Van valami viszolyogtató abban, ahogyan bizonyos körök a történelemhez viszonyulnak. Ezekben más téma sincs, mint a zsidó és nem zsidó entitások ütközésének tárgyalása. Persze úgy, hogy mindig ez utóbbiak kerüljenek ki belőlük megvertekként.

Olvasom a Mazsihisz honlapján, hogy a Frankel Zsinagóga, a BBYO Hungary és a Szarvasi Tábor (?) „13-17 év közötti fiataloknak szervez konferenciát az antiszemitizmusról 2017. március 24-26. között Leányfalun”.Ezen pedig az alábbi kérdések kerülnek terítékre:

„Tudtad, hogy a zsidók az egyetlen nép / vallás, akik utálatára külön szó létezik?
Hogy lehet antiszemitizmus olyan helyeken is, ahol nem is élnek zsidók?
Hogyan reagálj a leggyakoribb antiszemita támadásokra?
Kik a palesztinok valójában?
Hogyan védd meg magadat néhány trükkös önvédelmi fogással?”

A Dutch Jewish Humanitarian Fund (JHF) által támogatott három napos rendezvény tendenciája tehát e kérdésekből világosan kivehető. Különösen is az első kettőből. Azért kíváncsi leszek, lehoznak-e valamit is érdemben a válaszokból. Ja meg hogy miként védekezzenek már a kamaszok is a „leggyakoribb antiszemita támadások”-ra. 

Van valami viszolyogtató, vagy ha úgy tetszik, szánni való az effajta zsidóságismereti rendezvényekben. A zsidókat ab ovo méltatlanul meg nem értett, sőt üldözött közösségként tüntetik fel – azt sem tisztázva, amint az első kérdés is mutatja, hogy itt most népről, vagy vallásról van-e szó?

Itt van előttem egy felettébb ritka memoár, melyben ezeket olvasom:

„A zsidó világnézet a demokratizmus »erős vára«, mely azonban önmegtagadást, önzetlenséget ép oly kevéssé ismer, mint emberi tökéletlenséget és az ezt támogatni akaró általános, azaz keresztény emberszeretetet, hazaszeretetet, vitézséget és államfenntartó erényeket, legkevésbé pedig aszketizmust és ethikai fejlődést, mert szerinte és zsidó-francia nyelven mondva: »toutes ces bêtises ne sont que de vieilles balançoires cassées« (mindezek a szamárságok csak régi törött hintalovak).”

(Báró Orczy Andor: Demokratizmus és fogalomködösítés (Töredékek 1919. évi naplómból.) Budapest, 1920. Stephaneum R. T. 92-93. old.)

Tökéletes diagnózis egy mondatban. Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár. A fentebbi kérdések kapcsán pedig nem véletlen a címválasztás.