Transzatlanti veszedelem? - címmel szervezett szerdán konferenciát a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) és a Közép-magyarországi Zöld Kör, amelynek célja az volt, hogy ismertessék az Európa Unió (EU) és Egyesült Államok (TTIP), illetve az EU és Kanada között készülő szabadkereskedelmi egyezmények (TTIP és CETA) legújabb fejleményeit. Tanka Endre jogprofesszor mellett a szakmai fórumon három civilszervezet képviseltette magát, Fidrich Róbert (MTVSZ), Ungár Péter (Ökopolisz Alapítvány), illetőleg Simon Gergely (Greenpeace).
A Budapesten megtartott rendezvény legfontosabb és egyben legörömtelibb megállapítása az volt, hogy hiába is terveztek mást a multinacionális vállalatok lobbistái, még egyetlen, a nemzetálamok működését minden szempontból befolyásoló globális egyezményt sem sikerült ratifikálni - a világszerte tüntető civilek keresztül húzták a neoliberális elit elképzeléseit. De azért még nem dőlhetünk hátra.
Tanka Endre emlékeztetett: alapvetően három pilléren nyugszanak a szabadkereskedelmi egyezmények: a jogharmonizáción, az állami tulajdon visszaszorításán és a befektetővédelmi záradékon. Így egy olyan egyirányú privatizációs kényszerhelyzet lép fel, amely során a harmadik hatalmi ágat, az igazságszolgáltatást kiiktatják a rendszerből.
Tágabb összefüggéseiben kell vizsgálni a TTIP-et: most a
"tőke világhatalmi szerkezetmozgásáról van szó",
s az intézményülés jogi folyamatát követően végül egy új uralmi képlet rajzolódik ki; ez pedig a nemzetállamok végleges leépítése.
A professzor felidézte:
a tőkés társaságok és a természetes személyek között formális jogegyenlőség úgy alakulhatott ki, hogy a magyar parlament által (valószínűleg olvasatlanul - a szerk.) is elfogadott Lisszaboni szerződésben az uniós országok vállalatai ugyanolyan jogokhoz jutottak, mint az EU-s polgárok. Mindez levezethető az EU értékrendjéből; a tőke szabad áramlása a legfontosabb vívmány.
Tanka Endre szerint az állam meghatározásának mindhárom pontját (egységes terület, népesség, és a kettőt uraló főhatalom) egyértelmű támadás éri. A politikai államszövetség létrejötte, illetve a termőföld tőkévé minősítése után a kontinensünket elérte a migrációs válság is, amelyet a professzor programozott lakosságcserének nevezett, amire példaként Kanadát hozta fel.
Milyen szerep hárul a TTIP-re ebben a helyzetben?
A tőkeérdek egy olyan új életteret építene és intézményesítene az egyezmény ratifikálással, ahol a nemzeti önvédelmi mechanizmusok nem érvényesülnének.
Éppen ezért - hangsúlyozta Tanka Endre -,
ha az Európai Bizottság a TTIP-t aláírja, egyszerűen átgázol a közösségi jogon, ellenkezne az Alapszerződéssel, így megkérdőjelezhető a TTIP legitimitása is - húzta alá.
Vajon miért erőlteti a Bizottság egy olyan szerződés elfogadását, amely az európai érdekekkel teljesen ellentétes?
- kezdte kérdéssel Ungár Péter az előadását – majd meg is válaszolta azt: „Európa önelnyomásos állapotban van”.
Kissé rendhagyó módon a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP) szerepére emelte ki. Véleménye szerint ugyanis a globális kereskedelemben az EU tőkefelszívó képessége érezhetően csökken, ezért Washington inkább a másik óceán felé kacsingat. „Ez egy csengőt szólaltatott meg az EU döntéshozóinak fejében, csakhogy a neoliberális gazdasági modell látványosan megbukott” - s nemcsak azért, mert még egyetlen globális szabadkereskedelmi egyezményt sem sikerült életbe léptetni. A neoliberális doktrína ugyanis három alapvető szereplőről feledkezett meg:
„az Unióban élő politikai akarattal rendelkező állampolgárokról, az Egyesült Államokban élő politikai akarattal rendelkező állampolgárokról, valamint a csendes-óceáni térségben élő politikai akarattal rendelkező állampolgárokról”
- utalt a világszerte lezajlott tüntetésekre.
Az Egyesült Államoknál maradva, és a változást szemléltetve Ungár Péter kiemelte:
senki nem gondolta volna, hogy az elnökválasztási hajrában mindkét nagy pártban lesz egy-egy olyan jelölt (Donald Trump - republikánus, Bernie Sanders - demokrata), amelyik elítéli a szabadkereskedelmi egyezményeket.
Igaz, az Egyesült Államokban a szabadkereskedelem már szitokszónak számít.
A NAFTA-val ugyanis az Egyesült Államok minden szempontból rosszul járt. "Az az atlantista hang, amelyen megszólalnak az EU vezetői, már nem az óceán túloldaláról származik - csak egy visszhang" – fogalmazott Ungár Péter.
„Az Európai Bizottság nem volt arra felkészülve, hogy egy politikai csatában kell a szerződést megvédenie a civilekkel szemben, elszoktak ettől”,
az Ökopolisz munkatársa úgy véli, ha a CETA idén el is jutna abba a fázisba, hogy a nemzeti parlamentek elé kerül a szövegtervezet, ki fog fulladni a kezdeményezés, majd emlékeztetett, hogy nyíltan Magyarországon is csak a liberálisok állnak ki a TTIP mellett.
