Nem Oroszország áll a vermonti erőműben talált malware kapcsán feltételezett hackertámadás mögött. A Washington Post névtelen forrásokra hivatkozva azt írja, hogy amit napokkal ezelőtt írt, az nem igaz.

December 31-én a Washington Post egy olyan cikket jelentetett meg, ami névtelen forrásokra hivatkozva azt állította, hogy egy vermonti erőmű rendszerébe juttattak be kártékony kódot orosz hackerek. A számítógép, melyen a malware-t megtalálták, állítólag rá volt kötve az erőmű hálózatára, ami így lehetővé tette volna, hogy az orosz titkosszolgálat lekapcsolja a teljes elektromos hálózatot. A sajtóhír kapcsán a nemzetbiztonsági szolgálatok is nyomozni kezdtek.

Az eredeti híranyagot névtelen forrásra hivatkozva írták, amiről az olvasó figyelmét azzal terelték el, hogy a hamis információhoz tartalmilag hozzákapcsolható közleményt idéztek (a közlemény szerint tényleg találtak kártékony kódot, de a gép nem volt kapcsolatban a hálózattal), valamint oroszellenes politikusok kijelentéseit idézték szó szerint, ezáltal névvel, arccal hiteles látszatúvá téve egy a semmiből előkapott információt.

Napokkal később a Washington Post helyesbítést közölt: e szerint kártékony kódot valóban találtak egy laptopon, de a laptop soha nem volt rákapcsolva az erőmű hálózatára, így az orosz titkosszolgálat mégsem tudja lekapcsolni egész Vermont áramellátását.

Az eredeti híranyagban megjelent helyesbítés szerint: „a cikk korábbi verziója valótlanul állította, hogy orosz hackerek behatoltak az USA elektromos hálózatába. A hatósági nyilatkozatok szerint nincs erre utaló bizonyíték. A Burlington Electricnél talált számítógép nem volt rákapcsolva a hálózatra.”

A helyesbítés kapcsán említendő, hogy a Burlington Electric közleményében eredetileg is az állt, hogy találtak egy gépet kártékony kóddal, ami nem volt rákötve a hálózatra, tehát a helyesbítés mindössze annak visszavonását jelenti, amit a Washington Post újságírója “neve elhallgatását kérő forrásra” hivatkozva hozzáköltött: hogy a gép rá volt kapcsolva a hálózatra, és a „támadás” mögött orosz hackerek állnak.

Ezzel azonban nem ért véget a Washington Post szakmaiatlansága. Egy újabb, forrás nélküli információkra alapozó cikkben már azt írják, hogy az oroszoknak nem volt semmi köze a gépen talált malware-hez. Az újabb cikk szintén név nélküli forrásokra, „a nyomozás folyamatára rálátó, neve elhallgatását kérő tisztviselőkre” hivatkozva írja; a nyomozás során kiderült, hogy nincs orosz érintettség az erőműben történtek kapcsán.

A nyugati sajtó „hiteles” „szakmai” alapokon futó etalonja, a Washington Post így néhány napos időtávon belül két, egymással teljesen ellentétes információt közölt a nyilvánossággal, és egyik esetben sem nevezte meg a forrást. Mivel a nyugati országokban nagy tradíciója van annak, hogy az újságírók eltitkolhatják forrásaik személyazonosságát, a Washington Post újságírója akár forrás nélkül is leírhatott akármit, amitől végül a tényállás ismeretében kénytelen volt visszakozni.

Az amerikaiak hibájából azonban érdemes tanulni: Magyarországon szintén megtehetik az újságírók, hogy eltitkolják forrásaik személyazonosságát. Így megtörténhet, hogy „neve elhallgatását kérő kormányközeli forrásra”, „neve elhallgatását kérő nemzetbiztonsági szakértőre”, egy „neve elhallgatását kérő párttagra”, stb. hivatkozva járatnak le politikusokat anélkül, hogy az információ hitelességét bárki visszaellenőrizhetné. Hiszen a forrásaik névtelenségét garantálja a törvény; senkinek nem kötelesek igazolni, hogy a terjesztett információt nem a cikk megírásakor találták ki, ahogyan azt sem, hogy az általuk idézett forrás valóban létezik. A 2018-as országgyűlési választást megelőzően pedig ilyen „névtelen források” akár olyan információkat is „közölhetnek” „hitelesnek” számító sajtóorgánumok alkalmazottaival, ami alkalmas a szavazás kimenetelének befolyásolására.