Már régóta nem kellenek külföldi politikusok, diplomaták hazánk lejárattatásához. Megteszik ezt idehaza azok, akiknek semmi kötődésük a magyarsághoz, azon kívül, hogy magyarul írnak. Ennek jegyében nemcsak kormányunkat, hazánkat is mocskolják.

Itt van erre eklatáns példaként a Néphazugság tegnapi számának amolyan „helyszíni tudósítása” menekültügyben (Kovács Klára: A háború elől menekültek, Magyarországon kaptak a gonoszságból).

Megtudjuk belőle, hogy a minap Pécsről indult InterCity járathoz egy plusz kocsit csatoltak, amelybe „bezsúfolták a menekülteket, majd rájuk zárták az ajtót, nehogy leszálljon valaki útközben”. Ám a derék Migration Aid aktivistái közbelépésére mégis leszállhattak, amire is szírek és afgánok ugráltak le egymás után a vonatról, és követik a segítőiket egészen az aluljáróig, ahol vizet és szendvicset kaptak, megnézték papírjaikat, térképet osztottak nekik, majd a célállomás szerint ültették le őket különböző helyekre”.

Aztán a tudósító találkozott egy arabul is beszélő agyontetovált férfival, aki beolvasott neki, milyenek is a magyarok velük. Nem elég, hogy „a fejére 400 ezer forint vérdíjat tűzött ki a Betyársereg”, a debreceni menekülttáborban a menekülteket összecsipkedték az ágyi poloskák, mégsem kaptak orvosi ellátást, ezért jöttek a fővárosba. „Most elszöktünk a táborból, már az sem érdekel, ha kitoloncolnak bennünket, felnőtteket, csak a gyerekeknek ne kelljen visszamenni a háborúba.” – mondja.

Amúgy pedig, adja hírül a néphazugságos tudósító, elmondható, hogy mindenki csak ott tesz e szerencsétleneknek keresztbe nálunk, ahol tud. Hiába kérnek „tökéletes angolsággal” valamit egy boltban, az árus jó, hogy ki nem dobja őket. De a rendőrök sem különbek, akik állampolgári bejelentésre – merthogy még közlekedni sem lehet miattuk az aluljáróban – valósággal vegzálják őket: „Sorra állítják fel a földről az embereket, az öthetes kisbabával üldögélő nőt sem kímélik, neki is mennie kell. Megjelenik egy nő is, akit felháborít a menekültek látványa. Az önkéntesek próbálnak szót érteni vele, de tántoríthatatlan. „Ki kell takarítani őket!” – kiabálja, majd sarkon fordul és elsiet.”

Ámde lássuk csak a panaszária befejezését! Eszerint egy menekült fiú sírva fakadt, mondván, „szüksége lenne egy befogadó társadalomra, amelyik segít neki, de itt az emberek elnézik, ahogy gyerekek fekszenek a földön. Akkor ez egy európai uniós ország? Nem, ez egy balkáni ország, gonosz emberekkel!”.

Egyenesen vérlázító, amit a Néphazugság művel, s a többi szennymédium, mely nem szégyelli anyanyelvünket bemocskolásunkra felhasználni. És még van merszük azt állítani, hogy Magyarországon jobboldali médiamonopólium van, hogy a kormány valósággal üldözi a baloldali médiumokat! Nos, ha kell, újra és újra leírjuk: a kormánynak a baloldali szennymédiumokat már régen meg kellett volna szüntetnie. A szellemi kútmérgezés nem szabadságot, hanem betiltást érdemel ugyanis.