Simon Gergely „vegyi anyagos szemüveggel” vizsgálva a témát azt emelte ki, hogy Washington egyetlen világméretű környezetvédelmi megállapodást sem ratifikált, ezek között olyanok is vannak, amelyek jelentősen befolyásolják a mindennapjainkat. Megdöbbentő módon, az Egyesült Államokra nem vonatkozik sem a Stockholmi egyezmény(a kiemelten veszélyes környezetben felhalmozódó vegyi anyagok tilalma), sem a Rotterdami egyezmény(a veszélyes vegyi anyagok nemzetközi kereskedelmének, és adat-átadásának tilalma), sem pedig a Bázeli egyezmény (amely a veszélyes hulladékok exportjának tilalmáról és megfelelő kezeléséről szól).
Ennek tudatában nem meglepő, hogy szinte az összes globális vegyipari, növényvédőszer-gyártó és szövetség sürgette a TTIP-et, hiszen az egyezmény alapját képező jogharmonizáció révén az EU szabályozási rendszere gyengülni fog.
Simon Gergely ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett: a TTIP olyan élelmiszer-biztonsági területeken ássa alá a szigorúbb uniós előírásokat, mint a GMO- korlátozása, a hormonhatású vegyszerek korlátozása, a növényvédő-szerek élelmiszerekben megjelenő határértékének megállapítása (lásd: glifozát háború).
Így az európai biztonsági háló kerülhet veszélybe
– tette hozzá a Greenpeace vegyianyag-szakértője.
Washingtonban úgy tartják, hogy a kereskedelem legnagyobb akadálya az EU vegyi anyagokra vonatkozó szabályozása. Azonban a legfélelmetesebb, hogy
„2015 óta az Egyesült Államok kormányzata azt hangsúlyozza, hogy az uniós vegyi szabályozás, különösen a hormonkárosító (endokrin romboló anyagok - EDC) anyagok tervezett korlátozása szükségtelen mértékben hátráltatja a globális kereskedelmet, és hogy ez ellentétes a TTIP célkitűzéseivel”.
Hogy mekkora lobbi erőt képvisel az amerikai vegyipar, jól példázza, hogy 2016. március 21-én az Európai Bizottság két olyan dokumentumot (“Regulatory Cooperation”, “Good Regulatory Practices”) jelentetett meg, amelyek szembe mennek az EP 2015-ben elfogadott korlátozást előíró követelményeivel.
A folyamatos kitettségünket az is jól jelzi, hogy bár 2009-ben kimondta a Közösség, hogy az EDC anyagokat 2014-től ki kell vonni az európai piacról, ennek ellenére még az egységes kritériumrendszert sem sikerült megalkotni (Svédország be is perelte ezért az Európai Bizottságot).
„A hormonhatású szerek évente 157-270 milliárd eurós egészségügyi kárt jelentenek az EU-nak, csak ez a tétel az Unió GDP-nek 1-2 százalékát emészti föl”
- mutatott rá Simon Gergely, hogy milyen konkrét veszélyei is vannak az Egyesült Államok lobbitevékenységének.
Egyszerűen fogalmazva, egy olyan gazdaságilag erősebb országgal szeretnénk a jogszabályainkat harmonizálni, ahol például mindössze 11 kozmetikai összetevőt tiltanak (az EU-ban 1377-et, míg 250-et korlátoznak), ahol nincs előírás az allergének (EU: 26 fajta) és a nanoanyagok használatára és a címkézésére.
S végül egy újabb jó hír, a “Regulatory Cooperation jó eséllyel befagyaszthatja a koktélhatás vizsgálatát", azaz hogy az egyes anyagok egészségügyi hatásainak vizsgálatakor azokat ne csak egyedileg vizsgálják.
Fidrich Róbert egy történelmi áttekintéssel kezdett, kihangsúlyozva olyan fontos állomásokat, mint
az 1999-es seattle-i csata,
amely gyakorlatilag megakadályozta a Multilaterális Befektetési Megállapodás (MAI) elutasítását követő WTO-kongresszust (a Kereskedelmi Világszervezet ülésén a MAI-ban szereplő szabályozókat emelték volna át). Fontos és pozitív példa az ACTA megtorpedózása is; a civilek tüntetéssorozatának eredményeként egy már aláírt szerződéstől állt el az Európai Unió, valamint a többi részt vevő ország - köztük Japán is.
(Jellemző, hogy a 2012. január 20-án megjelent Magyar Közlöny 5/2012-es kormányhatározatban Orbán Viktor - bármiféle előzetes társadalmi vita nélkül - elrendelte az ACTA aláírását).
Fidrich Róbert aláhúzta, a TTIP fenyegeti a demokráciát:
a nemzetközi egyezmények a multinacionális cégek érdekeit védik a társadalommal szemben. A régi struktúrák ugyan fennmaradnak, de a politikai hatalommal már nem rendelkeznek. a tényleges döntések más fórumokon születnek - így jön el a posztdemokrácia kora.
A programvezető felelevenítette, még a kormányközeli Századvég sem osztja kabinet lelkesedését. A HVG portál által megszerzett tanulmányból például kiderül, hogy a legnagyobb nyertes Európában az autóipar lenne, ám annak törékenységére pont a Volkswagen botrány mutatott rá.
De nem kell hipotézisekbe bocsátkozni, elég a NAFTA két évtizedes eredményeit megvizsgálni. Az első tíz évben 1 millió amerikai állás szűnt meg, a keresetek csökkentek, a társadalmi különbségek megnőttek, s gyakorlatilag eltűnt a középosztály.
De ahogy az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa, Cecilia Mallström találóan megfogalmazta:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
