Vannak félelmetes mondatok, és bizony egyáltalán nem mindegy, kik mondják ki azokat. Ilyen a Néphazugság mai hírcikkének címe: „Magyarországgal örül a nemzetközi zsidó sajtó”. Az ember ereiben meghűl a vér.
Ám lássuk magát a hírcikket! Íme:

„A Jta nevű, zsidó tárgyú híreket gyűjtő hírügynökség is beszámol a Saul fia sikeréről, emlékeztetve arra, hogy ugyanebben a kategóriában tavaly az Ida című lengyel film nyert, amelynek tárgya szintén a holokauszttal kapcsolatos. Összefoglalójában jelzi azt is, hogy Röhrig Géza, a főszereplő New Yorkban élő magyar költő és vallásos zsidó.

A legismertebb brit zsidó újság, a Jewish Chronicle szintén címlapon hozza netes kiadásában a hírt és összekapcsolja a szintén zsidó származású Amy Winehouse életéről szóló film Oscar-díjával. Ugyanakkor fájlalják, hogy az idén a megszokottnál kevesebb zsidóvicc hangzott el a díjátadón. Az ortodox-jobboldali Jewish Press – pontatlanul – úgy tudja, hogy ez az első Oscar-díjas magyar film. Izrael hazánkba akkreditált nagykövete, Ilan Mor is gratulált Magyarországnak közleményében az Oscar-díjhoz és az izraeli sajtó is izgatottan számolt be az eseményekről.

A New York Times egyik blogja a Saul fia radikális szubjektivitását, individualizmusát elemzi, a főszereplőt a dán filozófus, Sören Kierkegaard egyik kifejezésével a Hit Lovagjához hasonlítva, aki számára a világ megszűnik azért, hogy Isten szólítására válaszolhasson. A személyesség visszanyerését kísérli meg egy másik magyar művész, Kertész Imre is az elemzés szerint, amikor megpróbál kiszabadulni a totalitarizmus logikájából regényeivel és elkerülni a „sorstalanságot”. A szerző, Katalin Balog egy amerikai egyetem filozófia-oktatója.”

Négy médiumot idézett tehát a Néphazugság maszatolós hírcikke. Maszatolós, igen, mert a négy – ráadásul nemzetközi zsidó – orgánum ugyan mitől lenne Magyarország hangja? Ha azt írja volna, hogy a magyarországi zsidóság örül a Saul fiainak, egy szavunk sem lenne, mivel az tényközlés lett volna a javából – főként, hogy a mazsihiszes körökön kívül más hazai zsidó körök soraiból sem illette senki semmiféle bírálattal a filmet.

No de nem mehetünk el szó nélkül a „nemzetközi zsidó sajtó” megnevezés mellett sem. Ha ezt egy nem zsidó sajtóorgánum írja, azonnal megkapja ugyebár a kirekesztő klisét, mondván, csúnya antiszemita összeesküvésre vall, ha valaki nemzetköziséget emleget zsidó vonatkozásban. És lám, tessék, most ezt olvassuk a hazai zsidóság érdekeitől aligha elválasztható Néphazugságban!

Miként is van ez akkor most? Magyarország hangja csak a fentebbi orgánumok szerkesztőinek hangjával lehet azonos? És aki a Lovasíjászt választja, nem pedig a nevezett filmet, nem hazánkat képviseli?