A magyar hajó

Eresztékeiben recseg-ropog a magyar hajó. Nagyokat nyikorog, a nagy hullámzás ide-oda dobálja. A fedélzeten át-meg-át-csap a hullám. Kinn szakad az eső, félelmetesen villámlik, netán még bele is vág rozsdamarta hajónkba. Csavarok gurulnak a hajópadlón ide-oda a hullámzásban, s koppannak nagyokat a hajótestet összetartó lemezeken. Mintha valakik azon dolgoznának a legénység közül, hogy minél több csavart távolítsanak el a lemezekből. Mindhiába csavarják vissza a gépészek a csavarokat, mégis egyre több hever a padlón és gurigázik össze-vissza a hajó ingásától. A gépészek nem bírják az egyre szaporodó munkát.

Közben meg mennek a szivattyúk és próbálják a süllyedő hajóból a beömlő vizet kiszivattyúzni. Egyéb veszélyes rendellenességek is vannak a hajón. A legénység egy része azt sugdossa, hogy nemcsak a csavarokkal van baj, hanem sokkal nagyobb a baj a szivattyúknál. Valakik a szivattyúkat elvitték a vízzel tele kamrákból és most nem vizet, hanem az üzemanyagot szivattyúzzák kifelé a hajóból. A legénység azon is csodálkozik, hogy a kapitány nem rendeli el a csavar kiszedőknek, s a szivattyús üzemanyag tolvajoknak, ezeknek az aljas diverzánsoknak a kinyomozását, elítélését és bezárását! Velünk tart egyáltalán ez a kapitány? Mindezek ellenére a legénység nagy többsége vakon bízik a kapitányban és a hajótisztekben.

Mindeddig a csavarok ahhoz voltak szokva, hogy ellenőrzik őket, elég szorosan tartják-e össze a rájuk bízott lemezeket. Most meg furcsa módon inkább meglazítják őket, sőt el is távolítják a megszokott helyükről. Néha sokukat kiszednek, összegyűjtenek és idegen nagyobb és puccosabb hajókra viszik őket, mert ott csavarhiány van . Trendi lett a csavar meglazulás, sőt a teljes kicsavarodás! Csak úgy önmaguktól, kihasználva a hajótest ingását, néha a vihar általi dobálózását, a csavarok meglazítják önmagukat, s lassan kicsavarodnak.

S mindez történik a kapitány és a hajótisztek szeme láttára. Nem értjük már ezt a világot! S azt se tudjuk merre tartunk!

+++++++++++++++++++++++++++++++

A kis csavar

A kis csavar egy volt a sok millió közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
– Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
– Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
– El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
– A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
– Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
– Maradok, ahol vagyok!…

++++++++++++++++++

Más kiscsavarok azonban tovább lazultak és aztán kiestek és később más hajókra kerültek. Hajónk recsegve-ropogva, imbolyogva jobbra is balra is, irányt tévesztve, nagyon lassan halad az évszázados viharban.