Nem mi állítottuk ezt, legalábbis nem eredendően. Folyik a belháború a magyarországi zsidóság köreiben Biszku-ügyben. A Szombat nevű zsidó orgánum szerint olaj volt a tűzre Biszku e kórházba kerülése, míg a Mazsihisz egészen mást mond.

Lássuk előbb a Szombat szerkesztőségi állásfoglalását (április 2.). Összefoglalva tartalmát: Biszku nem volt zsidó, katolikus családból származott, ilyetén kérdés, mit keresett a Szeretetkórházban, miért nem lehetett más kórházat ajánlani, miért fogadták be azt a kommunista vezetőt, akinek történelmi felelőssége van 1956-os felkelők és egyszerű, szabadságra vágyó emberek – köztük netán zsidók – meghurcolásában, esetleg halálában, csak itt remélte gondozója biztonságban az egykori bűnöst, a ma magatehetetlen öregembert?

Zárszavát is idézzük: „Egy biztos: ez a gesztus nagyon sokak fejében kínos asszociációkat teremt a kommunista diktatúra bűneiben részes Biszku Béla és a zsidók között. Ilyen erkölcsi kárt, mint amit ma Biszku nevének nyilvánosság előtti összekapcsolása jelent a Mazsihisz nevével, nemigen tud okozni antiszemita. Ilyen hülyeségre csak zsidók képesek. Mégoly emberiesek is.”

Még egyszer hangsúlyozzuk, mindez egy zsidó orgánumban jelent meg. Önmagáért beszél. Legfeljebb annyit tehetnők hozzá, hogy Biszku származása mindmáig nem tisztázott egyértelműen. David Irving brit történész nyilvántartásában (Felkelés! 1956) mindenesetre nem szerepel a zsidó származású kommunisták névsorában. Viszont tény, hogy a véres kommunista megtorlások elrendelői és végrehajtói között feltűnő számban szerepeltek az ilyen származásúak.

No de lássuk csak Heisler Andrásnak a Mazsihisz honlapján való reagálását minderre!

„Ha valakik nem tehetnek különbséget beteg és beteg között, az pontosan a mi közösségünk – sem vallása, sem bőrszíne, sem pártállása vagy politikai nézetei miatt. A zsidó közösség pontosan tudja, mert történelmi tapasztalataink vannak arról, milyen az, mikor egy rászorultnak nem nyújtanak segítséget. Mi nem kívánjuk felmenteni Biszku Bélát történelmi bűnei alól, de orvosaink feladata a gyógyítás. Az ítélkezés az igazságszolgáltatás és a Mindenható dolga – semmiképpen nem a kórházi dolgozóké.”

Furcsa. A Mazsihisz nem nézi, kinek mi a vallása, milyen a bőrszíne, pártállása vagy minő politikai nézetei vannak – de csak akkor, ha az illető beteg? „A befogadás és a nyitottság fontos neológ zsidó érték: mi ezek szerint működünk.” – folytatódik az álszent szöveg, majd ezzel zárul:

„Lelkiismeretünk tiszta, cselekvéseinknél pedig nem szabad folyton azt mérlegelni, mások mit gondolnak rólunk. Nem hagyjuk, hogy a történelem negatív szereplőivel – Kun Bélákkal, vagy Biszku Bélákkal, zsidókkal vagy nem zsidókkal – zsarolhassanak bennünket.”

Szóval Heisler magyarul fütyül arra, mit gondolnak mások róla és közösségéről, sőt általában a zsidókról. És mi van, ha mások vannak vele, velük ugyanígy? Mi van, ha azt mondjuk, márpedig csak azért is lesz Horthy Miklós út, Nyírő József utca, Tormay Cécile tér, Wass Albert sétány, Gömbös Gyula park fővárosunk szívében?

De a végére hagytuk a lényegi kérdést. Ha annyira negatív szerepű volt Heisler szerint is Kun és Biszku, a zsidó történelemkönyvek, médiumok akkor mégis miért nem foglalkoznak tetteikkel, tekintettel a zsidósággal szembeni pozitív elfogultságukra?