Magyar Testvéreim!

A Mi Urunk Jézus Krisztus egyik legnagyobb csodája úgy kezdődik, hogy a tanítványait elküldi egy hajóval a túlsó partra, majd Ő maga egyedül felment a hegyre imádkozni. Lássuk meg, hogy Ő emberi állapotában az engedelmesség megtestesülése, imádságban tusakodva kéri el a Mennyei Atyától azt az erőt, ami neki örökrésze, mely által lecsendesíti a tengert, megsokasítja a kenyeret, feltámasztja a halottat. Ő virraszt és imádkozik értünk.

Tíz esztendeje mondta el a kalotaszegi Zsobok 320 lelkes falujának lelkipásztora Irma Asszony és férje Molnár János professzor hogy a 160 lelkes Kollégium melyet fenntartanak éjen át tartó imavirrasztással lehetséges.

Mikor már nem segít sem Bukarest sem Budapest, sem az egyház sem a világ, reggel érkezik a csoda Jézus által és 365 napon át napi háromszor mégis sikerül megteríteni az asztalt 160 gyermeknek és 20 felnőtt dolgozónak. Az ő saját 5 gyermekük boldog rohanása csupán korona a történet szépségén és igazságán, áldásán és reménységén, hitén és kegyelmén.
A magára maradt hajó Jézus nélkül küszködik, sodródik, nem találja az irányt a két part között. Mélységek és magasságok veszik körül az embert és “nincs egy szem mely könnyet hullatna értünk, míg sírba visz az önvád néma átka” – írja a költő.

Komp-ország vagyunk – fogalmazza meg Ady Endre ugyanezt csak másképp. Kelet és Nyugat között bús hazátlanul, partok között vergődve, sodródva és hányódva. Ott elfeledve, itt meg nem értve, ott legnyugatibb keletinek, itt legkeletibb nyugatinak, ott távolra szakadtnak, itt védőbástyának nevezve. Örizzük a nyugat partjait a gótikával, az orgona muzsikával, a reformációval, Hunyadi Jánossal, Zrinyi Miklóssal, Horthy Miklóssal.

Nagy vígasztalás,  hogy a legnagyobb veszedelem pillanatában Jézus Krisztus mindig megjelenik. Érkezik csöndes imában, Úrvacsorában, Bibliában, lelkiismeretben, irodalomban, történelemben, természetben. Búzamezőn, országúton és vizen. “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek”, – szólitja meg hajnalban az ellenszélben küszködő tanítványait a vízről. Ki gondolhatta, hogy a csüggedés mélypontján “beköszön a hajón”? Nem kísértet volt, hanem maga személyesen érkezett mint Szabadtó, mert meg kellett szabdítania a halál, veszedelem, kishítüség csapdájából övéit.
A mi családunk sokszor megélte a szabadítás csodáját. Emberek gonoszsága miatt kerültünk nagy mélységekbe és Jézus Krisztus Lelke adott erőtt és küldött embereket, imádkozó szívű JOBBIKOS és GÁRDISTA BAJTÁRSAKAT, akiknek soha nem fogjuk elfelejteni jóságukat , hogy mellettünk voltak “mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten” /Ady: Az Úr érkezése/.

Jézus a vizen járt, minden elemet legyőzött, hogy segítsen népén. Péter apostol az első megrendülés után kiszáll a hajóból és elindul a vizen Jézus felé. Nem érdekli fizika és örvény, sötétség és mélység, vélemény és kilátás. Csak egy dolog érdekli: Urával lehessen. És míg Jézusra néz addig fenn marad, de amikor lenéz az örvényre, süllyedni kezd. Addig igazán Szent Péter Apostol és Kőszikla, amig a vizen jár. De ki kell szállni a biztonságos komfortból és elindulni a Megtartó, Szabdító, Megváltó Jézus felé, külömben soha nem érünk célt és egy helyben topogunk, hánykódunk, sodródunk mint az egyházunk vagy hazánk 1948 óta. Ki kell szállni és a hit bátorságával elindulni, mert külömben végünk. Dőreség, ostobaság és lustaság mintapéldája mindig másokra várni.Bibliás őseink kiszálltak a soha nem volt kényelmükből, “megtanácskozták Istennel” és elindultak  a biztonságos  rév felé, kormányozták az egyház vagy nemzet hajóját.E napon is szót fogadtam Egyházamnak,Püspök Úrnak,teljesítve az új  meghírdetett programot:Hírdesd az Igét! Előálltam vele,nem nézve,hogy alkalmas vagy alkalmatlan volt e az idő.Szószék híján virtuálisan szólva.

Az énekszerző megélt hite így adatott ajándékul kései utódoknak:

“Csak vezess Uram végig és fogd kezem,
Mig boldogan a célhoz el nem érkezem,
Mert nélküled az én erőm oly kevés,
De hol te jársz előttem,nincs rettegés”
/462. Dicséret 1.v./

És a Kárpátia zenekar egyik új száma is legyen ajándék meggyötört életünknek: Kisarjadt vér

Mohácsi László
református lelkész