenctől és Dr. Hantó Zsuzsanna történésztől, hogy jelenlétükkel még bensőségesebbé teszik a megemlékezést, egyben a történészasszony egy történelmi áttekintést is nyújt a az 1944-es körülményekről, melyben bemutathatta volna, miért is volt bátor és hősies tett ennek a katonai akciónak a véghezvitele, az akkor már a III. Birodalom által megszállt Magyarországon. Sajnos azonban ez elmaradt.

Értesüléseink szerint pár perccel az istentisztelet megkezdése előtt beszélt ifj. Hegedűs Lóránt Dr. Hantó Zsuzsannával, akitől az okot megérdeklődve válaszként a telefonba egy hosszú csenddel felelt, majd a vonal megszakadt. Pár órával korábban, szombaton este, az akkor hazánkban tartózkodó ifj. Koszorús Ferenc is hirtelen elutazni kényszerült, melynek tényét elektronikus levélben jelezte.

A gyülekezet tagjai mégsem maradtak történelmi megemlékezés nélkül, mert az eseményen részt vevő 94 éves Gerenday József – aki Koszorús Ferenc unokatestvérének fia – egy élménygazdag visszaemlékezéssel tisztelte meg a jelenlévőket, mellyel feledtetni tudta az alkalomra meghívott vendégek hiányát.

Milyen érdekes egybeesések? Mi történik itt? Mi történik ifj, Hegedűs Lóránt református lelkész jószolgálati tevékenységei körül, aki a magyarság történelmét és együvé tartozását hirdeti, visszaemlékezik történelmi nagyjainkra, hitet és reményt adva ezzel is nemzetünknek?

Tudjuk jól, hogy a csend olykor beszédesebb minden szónál és gondolkodásra késztet. Pláne akkor, ha ez a csend annak szól, akit a magyarok sokasága a Nemzet Lelkészének hívnak. És ehhez a csendhez tartozik az is, hogy még mindig nem tudjuk, miért tiltották ki ifj. Hegedűs Lórántot Ukrajnából.

Szépe Áron