Jó ideje valahogyan nem méltóztattam ellátogatni a Mazsihisz honlapjára. Nem tudom, de ha az ember fázik, melegebben öltözködik, ha viszont melege van, könnyedebben. Gondolom, most is csak ilyen oka lehetett lépésemnek.

Elöljáróban eszembe jut Szilágyi Andor 2006-os filmremeke, a Mansfeld. Bárányos alezredes mondja benne a Mansfeld-ügyben hivatalból eljáró Fenyő főhadnagynak egy ízben:

„Jöjjön csak, Fenyő elvtárs, jöjjön. Tud maga malmozni? Én még az apámtól tanultam. Nála nagyobb malmos nem volt a környéken. Rumban játszott, minden este holtrészegre nyerte magát. Mások koncertre járnak, vagy asszonyok után kujtorognak, hogy kiszellőztessék a fejüket, engem meg ez nyugtat meg. Csiki-csuki. Találkozott a szovjet referens elvtárssal? Bánkúti elvtárs küldte át egy kis környezettanulmányra.”

Bárányos kézzel-lábbal magyaráz:

„Fenyő elvtárs harasó szakember. Harasó, nagyon harasó. A szovjet elvtárs holnap igyi szu dá Fenyő elvtárs. Most tanítom malmozni. Csiki-csuki. Tudja, mi a csiki-csuki? Ez malom. Ha ide húzom, az is malom. Ha meg vissza, az is malom. Csiki-csuki. És az ellenségtől mindig leveszek egyet. Csiki-csuki.”

No de hogyan kerül a csizma az asztalra, kérdezhetnők? Úgy, hogy egyeseket a jelek szerint továbbra is az „nyugtat meg”, ha úgy tesznek, mintha nem emlékeznének a régi időkre. Malmoznak ma is. 

Ámde hogy mégse raboljam olvasóim türelmét: a Mazsihisz honlapján bizonyos Kácsor Zsolt arról számolt be a minap, hogy „a Fortepan.hu gyűjteményében látható Bauer Sándor egykori MTI-fotós több ezer fotója, amelyek között a közelmúltban a világhálóra olyan képek is fölkerültek, amelyek a budapesti zsidóság életét dokumentálják az 1950-es évek végéről.”

A hagyaték mintegy húszezer, javarészt negatívban fönnmaradt képből áll, ezek földolgozása folyamatosan történik, tudjuk meg a cikkből. Jó, de egy valami, legalábbis engem, még ennél is jobban érdekelne. Gyurgyák János könyvkiadó-történész egyik könyvében (A zsidókérdés Magyarországon, 2001), ha nem tévedek, szerepel egy fotó a Mazsihisz egyik ötvenes évek eleji közgyűléséről. Nos, a díszemelvényen helyet foglaló Mazsihisz-tagok mögött a címben említett két óriásgyilkos képe volt látható.

Érdekes. Jó, antiszemitizmus ide, antiszemitizmus oda, mégis érdekelne, miért nincs ilyen kiállítás a Síp utcai testület szervezésében közösségüknek az 1951-es évek elejéről származó, az akkori politikai garnitúrához (finoman fogalmaztam, magamon csodálkozom) való viszonyukat dokumentáló archívumából. Vagy ottan netán még mindig – malmoznak?