Mondják már napok óta, a helyzet a Keletiben fokozódik. Rejtélyes módon onnan nehezen mozdulnak a migránsok, meghálálják ott maradásukkal a sok szeretgetést, büfiztetést Babáéknak. Meg hát... onnan indul a vonat Németország felé. Mondja Tarlós is, ez már így nem mehet tovább. Mondják a hírekben, áll a bál Macedóniában, tüntetnek a németeknél, szóval a helyzet mindenfelé fokozódik. Ma épp a Keletinél élesedett cseppet. Még nem folyt vér, még nem volt könnygáz, de az állóvíz egy kicsit felkavarodott.

Kicsit vonatot foglaltak a migránsok. Nem nagyon, csak kétszázan ültek fel rá. És valahogy igazán senkit nem érdekelt. Nem hír, mert nem fér bele a polkorrekt képbe.

Senkit, kivéve azt a pár utast, aki este kilenckor a müncheni vonattal akart Németország felé indulni.
És nem csak ők akartak, hanem vagy kétszáz migráns is, aki úgy gondolta, jegyet vesz valahogyan és nekiindul a szép, új világnak.

Az, hogy hogyan vettek jegyet, rejtély. Az viszont a MigAidesek irányából hallott hír, hogy a BÁH rendszerének teljes összeomlása miatt csak valamiféle kézzel firkált papírjuk volt, így a kétszáz hatásértő annak tudatában szállt a vonatra, hogy az unió tárt karokkal várja őket. Mert nekik a tiltott határátlépés után ehhez is joguk van.
Hát rá kellett jöjjenek, hogy nem. Közel sem. A fogadóbizottság nem a német himnusz, hanem a magyar Készenléti Rendőrség lett, és üdvrivalgás helyett hirtelen ronda rasszistává és nácivá váló, színskála alapján utast szelektálni vágyó mezei emberek sora fogadta őket.

Pár MigAId-es rohangált fel és alá, mondván ők tolmácsolnak, ám Babát most az utasok nem fogadták oly nagy örömmel, mint az Afgán Parkban játszó, mosó, pihenő és élő családok. El is ment hát hamar. Távolról láthattuk, hogy megérkezett a szóvivő asszony is, aki stresszesen guggolva kuporgott, Istenhez, Allahhoz, vagy ki tudja, kihez imádkozva gyámolítottjaiért. Vizet, ételt adni vágytak, mert hát a rendbontóknak is jár az adomány.

Kétszáz migráns a peronon, a fél Keleti lezárva, és már a fél város rasszista lett. Mert mindenki anyázott. A migránsok időszakos skandálásával, kiabálásával, felugrálásával, időnkénti vonatra felosonásával egyenes arányban nőtt rasszizmusuk, ugyanis galád módon rendőrért kiáltottak, mikor páran a rend éber őreit kijátszva hátul felszálltak. De sebaj, néhány tettre vágyó, de főleg utazni szándékozó ifjú a kis családot gyorsan leterelte a nem nekik szánt helyről.

A hol leülő, hol felálló emberek közelébe pedig senki nem jutott. Nem menthették meg őket a piros sapkás rendőrök gyűrűjéből, és nem volt mentség a ki tudja, hogyan megvásárolt jegy sem.

Kicsit több, mint három óra. Ennyi ment el családok életéből, munkájából, nyaralásából, idejéből. Három óra meg egy kicsi, amiért cserébe a jegy árának felét kapják vissza. Ők. A migránsok pedig? Majd megmagyarázhatják, hogy jutottak jegyhez, akik jutottak, hogyan szálltak a vonatra, egyáltalán hogyan jutottak el Pestig. Ha a zöldhatáron még nem volt dokumentum, Pesten, a jegyvásárláshoz vajon hogyan lett?

De nekik jogaik vannak. Joguk van élni, vonatot foglalni, papírok nélkül végiggrasszálni egész Európán, és jogunk van pokollá tenni mások utazását. Joguk van emberek életét megzavarni, félelmet kelteni másságukkal, hangoskodásukkal, renitens viselkedésükkel. Mert ők migránsok.

Félreértés ne essék, nem menekültek. Aki zöldhatáron jön, nem menekült.

A helyzet tehát fokozódik. Egyre többen vannak, és valami itt is megmozdult. Még nincs verekedés, még nem folyik a vér. Még ura a helyzetnek a rendőrség, amely itt is szépen leültette a renitenseket. A kérdés csak az meddig? Mikor telik meg újra a Keleti, mikor jár csúcsra a migránshullám, és mikor jön egy olyan horda, amely a Balkánon megszokott módon majd a vonat tetejére húzza fel magát. Vagy követi marokkói társa példáját és lő, netalán frusztráltan késel eritreai cimborája útját követve az Ikeában. Mert a nagy számok törvénye alapján mindennek eljön az ideje.

Valamiért a macedón vonatok képe ugrik elém. Tömegek fürtökben lógnak rajta, hétköznapi ember felszállni nem tud, és már nem akar. Sejtem, és félem, ez a kép hamarosan realitássá válik itt is tán. Mert erre tart a fekete sereg.

És nem kell nagyon nézelődni, hogy az ember rájöjjön: a fél ország nácirasszistafasisztaantiszemita itt már. Mert ment a pályaudvaron rendesen az anyázás. Anyázott ott háziasszony és üzletember, öreg és fiatal. Nem érdekelt senkit, ki hallja a segítők csillagos vallásának felemlegetését és a jegyvizsgálat bőrszín-vizsgálattal történő összekapcsolására történő felhívást.

Ne legyenek illúzióink: a helyzet fokozódik. Az utánpótlás a Keleti aluljáróban pihen. Eközben pedig két részre szakad az ország: rasszistákra és migránssimogatókra. A szakadás vége pedig nem lesz nyugodt és kedélyes kávézás a peronok szélén.