Mindenkiben az a kép él, hogy Hollandia Európa egyik legtoleránsabb országa. Veszprémy László Bernát, a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat munkatársa Amszterdamban járva számos zsidó embert kérdezett meg arról, hogy a mindennapokban mennyire érzik az antiszemitizmust a saját bőrükön. Meglepetés érte, hogy többen csak név nélkül nyilatkoztak, mert féltek, illetve kikötötték, hogy bizonyos mondataik nem kerülhetnek bele a cikkbe. Merthogy borzalmas az antiszemitizmus a közhiedelem szerint mindenkit elfogadó, nyitott és liberális Hollandiában.

A holland sajtó egésze még mindig azt a képet tartja fenn Hollandiáról, hogy liberális és toleráns ország. Ennek nyilvánosan senki sem mond ellent szívesen, miközben a hétköznapokban szaporodnak a problémák, és egyre több fizikai támadás éri a zsidókat és a melegeket. A támadók elsöprő többsége muszlim bevándorló, akiket gyerekkoruk óta ennek a két kisebbségnek a gyűlöletére neveltek, és beállítottságukon új hazájukban sem hajlandóak változtatni.

A hollandiai zsidóság létszám jelenleg 45.000 fő. Fontos és aktív résztvevői voltak a gazdasági és kulturális életnek, de a második világháborúban a zsidók háromnegyedét megölték. A hollandok nem szívesen beszélnek arról, hogy milyen sokan kollaboráltak a németekkel.

A Portugál Zsinagóga Amszterdamban

A holland Izrael Információs és Dokumentációs Központ (CIDI) jelentése szerint 109 antiszemita incidens volt tavaly Hollandiában. A csúcspont 2014-ben volt, 171. A CIDI munkatársai azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy nem dokumentálhatják a másodkézből érkező bejelentéseket, és így a valós szám jóval nagyobb is lehet – ráadásul „az emberek már belefáradtak a bejelentgetésbe”.

David Pinto professzor, az Universiteit van Amsterdam egykori oktatója, integrációügyi szakértő azt mondta a Szombat szerzőjének, hogy erősödik az antiszemitizmus Hollandiában, és egyértelműen a muszlim fiatalok a felelősek érte. A Verwey Jonker Instituut holland társadalomkutatási intézet 2015-ös felmérése szerint a holland muszlim lakosság antiszemitizmusa hatszorosa a nem muszlim hollandokénak.
Binyomin Jacobs főrabbit, a Chabad Lubavics hollandiai követét arab fiatalok megpróbálták elgázolni egy benzinkútnál, amikor tankolás után vissza akart szállni az autójába.A főrabbit további támadások is érték, bedobták kővel a lakása ablakait, leöntötték festékkel az ajtaját. A főrabbi lakása egy játszótér mellett van, és az utcán rendszeresen lezsidózzák és megdobálják bevándorló hátterű kisgyerekek. Jelenleg állandó rendőri védelem alatt áll, és folyamatosan egyezteti napirendjét a hatóságokkal. Hat biztonsági kamera figyeli a házát.

Az amszterdami régi zsidónegyed

Sokat beszélnek a „felvilágosítás” szükségességéről, dolgoznak is ezen civil szervezetek. Paul van der Bas, a már fent idézett CIDI sajtóreferense azonban azt mondta: Az antiszemita muszlimok nagy része másodgenerációs bevándorló, itt születtek, itt nevelkedtek, tehát az oktatás erejével szemben szkeptikus vagyok.El lehet várni, hogy toleránsak és befogadóak legyenek, de nyilván otthonról hozzák az antiszemitizmust, és így a valóság mást mutat”

Veszprémy László Bernát cikkében megszólaltat egy házaspárt is. Yvonne Kern a bevándorlási hivatalnál dolgozik, ahol korábban menekültkérelmeket bírált el, most pedig holland állampolgársági igényekkel foglalkozik. Rob Kern pszichológus, aki korábban Izraelben élt, és ma Hollandiában van praxisa. Budapesten született, kiválóan tud magyarul, és figyeli a magyar sajtót. Mind a ketten meg vannak győződve róla, hogy a politikai korrektség káros a holland zsidóságra.

„A politikai korrektség senkinek sem jó. Egy hazugság az egész, ami csak elfedi a valóságot” – véli a feleség, a férj pedig a migránsok közötti antiszemitizmust vitató holland baloldalt bírálja. „Teljesen bolondok. Pszichológus vagyok, tudom, mit beszélek. Egyszerűen bolondok. Tágra nyitják a kapukat a muszlimok előtt, és évről-évre rosszabb. Nem csak a zsidóknak, hanem a melegeknek, a fehéreknek, mindenkinek”.

