Elcsépelt közhely netán, mégis az jut eszembe e mozgalom szegedi zászlóbontása kapcsán, hogy a baloldal olyan, mint az akárhány fejű hidra. Nem számít, ha fejet veszít. Kinő helyette ki tudja, hány új.

Tekintetük, gesztikulálásuk – hanghordozásukról már nem is beszélve – mindent elárul. Engem, a historikust, persze ezúttal is régi időkre emlékeztet. Mondjuk leginkább az 1789 utáni francia közállapotokra, illetve ezek reinkarnációjaként a tizenkilencedik század második fele és a huszadik századelő ottani viszonyaira

„A francia monarchista párt elbukott. A harmadik köztársaság pedig egy csapásra pusztította el a hitvallásos iskola minden hajtását, magát a valláserkölcsi alapon álló iskolát. Maga egy Gambetta fennen hirdette már 1871-ben, hogy a francia nép nemzeti szerencsétlenségének »az egyházi alapon fejlesztett népnevelés az egyedüli oka«. Lépten-nyomon hirdették a sajtóban és a közbeszédben, persze nem éppen kifogástalan módon, hogy a hitvallásos iskolát el kell törölni a föld színéről. És ehhez a munkához alaposan láttak hozzá a köztársasági eszme hívei. A laikus iskolára vonatkozó törvények lépten-nyomon termettek és az iskola laicizálásában mindegyik túltett az előbbin. Így jutott el a francia iskola az 1904. július 5-i törvényhez, amely azzal a szó szerint idézett rendelkezésével, hogy »a tanító rendek Franciaországban minden fokú tanítástól eltiltatnak«, túltett valamennyi előbbi iskolaügyi törvényen. Ezen törvény tehát egyetlen tollvonással vonta el még azon kongregációs iskoláktól is a létalapot, amelyeket az 1882-i törvény még úgy ahogy megtűrt. Az 1904-i törvény mindössze tíz évnyi élettartamot, helyesebben tengődést engedett az egyháztanítóknak. Ma, tehát, 1914-ben ott állnak a franciák, hogy néhány hónap múltán egyetlen egyházi férfiú sem taníthat, sem a nyilvános, sem a magániskolákban.”

(Miklóssy István állami főgimnáziumi tanár: Nemzetnevelés. Budapest, 1919. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. 46. old.)

A huszadik századelő Franciaországában az úgynevezett „szeparációs törvény” (1905. december 9.) által a plébániákat egyesületekké nyilvánították, a papok pedig szentmisét csak állami engedélykéréssel tarthattak – ha kaptak ilyet. S hogy ezt miért idézem most? Mert ugyanaz a balos vásottság rí le a Momentum Mozgalom képviselőiről, mint a vallást Marx módjára a nép ópiumának tartó akkori baloldali megszemélyesítőiről.

Ha rajtuk múlna, persze nemcsak kötelező hit- és erkölcstan nem lenne, hanem nemzeti történelem.- és irodalomtanítás sem. Egy fűti őket, a gyűlölet. Mindennek zsigeri elutasítása, ami természetes. Mert ne legyenek illúzióink: a tervezett olimpia általuk való elutasítása mozgalmári „munkásságuk”-nak csupán a kezdete.

Persze mondhatnók végül, de nem utolsósorban, hogy olyan hidráról van szó, ami végigkíséri az egész emberi nem történetét. Ha ez így van, akkor a kérdés csak az, mikor mennyire sikerül fejeit lenyesegetni. Mindig nő helyükbe új, mint most a Momentum Mozgalom, az új SzDSz.