Nem néha, lassan állandóan az az ember érzése, mintha Dante pokla megvalósulna, mintha Gustav Krist e tárgyú, 1937-ben megjelent regénye epizódjait látná megelevenedni szerte a világban, de leginkább kiöregedett kontinensünkön. Merthogy – derül ki a Néphazugság mai hírcikkéből – „több mint háromezer euróra büntették az Európai Parlament két neonáci képviselőjét”.

„Az olasz Északi Ligában politizáló Gianluca Buonnano nemrég olyan pólóban érkezett az ülésre, amelyen Adolf Hitler és Angela Merkel vonásai voltak összekombinálva, egy másik alkalommal pedig Merkel (és Francois Hollande francia köztársasági elnök) jelenlétében Hitler-álbajusszal jelent meg és kezét náci köszöntésre lendítette.

Ugyanígy járt a lengyel Janusz Kowin-Mikke, aki szintén náci karlendítéssel tiltakozott egy döntés ellen, és az Európába tartó menekülteket nyilvánosan emberi hulladéknak nevezte. A két képviselőt tíz napra eltiltották attól is, hogy részt vegyenek az Európai Parlament munkájában.”

Ennyi a hírcikk. Ez hát Európa ma. Ki tudja, hány náció alja törölheti sáros csizmáját az Európának nevezett lábtörlőbe! Felgyújthatják az évezredes templomokat, vagy éppen lebonthatják, hogy helyette piramisnagyságú mecseteket emeljenek, támogatja őket a büdzsé. Nyilvánosházakká alakíthatják a sikátorokat, megrendezhetik évente akár többször is a melegek parádéját, kiadhatnak könyvet arról, hogyan tegyük tönkre vagy öljük meg férjeinket, nemhogy hajszálnyi pénzbírsággal nem jár mindez, hanem uniós támogatással.

Mondom, nem hiszek a szememnek. Tíz napra eltiltanak valakit munkájától pusztán azért, mert kezét nem úgy formálta, ahogyan a brüsszeli etikett előírja? Ez már sok, mi több, elviselhetetlenül sok. Mennyire irigylem a nagy egyházatyát, Szent Ágostont, aki Krisztus születése után 410-ben, amikor a nyugati gótok királyuk, I. Alarik vezetésével Rómát ostromolták, emberileg igencsak közelinek érezte a világvégét. Pedig az akkori megszállók és gyarmatosítók egyenesen Grál-lovagok voltak a mostaniakhoz képest!

Egyre keserűbb a szám íze, nem tagadom. És még nem értük meg a harmadik migránshullámot! „Mintha ujra hallanók a pusztán / A lázadt ember vad keserveit, / Gyilkos testvér botja zuhanását, / S az első árvák sirbeszédeit, / A keselynek szárnya csattogását, / Prométheusz halhatatlan kínját.” – írja Vörösmarty Mihály. Egy biztos: mi már nem szorulunk a költő vízióira, mert megéljük azokat. Megéljük a józan ész kiveszését jóformán mindenünnen, ahol döntéshozók ülnek. Akik döntenek sorsunkról, akár felemeljük a kezünket úgy, mint a néhai birodalmi vezér, akár nem.

Visszatérve a címbeli kérdésre, nem kezdek el most valószínűségszámítást végezni, háromezer eurót még mi mindenre lehet elkölteni. Csak irigylem a már emlegetett Szent Ágostont és korát. Mert bármennyire is megreccsentek a római birodalom eresztékei korára, volt mit átmenteni alóluk egy jobb jövő számára. Kérdés azonban, hogy a mai korból vajon lesz-e mit átmenteni?