Egyre többször hallatja hangját Vekerdy Tamás. Őszintén szólva csak azt csodálom, hogy még nem jelentette be: „Heuréka! Nekem már a kört is sikerült négyszögesítenem!” Ne nevessen az olvasó. Maholnap még ezt is megérhetjük.

Még mielőtt a tárgyra térnék, elöljáróban leszögezem: szóra sem méltatnék egy Vekerdyt, ha visszavonulna odújába és csak apadó számú liberális elvbarátainak tartana magánszemináriumot oktatásról, nevelésről valamelyik belvárosi lebujban. De nem. Olyan, mint elvbarátja, Soros György. Ő aztán mindig hajszálpontosan tudja a tutit, csak hát nem hallgatnak rá.

No de lássuk Vekerdy újabb agymenését! Az Origo.hu-nak adott interjújában a minap alulmúlta eddigi önmagát is. Eddig ugyanis jobbára csak oktatási, nevelési kérdésekben hallatta hangját. Bár ne tette volna, tehetnők hozzá, de most már, mint amolyan telivér liberális, odáig süllyedt, hogy azt hiszi magáról, mindenhez ért. Idézek hát legutóbbi agymenéséből:

„Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan le lehet bontani egy jogállamot. A gulyáskommunizmus nem volt kudarc, Soros György minden adósságunkat kifizette volna a rendszerváltás után, sőt még Észak-Erdélyt is megkaphattuk volna a szovjetektől, ha mi nem Hitler után masírozunk.”

Juj, kedves Vekerdy, ennyire – már bocsánat – stupid azért még Ön sem lehet. Vagy mégis? Nem, nem idézem a teljes interjút. Ennyi is bőven elég volt belőle.

Szóval a mostani kabinet fölszámol mindent, ami jó, és magunknak köszönhetjük csak bajainkat, amiért nem fogadtuk el Soros Gyuri bácsi önzetlenül felkínált mentőövét. Ráadásul mindig rossz oldalon álltunk, mint 1940-ben is, amikor pedig csak Sztálinra kellett volna hallgatnunk Erdély visszatérése ügyében!

Ez az egész Vekerdy-história egyre mutat rá. Valóban nem volt rendszerváltozás nálunk, csak módszerváltozás. Az ilyen Vekerdy-félék szívják el a levegőt ugyanis, pláne fővárosunkban. Mert hagytuk és hagyjuk továbbra is, hogy így legyen...