Ugye emlékeznek még Gyöngyösi Márton jobbikos politikus nyelvbotlására, amikor a magyar országgyűlésben felvetette a zsidó kormánytagok és közéleti személyiségek "listázását". Akkoriban ez világméretű tiltakozáshullámot váltott ki, egymásnak adták a kilincset a különböző rendű és rangú zsidó szervezetek képviselői a magyar parlamentben és az antiszemita világlistán Gyöngyösit az első tíz közé választották. Nem győzte a magyar kormány ellensúlyozni ezt a szellemi irtóhadjáratot, de Gyöngyösi országjáró körútján bizonyította hallgatóságának, hogy mennyire valós ez a probléma. Most nem került a világlapok címlapjára az amerikai elnökjelölt, a milliárdos Donald Trump elképzelése a muszlimokkal kapcsolatosan, miután a Yahoo News-nak nyilatkozva kijelentette: szükségszerű lenne egy úgynevezett muszlim listát, vagy ahogyan úgy fogalmazott nemzeti adatbázist létrehozni a muszlim személyek ellenőrzésére az államokban. Vagyis ebbe a listába mindenki bekerülne, akinek vallása az iszlám. A kettős mérce legnyilvánvalóbb megnyilvánulása ez, és ismételten alátámasztja azt a régi magyar közmondást, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a világ nem kiváltságosokhoz tartozó népeinek.

Nem került a világlapok címlapjára Donald Trump elképzelése a muszlim kérdésről az Egyesült Államokban, amely szerint az egyik legbefolyásosabb elnökjelölt a muszlimok Államokbeli listázását nevezte az USA védekezési szempontjából a legfontosabb feladatának. Szokás szerint nem őrjöngött a kiválasztottak kórusa az antiszemita megoldás miatt, az Államokban az iszlám világvallás követőit mindenképpen regisztrálni és nyomon követhetővé akarják tenni.

Pedig ez nem az iszlám gyökerű kormánytagok és közéleti személyiségek megfigyeléséről szólt, hanem globálisan mindenkiről, aki az iszlámmal bármilyen kapcsolatban van. Amerika ismételten bebizonyította, hogy a legdurvább képviselője a kettős mércés világak, és az az állam, amely nyíltan beavatkozik európai országok belügyeibe, elvárásokat fogalmaz meg feléjük és az általa üdvösnek tartott demokráciára hivatkozik a legsötétebb rasszista indulatokat próbálja elfogadhatóvá tenni a szabad világban.

Innentől kezdve bármilyen amerikai kritika, amely országunk jogrendjét, belpolitikáját érinti, szemellenzős és abszolút kettős mércés, és egyszerűen visszamutogatás helyett csak annyit kell ilyenkor mondani: először rakjatok rendet a saját országotokban, utána pofázzatok egy szabad és független ország belügyeibe. Mert ha ez nem így van, akkor az európai országok se nem szabadok, se nem függetlenek, hanem az USA vazallus államai, amelynek élén csak azok maradhatnak, akik teljes mértékben kiszolgálják az amerikai agressziót. A magyar kormány gyenge reakciója is Európa-méretű tiltakozást szült az amerikai álom és a valóság közti ellentétről, egyre több ember ismeri fel ennek rejtett valóját, és eljön az idő, amikor az európai szolganépek saját megvett politikusaik és vezetőik ellen fellázadva új alapokra helyezik az öreg kontinens működését.

Néhány független amerikai elemző, mint például a Fehér Ház egykori helyettes államtitkára, Paul Craig Roberts szerint az Egyesült Államok és a NATO hamis zászló alatt vezényelte a párizsi támadásokat a szíriai háború fenntartása érdekében. Hogy ez melyik ország érdekeit szolgálja a közel-keleti térségben és melyik erő felsőbbrendűségét bizonyítja, ennek a kérdésnek a megválaszolását önökre bízzuk.