Hanuka Amszterdamban

Gideon Querido van Frank zsidó és melegjogi aktivista. Tel-Avivban született, majd New Yorkban élt, most pedig az amszterdami Van Gogh Museum sajtóosztályán dolgozik. Azt mondja, a politikai korrektség a  marokkóiak esetében káros. „A többségük olyan módon viselkedik, ami problémás számunkra, melegek és zsidók számára”. Gideon nem aggódik amiatt, hogy a muszlim bevándorlók kritizálása növelné a xenofóbiát. „Akkor is beszélni kell róla. Meleg zsidóként zavar, hogy ha felszólalok, akkor iszlamofóbiát kiáltanak”.„Sok félelmet látok a meleg közösségben” – teszi hozzá. Gideon nem rajong az idegenellenes szélsőjobboldalért, de a szélsőjobboldalnál jobban zavarja a baloldal antiszemitizmusa. „Meleg vagyok, progresszív, de Izrael-barát – és ez ma egy tarthatatlan álláspont. Magam is baloldali vagyok, és minden barátom baloldali, de nem fogadják el, amit mondok. Itt a baloldalon az Izrael-ellenesség a divat. Most például van egy új, feltörekvő, halmozottan hátrányos helyzetűekkel foglalkozó feminista mozgalmunk, ami nagyon lelkesítő: baloldaliak, beszélnek etnikumról, osztályról, támadják Trumpot, imádom őket – csakhogy ijesztően Izrael-ellenesek”.

Hollandiában jelenleg 64.000 szír migráns van. Gideon baloldaliként fontosnak tartja a menekültek befogadását, „ha kellőképpen ellenőrzik őket”. Jacobs főrabbi szintúgy ellenőrizné, hogy vannak-e terroristák a menekültek között: talmudi idézetekkel támasztotta alá, hogy a menekülteken segíteni kell, de menekültként be kell tartani az ország törvényeit, ahová a menekült érkezett.

Ezt mondja a Kern házaspár is. „A vezetőséget nem érdekli a bevándorlók antiszemitizmusa, mert ők a politikai korrektség hívei” – mondta Yvonne Kern.  A menekülthullámról pedig így beszélt: „ Pontosan tudom, hogy lehetetlen teljesen ellenőrizni őket. Hamis történetekkel és hamis személyazonossággal jönnek, nem mind, de sokan. Már a kilencvenes évek elején is ilyen ügyeket bíráltam el, és tudom, hogy csak egy kis százalékuk volt valódi menekült. Biztos vagyok benne, hogy nem azok, akiknek mondják magukat”.

Szakértőként Yvonne úgy véli, hogy a menekültek Magyarországtól való távoltartásra megvédte a hazai zsidó közösséget. Úgy érzi, hogy a budapesti zsidók – és a Budapesten élő izraeliek – nyugodtan élhetnek. Mindezt szembeállítja Rob unokáinak esetével, akik Brüsszelben járnak zsidó iskolába. Ott a fegyveres katonák minden reggel sietve terelik be a rémült gyerekeket az ajtón, és a szülők a nap végén szintúgy iparkodva mennek értük. Rob is ugyanígy véli:„Ha az ember elmegy Budapestre, láthatja, hogy ott a zsidók biztonságban vannak”Rob ki is jelenti: „Magyarországon nem kergetik a zsidókat. Ez azért van, mert nektek ott van Orbán”.

Pinto professzor hasonlóan vélekedik: „Tetszik a Magyarország déli határára húzott fal. Orbán megvédi a zsidó közösséget”.

A szerző, Veszprémy László Bernát végül kifejti: „Mikor az interjúkat készítettem a cikkemhez, az volt a benyomásom, hogy mindenki félt valamitől: a terrortól, az antiszemitizmustól, vagy csak általában a jövőtől. Köszönőviszonyban sincs ez azzal a Hollandia-képpel, ami Magyarországon kialakulhat az átlagos olvasóban. A tolerancia szép idillje alatt, úgy látszik, valóban súlyos társadalmi feszültségekkel néz szembe a holland társadalom. Még szomorúbb tanulságokat tartogatott Jacobs főrabbival való beszélgetésem. Az egy dolog, hogy idehaza elképzelhetetlen lenne, hogy életére törő merényletekről beszéljen az ország főrabbija, de Jacobs mindössze annyit tudott pozitívumként hozzátenni a történtekhez, hogy az eset után legalább kapott virágot néhány hollandtól.”