Sok időt töltött Afganisztánban és Ausztriában kutatási célokból.

Elmondja, hogy a muzulmán bevándorlók nem akarnak beilleszkedni Európába, mert azt egy amúgy is széteső, szétrohadó társadalomnak tartják, úgyhogy nem éri meg az erőfeszítést. Meg utálják is az ott élőket.

Mindenről hazudnak. A korukról is. Halántékukon őszülő afgánok hazudják, hogy kiskorúak. 

De tudják, hogy Európában mindent megtehetnek. 
Még ha gyilkosságot követnek is el, akkor sem küldhetik őket vissza, mert majd azt mondják, hogy akkor őket otthon kivégzik.

Benard meggyőződése, hogy Európában a törvényeket meg kell változtatni és az erőszakot, bűncselekményt elkövető migránsokat azonnal haza kell deportálni.
Leírja egy afgán fiatal „menekült” esetét, akinek a szülei két évtizeddel ezelőtt Magyarországon kértek menedéket. A gyerekek már magyar iskolákba jártak. 
A menekültválság idején a család meggondolta magát és úgy döntött, új identitást felvéve Svédországba mennek. 

Azt mondták ott, hogy a „harcokban” vesztek el a papírjaik. Most kényelmes új házban laknak. A családfő szép összegű havi pénzt kap az államtól. Élnek, mint paraziták, írja a hölgy.

Rendkívül érdekfeszítő cikke végén azt írja, a baloldalnak nagyon el kellene gondolkodnia. Mert az rendben van, hogy valakinek meglágyul a szíve, ha idegenek érkeznek a partokra, de meg kellene őrizni ugyanilyen meleg, szentimentális érzést a saját értékek, szabadságok és életmód megőrzése iránt is.