Ez derül ki a Néphazugság szombati számában közöltekből. Amit persze az orgánum zokszó nélkül tudomásul vesz. Hadd lepjék el a Felvidéket is a benzinkút melletti szökőkútban fényes nappal meztelenül fürdőző, magukat még a vérvizsgálatnak alávetni sem hajlandó, a boltokban főleg alkoholt és élelmiszert lopó, nem védőfóliázott péksüteményeket összefogdosó mások.

A pozsonyi illetékességű Szilvássy József hírcikkéből megtudjuk, hogy a bősi vízerőmű közelében található egy meglehetősen lepusztult, négyemeletes épületet, amelyet jelenleg a bevándorlási hivatal bérel: „Két, összesen negyvenöt négyzetméteres, kétágyas szobához egy-egy fürdőszoba tartozik. – Készen állunk ötszáz menekült befogadására – közli Jaros Zoltán igazgató, és feleleveníti, hogy a balkáni háború idején több ezer koszovói, bosnyák, szerb, előttük főleg csecsen menekült fordult meg itt. Állítása szerint olykor a szerbek és a koszovói albánok egymásnak estek, de nagyobb balhéra nem emlékszik.”

Megszólalt viszont az egyik helyi vegyesbolt tulajdonosa, aki visszaemlékezett arra, mi mindent műveltek nála már korábban is a befogadott csecsenek. Főleg alkoholt és élelmiszert loptak, és összefogdosták a nem védőfóliázott péksüteményeket.

Kiderült továbbá, hogy a Bécstől alig harminc kilométernyire levő Traiskirchen utcáin és főleg a vasútállomásán csoportosan ténfergő, padokon ücsörgő bevándorlókat látni, akik között találtak már fertőzöttet is. A boltos szerint „terroristák is megbújhatnak közöttük, és itt van a vízerőmű. Ha ott robbantanának, akkor nemcsak a Csallóközt, de Magyarország egy részét is elönthetné az áradat. Nincsenek nyugodt éjszakáink.”

Egy nyugdíjas elmondta aztán, hogy az ácsorgó és hangoskodó menekültek a benzinkút melletti szökőkútban fényes nappal meztelenül fürdőztek. Mindenesetre Michaela Paulenová szlovák belügyi szóvivő közölte, Traiskirchenből rövidesen Bősre érkezik az ötszáz fős menekültkontingens. A feltartóztatott menekülteket addig Medvén helyezik el, a gyermekes családokat pedig Gálszécsen.

Történik mindez annak ellenére, hogy még a vérvizsgálatnak sem hajlandók alávetni magukat, s van köztük, aki szerint itt sokkal jobban bánnak velük, mint odaát, Magyarországon. Ahol persze ugyanaz a valóság velük kapcsolatban, mint bárhol a világon. Képtelenek bárminemű emberi közösségbe beilleszkedni. Nekik ugyebár csak jogaik vannak, nem pedig kötelességeik.