Vona Gábor úgy beolvasott Orbán Viktornak a parlamentben, mint előtte még soha senki sem. A kormányfő nem is igen tudott mit reagálni, inkább burkoltan lebuzizta a Jobbik elnökét. Nem ez volt az első Vona-Orbán csörte, és nem is először maradt alul a parlamenti szópárbajban a kormányfő, de most még önmagát is sikerült alulmúlnia a korábbiakhoz képest.

Akik nem nézik, vagy egyszerűen csak nem tudják nyomon követni a parlamenti közvetítéseket (és sajnos gyanítom, hogy sokan vannak ezzel így), azoknak nincs könnyű dolga, ha hiteles tájékoztatást, beszámolót szeretnének olvasni a parlamenti ülésekről. A magyar sajtó egy meghatározó része a kormányzathoz köthető strómanok kezébe került, és a propaganda úgy dübörög, mint az ötvenes években.

Orbán Viktort akkor is valamiféle pofonosztó politikai Herkulesnek állítják be, amikor olyan forgórúgással küldik padlóra, hogy miután feltápászkodik, a következőt meg sem várva iszkol el a ringből.

Na, valami ilyesmi történt az országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján is.

Vona Gábor újfent emlékeztette rá Orbán Viktort (meg a vérszegénységéről ismert teljes ellenzéki palettát is), hogy egy erős beszéd is képes áttörni a hatalom páncélját, és a szónoki képesség az egyik legfontosabb fegyvere a politikai eszköztárnak. A Jobbik elnöke lehengerlően határozott stílusban osztotta ki Orbán Viktort, aki egyszer sem volt képes belenézni Vona Gábor szemébe. Nem csoda, hiszen a jobbikos pártelnök pellengérre állította a kormányfőt. Fejére olvasta az olimpiai kezdeményezés csődjét, amely szerinte Orbán „kapzsiságának és önzésének” köszönhető, mert „az aranyérmek helyett az aranyrudak, a lopott pénz” és "a saját dicsősége" volt a fontosabb. De a pofonok ezzel még korántsem értek véget, sőt, csak úgy záporoztak a kormányfőre. Vona ismét szembesítette Orbánt azzal, hogy Mészáros "Pénztáros" Lőrinc csupán egy dologhoz ért: a kormányfőnek gyűjti a pénzt, de ne nézze ostobának az embereket, mert már "kilóg a lóláb", vagyis inkább "kilóg a gázcső". Vona végül azzal vitte be az utolsó ütést, hogy Orbánt figyelmeztette, „kezdje vágni a centit, mert a lopásra és korrupcióra épülő"rendszere "nem fog örökké tartani”. Ez már igencsak sok lehetett a kormányfőnek, aki talán még erősen szédülhetett, amikor parlamenti felszólalásának egyik legvisszataszítóbb kijelentését sikerült produkálnia, és azt mondta Vonának:

„Nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni.”

Orbán Viktor ezzel nem tett mást, mint a kormányzat saját bulvármédiájának leggusztustalanabb és legaljasabb hazugságát beemelte a parlamenti vitakultúrába (ha lehet még ilyenről beszélni). Mint ismert a habonyista szennymédia heteken át igyekezett a „hiteles forrásként” feltüntetett Terry Black mocskolódásaival lejáratni és homoszexuálisnak beállítani a Jobbik elnökét.

Most pedig Orbán Viktor lényegében Terry Black hangján szólalt meg a parlamentben, és érvek helyett, érdemi vita nélkül egy sunyi mocskolódásba kapaszkodott, majd elmenekült az ülésteremből.

A kormányzati propagandagépezet persze azonnal beindult. Az újságírás kínzó karikatúrájaként számon tartott 888.hu azt írta: Orbán megint feltörölte a padlót Vonával. Egészen biztos, hogy az effajta alternatív valóságértelmezés fog megjelenni a kormányzathoz köthető egyéb sajtótermékekben is. Orbán Viktor azonban nem feltörölte a padlót, hanem úgy vagdalkozott, ahogy egy kocsmapultnál szokás, amikor az ember már elitta minden pénzét, de még pár felest azért letolna, és őrjöng, amiért már nem akarják kiszolgálni hitelbe.

A kormányfőnél egyértelműen elszakadt a cérna, de a Vonának tett kijelentése azt is megmutatta, hogy ami a habonyista bulvármédiában olvasható, tökéletesen megegyezik Orbán szellemiségével.

A kormányfő azzal, hogy Terry Black hangján szólalt meg, legitimálta mindazt az aljasságot, amit a habonyista média leírt, állított, vagy láttatott. A moralitás minden hiánya, ami számon kérhető a kormányzat propagandagépezetén, az valójában Orbán Viktor felelősségét veti fel. Ismét bebizonyosodott, hogy ahogy a mondás is tartja, fejétől bűzlik a hal.