„A pontosság erény!” – tartja a közmondás. Nos, ha van valami, amiben nem jeleskedik a Mazsihisz, akkor ebben nem (Sok minden másban sem, persze, de azokat most hagyjuk.) Tegnap azonban mégis „helyreigazítás”-t közölt. De lássuk, miről is van szó!

Íme teljes szövege:

„A MAZSIHISZ honlapján 2015. december 9-én közzétett „Fénnyel a sötétség ellen” című cikkben minden jószándékunk ellenére pontatlanul idéztük Lovász Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, és a cikkben olyan jelzős szerkezetű nyilatkozatot tulajdonítottunk elnök úrnak, amely elnök úr eredeti nyilatkozatában nem hangzott el.

A honlapunkon a következő helytelen mondat szerepelt: ”…a Magyar Tudományos Akadémiának teljes mértékben el kell határolódnia a Hóman képviselte nyilas elvektől.” (Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke) – amely idézet megtévesztő és helytelen.

Valójában a „nyilas elvektől” mondatrészt az általunk használt forrás saját véleményként használta és az nem Lovász László véleményét tükrözi.A pontatlanul idézett mondatot honlapunkról eltávolítottuk, tévedésünkért az MTA elnökétől és olvasóinktól elnézést kérünk.

MAZSIHISZ Kommunikáció”

Valami nem stimmel hát a „MAZSIHISZ Kommunikáció”-nál. Valahogyan nem tudnak ott kommunikálni. A fentieket olvasva arra gondoltam, nyitok már végre egy mappát, aminek – néhai jó Ráth-Végh István után szabadon – címül ezt adom: „Emberi butaságok”. Ide fogom elmenteni mindazon kortörténeti kivágatokat, amik erről szólnak. Ebbe ez is belekerül majd, természetesen.

Mert miről is van szó? Arról, hogy a Mazsihisz kommunikátorai nem tudnak magyarul. Nemcsak a helyesírásukkal van baj. Fogalmazni sem tudnak. (Ennek pontos szemléltetésére szoktam mindig betűhűen közölni mindazt, amit tőlük idézek.) A mostani helyreigazítás is helyreigazításra szorul. Először ugyanis csak a „nyilas”-t távolították el, azután már a „nyilas elvek”-től is megszabadultak. Gratulálunk! Pontatlanok voltak, de „jószándékuk”-hoz (így, egybeírva) ugyebár nem férhet kétség.

Mindez persze messzemenően nem új jelenség. Egyik kedvenc szerzőm, Farkas Gyula irodalomtörténész írta egykor indexre tett művében (Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867-1914, 1938), hogy volt olyan zsidó sajtóorgánum, amelyben a szerző egy írásában mindvégig „matyókok”-ról értekezett, s úgy tűnik, nem volt senki a szerkesztőségben, aki egyes számra javította volna a többest. (Helyreigazítás nem jelent meg később sem.)

Persze ne veszítsük el a sulykot. A Mazsihisz, honlapjával együtt, messzemenően nem csak nyelvi kérdésekben szorul helyreigazításra. Azonban azokban ilyet hiába keresünk.